A hatok levele

• 
  Gheorghe Apostol
  (1913–2010)
  a Román Munkáspárt főtitkára 1954–1955-ben, Nicolae Ceaușescu legfőbb vetélytársa a kommunista párt vezetői tisztségéért Gheorghe Gheorghiu-Dej halála után
• 
  Alexandru Bârlădeanu
  (1911–1997)
  a Román Kommunista Párt központi Bizottságának volt tagja, 1968-ban konfliktusba került Elena Ceaușescuval, és lemondott összes tisztségéről
• 
  Silviu Brucan
  (1916–2006)
  Románia nagykövete az Amerikai Egyesült Államokban, a brassói felkelés után kritizálta az állami és pártvezetést, ezért házi őrizetre ítélték
• 
  Corneliu Mănescu
  (1916–2000)
  a Román Kommunista Párt központi Bizottságának volt tagja, 1965 és 1972 között külügyminiszter,
• 
  Constantin Pârvulescu
  (1895–1992)
  a Román Kommunista Párt egyik alapító tagja, az 1979-es pártkongresszuson felszólalt Nicolae Ceaușescu újraválasztása ellen
• 
  Grigore Răceanu
  (1906–1996)
  szakszervezeti vezető, 1936 óta a Román Kommunista Párt tagja

A hat kommunista politikus bukaresti parkokban találkozva beszélte meg a levél tervezetét, hogy a Securitate ne tudja lehallgatni őket.^[4] A hatokat, akik szovjet, amerikai, brit és román hírszerzőkkel és diplomatákkal álltak kapcsolatban, nem szigetelték el, de követték őket.^[4]

Brucan azt állította emlékirataiban, hogy ő volt a kezdeményező, és először Apostollal beszélte meg a tervet, majd közösen bevonták Bârlădeanut, aki az 1960-as években a román gazdasági fejlődés irányítója volt.^[5] Corneliu Mănescu és Mircea Răceanu (az egyik aláíró, Grigore Răceanu fia) szerint azonban a levél ötlete Gheorghe Apostoltól származott, a megfogalmazás pedig Silviu Brucantól.^[6][7] Alex Mihai Stoenescu(wd) és egyes újságcikkek szerint Apostol szovjet befolyásra kezdeményezte a levelet,^[8][9] de ő maga tagadta ezt.^[10]

Az első kapcsolatfelvétel után Brucan állítása szerint látogatást tett az Amerikai Egyesült Államok, illetve az Egyesült Királyság bukaresti nagykövetségén.^[11] Szokatlan módon a Securitate nem tartóztatta le, sőt a hatóságok megengedték neki, hogy 1988. júniusban látogatást tegyen az Egyesült Államokban.^[11] Az amerikai külügyminisztérium állítólag lelkesen fogadta a levél tervezetét, de azt tanácsolták Brucannak, hogy csak hazatérése után hozza nyilvánosságra, mert ellenkező esetben száműzetésbe kényszerítenék.^[11] Miután az Egyesült Királyságban konferenciát tartott Oxfordban és a sandhursti katonai akadémián, és találkozókon vett részt a külügyminisztériumban,^[11] Brucan Moszkvába utazott, ahol állítása szerint Gorbacsovval folytatott megbeszélést,^[12] és ígéretet kapott arra, hogy a Szovjetunió nem fog beavatkozni, ha Ceaușescut eltávolítják.^[13] 1988. decemberében, Brucant hazaútján letartóztatták a határon, de szabadon engedték.^[13]

Bârlădeanu vitatta Brucan beszámolóját, azzel érvelve, hogy megbeszélték a levelet, és úgy döntöttek, hogy lemondanak a tervről, mert bebizonyosodott, hogy nem tudnak elegendő aláírást szerezni.^[14] (Eredetileg negyven aláírót terveztek, de többek között Ion Iliescu és Fazekas János sem vállalta a levél aláírását.)^[15][16] Bârlădeanu szerint Brucan elárulta a többi aláírót azzal, hogy társai tudta nélkül elment az amerikai nagykövetségre.^[14] Az eredeti egyezség szerint a levelet a nyugati médiával párhuzamosan Ceaușescu részére is el kellett volna küldeni, de ezt nem történt meg.^[17]

A Nicolae Ceaușescu elnöknek címzett levél^[18] baloldalról kritizálta Ceaușescu politikáját.^[19][20] A Mihail Gorbacsov-féle humanizmusra hivatkozott, jóllehet nem említette őt név szerint,^[21]

A levél az alábbiakat vetette a pártfőtitkár szemére:^[22]

