Robert Fico
Robert Fico (Nagytapolcsány, 1964. szeptember 15. –) szlovák jogász, baloldali politikus, a kommunista gyökerű, baloldali populista[2][3][4] Irány – Szociáldemokrácia (SMER-SD) párt elnöke, mely a kormányzása alatt számos magyarellenes intézkedést hozott. 2006. július 4. és 2010. július 8. között, valamint 2012. április 4-től 2018. március 22-ig[5] Szlovákia miniszterelnöke. 2023. október 25-től ismét miniszterelnök.
| Robert Fico | |
 | |
| Született | 1964. szeptember 15. (59 éves)[1] Nagytapolcsány |
| Párt |
|
| Házastársa | Svetlana Ficová (1988–) |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái | Comenius Egyetem Jogtudományi Kar |
| Vallás | katolicizmus |
| Díjak | Fehér Oroszlán-rend (2014. október 28.) |
 | |
| Robert Fico aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Fico témájú médiaállományokat. | |
Robert Fico pártjának, a Smernek a kormányzása alatt számos magyarellenes, szlovákosító intézkedést vezettek be: betiltották a felvidéki magyarok számára a kettős állampolgárság lehetőségét,[6] a szlovák nyelvtörvény módosításával jelentősen korlátozták a magyarok anyanyelvhasználatát,[7] megerősítették a magyarok kollektív bűnösségét rögzítő Beneš-dekrétumokokat,[8] a szlovákiai magyar iskolákban használt tankönyvekbe szlovákul kerültek be a helységnevek,[9] emellett történelemhamisító állítások kerültek be a történelemtankönyvekbe.[10][11]
Robert Fico kormánya az önkormányzatok finanszírozását úgy változtatta meg, hogy az egyes önkormányzatoknak jutó állami támogatás mértékét befolyásolja az adott település tengerszint feletti magassága. Szlovákiában a magyarok döntően az ország déli, nagyrészt alacsonyan fekvő területén élnek, míg a szlovákok jellemzően az északabbi, hegyvidéki területeken, így a magyar többségű települések jelentősen kisebb bevételre jogosultak a szlovák többségű településeknél.[12]
2008-ban Dunaszerdahelyen egy mérkőzésen ok nélkül brutálisan megverték a rendőrök a DAC futballcsapat szurkolóit, közülük többen életveszélyes állapotba kerültek.[13][14] 2009-ben kitiltották Szlovákiából Sólyom László akkori köztársasági elnököt.[15] 2010-ben a pozsonyi várudvaron I. Szvatopluk morva fejedelmet ábrázoló szobrot állítottak fel, melyen a zsidók deportálásában részt vevő, nácibarát Hlinka-gárda szimbóluma látható. Az szobrot Ján Kulich szobrászművész készítette, aki a kommunista diktatúra idején a párt udvari művésze volt.[16]
Malina Hedviget 2006-ban ismeretlenek megverték Nyitrán, mert magyarul beszélt mobiltelefonjába az utcán. Az eset után alig két héttel Robert Fico akkori miniszterelnök és Robert Kaliňák akkori belügyminiszter sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a rendőrség leállítja a nyomozást, mert állításuk szerint a lány kitalálta az egész történetet.[17] Később újságírók áttanulmányozták a nyomozás anyagait, és kiderítették, hogy Kaliňák olyan „bizonyítékokat” hozott fel, amelyek a kihallgatási jegyzőkönyvben egyáltalán nem szerepelnek. 2007 májusában vádat emeltek Malina Hedvig ellen hamis tanúzás és hamis eskütétel miatt, mely miatt akár öt év szabadságvesztésre is számíthatott.[18] Malina Hedvig 2016 februárjában kérvényezte, hogy ügyét magyarországi bíróságnak adják át, amely két évvel később felmentette őt a rágalmak alól. Az elkövetőket, akik megverték őt, soha nem fogta el a szlovák rendőrség.[19]
Pályája
Pozsonyban, a Comenius Egyetem jogi karán végzett, majd a Szlovák Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének munkatársa lett. 1987-ben belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba. 1990 januárjától, épp a bársonyos forradalom után, egy rövid időszakot tanulmányi célból az Egyesült Államokban töltött.
1992-ben a Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) tagja lett. A párt alelnöki posztjáig emelkedett, parlamenti képviselő lett, a szlovák igazságügyi minisztérium jogi intézetének helyettes vezetője és Szlovákia képviselője az Emberi Jogok Európai Bíróságán (1994–2006).
1999-ben az SDĽ szétszakadt, és ekkor Fico megalapította a Smert.
