A halászó macska utcája
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A Rue du Chat-qui-Pêche, magyarul A halászó macska utcája Párizs legszűkebb utcácskája, mindössze 1,80 méter széles és 29 méter hosszú. A Szajnától délre található az ötödik kerületben, a Sorbonne negyedben. A Rue du Chat-qui-Pêche-t Párizs legszűkebb utcájának tartják.
| A halászó macska utcája | |
 | |
| Ország |  Franciaország |
| Település |
|
| Elhelyezkedése | |
  A halászó macska utcája Pozíció Párizs térképén | |
 é. sz. 48° 51′ 11″, k. h. 2° 20′ 46″, k. h. 2° 20′ 46″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A halászó macska utcája témájú médiaállományokat. | |
Története
1540-ben épült ki az utca, mely a Szajna partjára ér ki.
A név eredete
Nevét egy kép után kapta, mely egy üzletjelzésen volt található.
Az eredeti név Rue des Étuves volt. Különböző időkben Rue du Renard (nem tévesztendő össze a jelenlegi Rue du Renard-rel, a 4e arr.-Ben) és Rue des Bouticles néven is ismert volt az utcácska.
Irodalom
Földes Jolán 1930-ban ebben az utcában lakott, erről az utcától kapta címét leghíresebb regénye, A halászó macska uccája. A könyv egy 1920-ban Párizsba vándorolt magyar család történetét írja le.
"Rue du Chat qui Pêche... a halászó macska uccája. Uccának nevezni valóságos gúny, mert a szélessége két lépés, - harmincnál a hossza se több - de Párizsban vannak ilyen valószínűtlen, nyúlfarknyi kis uccák, még csak nem is a külső városrészekben, hanem bent a központban, forgalmas útvonalak mellett. A halászó macska uccája a Szajna partjára fut ki, a rakpartot, a Quai St. Michelt köti össze a kisebb, de mozgalmasabb Rue de la Huchette-el. Ha az ember kiér a partra, jobb kéz felől a Notre Dame két csonka tornyát, vigyorgó szörnyeit látja, szemben a rendőrfőnökség épületének oldalát. Már ennyiből is nyilvánvaló, hogy tisztességes, komoly vidéken, a város szívében épült.
Úttestet, járdát persze álmodni se lehet a két lépésnyi szélességre, a kopott macskakövekből hat vagy nyolc ha jut egy sorba házfaltól-házfalig, de az ucca két végén két-két vascsövet vertek le a középre, jelezvén, hogy tilos behajtani - ami egyszerűen szemtelenség. Nincs az a keskeny taliga, ami be tudna furakodni a közbe, még ha cövekek nem is állnának az útjában.
A két házsor: Négy-négy ház, de a két szélső mindegyik végén a rakpartról, vagy a Rue de la Huchette-ről nyílik, marad tehát két-két ház... Hogy öregek-e? Ezt nem lehet tudni. Időtlen házak, lehet, hogy ötszáz év van mögöttük, és lehet, hogy potom ötven esztendő. A kapujuk valószínűtlenül sötét. Falépcsők kanyarodnak felfelé, a szurokfekete semmibe."[1]
Jegyzetek
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rue du Chat-qui-Pêche című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.