1. A helsinki záróokmány és a román alkotmány be nem tartása:

a. a falurendezési terv ellentétben van az alkotmány 36. szakaszával, amely védi a személyi tulajdonjogot

b. a külföldiekkel való kapcsolattartás tilalmáról szóló törvényerejű rendeletet nem szavazta meg a törvényhozó testület, és nem hozták nyilvánosságra, ennek ellenére alkalmazzák

c. az új bukaresti városköz­pont az építkezésekre és finanszírozásukra vonatkozó törvények megsértésével épül

d. a biztonsági szervek fellépnek az alkotmány 34., illetve 28. szakaszában foglalt kérvényezési jogot, illetve a szólásszabadság jogát gyakorolni kívánókkal szemben

e. a kötelezővé tett vasárnapi munkavégzés ellentétben áll az alkotmány 19. szakaszával és a munkatörvénykönyvvel

f. a levelezés és a telefonbeszélgetések ellenőrzése megsérti az alkotmány 33. szakaszát

2. a tervgazdaság működésképtelensége

3. az agrárpolitika rendezetlensége

4. a németek, magyarok és zsidók tömeges kivándorlása az erőszakos asszimiláció miatt

5. Románia nemzetközi megítélésének hanyatlása

A levél aláírói „első lépésként” az alábbi követeléseket fogalmazták meg, amely után elindulhat a párbeszéd a „jelenlegi kilátástalan helyzet leküzdésének útjairól és eszközeiről.”^[22]

1. a falurendezési terv leállítása

2. az emberi jogok biztosítása

3. az élelmiszerexport leállítása.

Silviu Brucan saját állítása szerint postán küldte el az általa angolul megfogalmazott levelet Bécsbe az Associated Pressnek és Londonba a BBC-nek, ez azonban erősen valószínűtlen, mivel a Securitate ellenőrizte az összes külföldre címzett levelet.^[15] A dokumentumot 1989. március 11-én felolvasták BBC rádióadó román nyelvű adásában, majd közzétette a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja is.^[3][23]

A Magyar Távirati Iroda a londoni The Timesra hivatkozva 1989. március 16-án tudósított a levélről.^[24]

A levél nem váltott ki tiltakozásokat Romániában.^[25]

A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén Ceaușescu szidalmazta az aláírókat, a levél tartalmáról nem ejtett szót. Rajta kívül csak felesége mert hozzászólni a témához.^[3] Az aláírókat sürgősen letartóztatták, és a Securitate kihallgatta őket.^[26] 1989. március 11. és május 7. között Silviu Brucant ötvenegy alkalommal hallgatták ki.^[27] A hat aláíró közül négyet kilakoltattak Bukarest exkluzív Primăverii negyedéből(wd) a külvárosba, a másik kettőt őrizetbe vették az alábbiak szerint:^[28]

• Brucant az 1. kerület külső részébe, Dămăroaiaba költöztették^[26][28] Fiát árulás vádjával letartóztatták, és 1989. július 21-én halálra ítélték; decemberben a forradalom során szabadult ki.^[29]
• Mănescut egy chitilai földszinti két szobás lakásba, lányát Piatra Neamțra költöztették^[28]
• Pîrvulescut egy Vaslui melletti faluba költöztették^[28]
• Bârlădeanut a főváros Vatra Luminoasă negyedébe költöztették^[28]
• Apostolt és Răceanut letartóztatták, és fogságban is maradtak az 1989-es forradalomig^[28] Răceanut saját kolozsi üdülőjében őrizték, hogy elrejtsék a nyugati diplomaták elől.^[3]

Az aláírók többsége a fokozott nyomás ellenére sem vonta vissza nyilatkozatát.^[30] Brucan utóbb azzal vádolta Apostolt, hogy engedett a nyomásnak.^[31]

A levelet a rendszer elleni tiltakozások egyik legfontosabbjának tekintik, amely szakított az engedelmesség és pártfegyelem hagyományával.^[30][32] Domokos Géza szerint azonban a levél „mai szemmel szánalmasan bátortalan, történelmi szempontból pedig nevetnivalón túlhaladott”.^[1] Michael Shafir szerint a párton belüli egyet nem értés „túl kevés, túl későn” történt, és ha már az 1970-es évek közepén sor került volna rá, akkor valódi változások kiindulópontja lehetett volna.^[4]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Letter of the Six című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Scrisoarea celor șase című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• ↑ Durandin 2010: Catherine Durandin: Moartea Ceaușeștilor. București: Humanitas. 2010. ISBN 9789735033767  
• ↑ Tismăneanu 2014: Vladimir Tismăneanu: Stalinism pentru eternitate. București: Humanitas. 2014. ISBN 9789735044244