Új-kaledóniai óriásgekkó

hüllőfaj
(Új-kaledón óriásgekkó szócikkből átirányítva)

Az új-kaledóniai óriásgekkó vagy Leach óriásgekkója (Rhacodactylus leachianus) a hüllők (Reptilia) osztályában a gyíkok (Sauria) alrendjébe, és a gekkófélék (Gekkonidae) családjába tartozó faj. Elsőnek Georges Cuvier fedezte fel 1829-ben. Testhossza a 360 millimétert is meghaladhatja, ezzel a világ legnagyobb ma is élő gekkófaja.[1] Az izolált gigantizmus egyik példája. Három elismert alfaja van; a R. l. aubrianus, a R. l. henkeli, és a R. l. leachianus.

Új-kaledóniai óriásgekkó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:Hüllők (Reptilia)
Rend:Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend:Gyíkok (Sauria)
Alrendág:Gekkóalakúak (Gekkota)
Család:Gekkófélék (Gekkonidae)
Alcsalád:Kettősujjú gekkók (Diplodactylinae)
Nem:Rhacodactylus
Tudományos név
Rhacodactylus leachianus
Cuvier, 1829
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Új-kaledóniai óriásgekkó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Új-kaledóniai óriásgekkó témájú médiaállományokat és Új-kaledóniai óriásgekkó témájú kategóriát.

Származása, elterjedése

Új-Kaledónia esőerdeiben honos. A fő sziget (Grande Terre) déli és keleti részén fordul elő az 500–1100 m magasságtartományban; elterjedésének északi határa a Mandjélia hegy. Kisebb szigetek közül a Pines-szigeten és a körülötte sorjázó szirteken is megtalálható.[2]

Megjelenése

Bőre ráncos; zöldes, barnás vagy szürkés árnyalatú, esetenként márványszerű mintákkal tarkított. Farka rövid és vaskos. Szeme sárgás, pupillája hosszúkás.

Életmódja, élőhelye

Nokturnális, tehát éjszaka aktív. A középső lombkoronaszint lakója, főként fák odvaiban lakik. Rovarokkal, gyümölccsel és kisebb hüllőkkel táplálkozik,[3] de fogságban a fiatal egereket is megeszi. A nőstény R. leachianus 1-2 tojást rak, ezek 60-90 nap múlva kelnek ki.

Fogságban tartása

Fogságban átlag 15–20 évig él.[4] Az egy terráriumban tartott hímek gyakran versengenek, ezért együtt tartásuk nem javasolt.[5] A nőstények szociálisabbak, több nőstényt is tarthatunk együtt. Egy hímhez legfeljebb két nőstényt helyezhetünk.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rhacodactylus leachianus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

Források

További információk