Karizmatikus politikus, aki a választási győzelem előtt éveken keresztül fáradhatatlanul járta az országot. Sokat épített az elégedetlenségre a Dzurinda-kormány intézkedéseinek az életszínvonalra gyakorolt hatása miatt, és gyakran pengetett kisebbségellenes húrokat.
A korábbi miniszterelnök Vladimír Mečiarhoz fűződő viszonya ellentmondásos volt. Volt olyan időszak, amikor közeledni próbált Mečiar pártjához – amely 2006-ban is a törvényhozásba került –, de estek köztük súlyos megjegyzések is (például egy ízben Mečiar reménytelen karrieristának nevezte Ficót.)
Pártja a 2002-es 13,5%-os eredmény után a szavazatok 29,1%-át nyerte el a 2006. június 17-én tartott választáson és ezzel 50 mandátumot szerzett a 150 fős szlovák parlamentben, 11 százalékponttal megelőzve Mikuláš Dzurinda miniszterelnök kormánypártját.
A 2006-os év egyik legismertebb „Google-bombája” volt, amikor a „populista” szó keresését valaki úgy irányította át, hogy Fico honlapjára mutasson.[20]
Pártja az első helyen végzett a 2010. június 12-én tartott választáson és június 14-én Ivan Gašparovič köztársasági elnök Ficót bizta meg kormányalakítással.[21] Fico a megbízást elvállalta, de nem sikerült biztosítania a parlamenti többséget, így végül ellenzékbe vonult.
2014-ben indult az elnökválasztáson A legtöbb szavazattal jutott az első fordulóból a másodikba, ott viszont jelentős vereséget szenvedett riválisától, Andrej Kiska független jelölttől.[22]
2018. március 15-én benyújtotta lemondását.[5]
Első kormányzása
Második kormányzása
Harmadik kormányzása
Negyedik kormányzása
„Észszerű historizmus”
Miután Robert Fico meghirdette az „észszerű historizmus” koncepcióját, a szlovák történelemkönyveket egyre gyorsabb ütemben írták újra, és egyre inkább a nemzeti büszkeség szellemében.[23][24] Ez Krekovič, Mannová és Krekovičová szerint semmi más, mint a történelem hamisítása.[24] Az ilyen új találmányok például Nagymorávia, mint a „(ős)-szlovák” állam, vagy az „ős-szlovák” kifejezés maga,[24] sok olyan „hagyománynak” a felelevenítésével együtt, amelyek valójában nem is léteztek, vagy nem szlovákok voltak azelőtt.[24] A koncepció kritikát kapott Szlovákiában is, ahol rámutattak, hogy a proto-szlovák, azaz az ős-szlovák kifejezés nem található meg semmilyen komoly kiadványban, egyszerűen azért, mert nincs semmilyen tudományos alapja.[25] Miroslav Kusý kifejtette, hogy az ilyen tudományosan megkérdőjelezhető retorika használatával Fico célja a nemzeti öntudat erősítése a történelem meghamisításán keresztül[26] Ennek következtében az „észszerű historizmus” koncepció keretében tanított szlovák történelem jelentősen eltér a többi európai országban elfogadott történelemtől. Az így kialakított nemzeti érzés szellemében tanított verziója a szlovák történelemnek negatívan hatott a kétoldalú kapcsolatokra és akadályozza a közös történelemkönyv megszületését, ahogy az a francia-német esetben történt.
Lemondása
Fico lemondása Ján Kuciak szlovák tényfeltáró újságíró halála utáni belpolitikai válságnak tudható be. Kuciak, aki adócsalásokat tárt fel főleg, Fico pártjának, a Smer-SD és az olasz maffiának a kapcsolatát feltáró cikken dolgozott, amikor 2018. február végén meggyilkolták őt és menyasszonyát nagymácsédi otthonukban. Ennek hatására tüntetéssorozat tört ki Szlovákiában, és március 13-án először Robert Kaliňák belügyminiszter, majd két nappal később maga Fico is benyújtotta lemondását.[5]
Lásd még
Jegyzetek
További információk
- A Smer honlapja (szlovákul)
- The Slovak Spectator interjú (angolul)
- Fico példaképe egy haramia – Index, 2008. január 3.
- Fico útja az abszolút hatalomig – Új Szó, 2012. április 4.
| Előző Iveta Radičová | Szlovákia miniszterelnöke  2012. április 4. – 2018. március 22. | Következő Peter Pellegrini |
| Előző Mikuláš Dzurinda | Szlovákia miniszterelnöke 2006. július 4. – 2010. július 8. | Következő Iveta Radičová |
