A manga története

Középkor

Emaki mono

Ukijo-e

Eltérő nézőpontok a kialakulásáról

A mangák eredete a 12. századi tekercsképekre vezethető vissza, ugyanakkor vitatott, hogy ezek valóban mangáknak tekinthetőek-e, bár ezek adták a jobbról balra való olvasás alapját. Egyes szerzők a 18. századra teszik az eredetüket. A manga szó általános értelemben "képregényt" jelent. A mangát kutató történészek és az írók eltérő véleménnyel vannak a modern mangát befolyásoló tényezőkről. Történészek és írok két folyamatot írtak le, amik befolyásolták a modern mangát, de a nézeteik eltérnek azzal kapcsolatban, hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak a kulturális és történelmi eseményeknek a második világháború után, szemben a háború előtti, meidzsi-kori kultúrával és művészettel.

Az egyik nézőpont a Japán megszállása alatt és után lezajlott amerikai kulturális befolyást hangsúlyozza, amit az amerikai katonák hoztak be képregények, filmek és Disney-rajzfilmek formájában.^[1][2] A másik, főleg Frederik L. Schodt, Ito Kinko és Adam L. Kern írók által támogatott nézőpont kihangsúlyozza a japán kulturális és esztétikai tradíciók folytonosságát, beleértve a háború előtti, a meidzsi és a Meidzsi-restauráció előtti kultúrát és művészetet. Sharon Kinsella szerint a feltörekvő japán publikációs iparág hozzájárult egy fogyasztó-központú társadalom kialakításához, amiben az óriáskiadók, mint a Kodansha akár a populáris ízlést is formálhatják.

A Murakami Takasihoz hasonló írók a második világháború utáni eseményeket hangsúlyozzák, de Murakami úgy tekint Japán vereségére és Hirosima és Nagaszaki bombázására, ami hosszan tartó sebeket okozott a japán művészi pszichében, ami a nézete szerint elvesztette az előzőleg meglévő önbizalmát és a megnyugvást ártalmatlan és aranyos (kavaii)) képekben keresett.^[3]

A modern manga a Megszállás alatti (1945-1952.) és az azutáni (1952-1960.-as évek eleje) időszakban tehető, amikor az ultranacionalista Japán újjáépítette a politikai rendszerét és gazdasági infrastruktúráját.^{[* 1]} Annak ellenére, hogy az amerikai megszállási politika megtiltotta a művészet és az írás minden formáját, ami a háborút és a japán militarizmust dicsőítette^[4], de nem akadályozta másfajta művek kiadását, beleértve a mangáét. Továbbá, az 1947-es Japán Alkotmány (21. cikk) megtiltotta a cenzúra minden formáját.^{[* 2]} Az egyik eredménye az alkotói kreativitás növekedése volt.^[4]Ebben az időszakban két meghatározó mangasorozat befolyásolta a jövőbeli mangákat és azok karaktereit. Ez a két mű Tezuka Oszamu Astro boy ^{[* 3]} (1951-es kezdettel) és Haszegava Macsiko Sazae-san (1946) című munkái.

Astro boy egyszerre volt egy szupererős robot és egy naiv kisfiú^[5]. Tezuka soha nem magyarázta el miért rendelkezett egy annyira fejlett szociális érzékenységgel ^[6] vagy milyen programozás tehette képessé a mély kapcsolatok kialakítására és a beilleszkedésre. Mindkettő ösztönös Astro Boy számára és reprezentálják a japán szociális mentalitást és közösség-centrikusságot, amik már különböznek az imperializmus időszaka alatt betartatott Uralkodó-imádattól és a katonai engedelmességtől. ^[6]Astro Boy rendkívül népszerűvé vált (és a mai napig az maradt) Japánban és azon kívül, mint egy új, békés világ ikonja.^{[* 4][6]}

Az 1946-ban indult, egy fiatal női szerző Haszegava Macsiko által rajzolt Sazae-san ^[7] kiállt azon japán férfiak és főleg nők milliói mellett, akiket hajléktalanná tett a háború.
Szazae karaktere éles ellentétben állt a hivatalosan elfogadott, neokonfucionista elképzelésekkel a női gyengédségről és a képhez való ragaszkodáshoz.^{[* 5] [8]}

Kavai Hajao japán pszichológus a "kitartás asszonyának" nevezi ^{[* 6][9]}A Sazae-san több mint 62 millió példány adott el a következő fél évszázad alatt.

Tezuka és Haszegava innovátorok voltak a stílusukkal. Tezuka "filmes" technikájában a panelek mozgóképként működnek, amik megadják az akciók dinamikáját és felváltva alkalmazzák a távoli és a közeli képeket.^[4] Ezért a mangakészítésben úgy, mint a filmkészítésben azt tekinthető az alkotónak, mangakának, aki eldönti a panelek elrendezését^[4][10], miközben a rajzolás nagy része az asszisztensek feladata.

Haszegava a mindennapi életre és a nők tapasztalataira koncentráló művei később meghatározták a nőknek szóló, sódzso mangákat.^[11]

1950 és 1969 között a két fő kereskedelmi műfaj, a fiúknak szóló sónen és a lányoknak szóló sódzso megerősödésével megnőtt a mangák közönsége.^[12]1969.-ig a sódzso mangák elsősorban felnőtt férfiak által voltak rajzolva fiatal női olvasóknak.^[13]

Sódzso manga

1969.-ben, egy csoport női mangaka, a később nevezett csoport (nevük abból származik, hogy az alkotók többsége 1949.-ben született)^[14] kiadta első sódzso mangáját. A tagok között volt többek közt Hagio Moto, Ikeda Rijoko, Ósima Jumiko, Takemija Keiko és Jamagisi Rjoko, akik a női szerzők első komoly belépését jelölték a mangaalkotásban.^[15]
Ezután a sódzso manga elsődlegesen nők által volt megalkotva és a lányokat, illetve a fiatal nőket célozta meg. ^[16]

1971.-ben Ikeda elkezdte népszerű munkáját, a Versailles rózsáját (Berusaiyu no Bara, The Rose of Versailles) Oscar François de Jarjayes-ről, egy "keresztöltöző" parancsnokról Maria Antoinette Királyi Őrségében a Forradalom előtti Franciaországban. ^[17] A történet végén Oscar forradalmárként hal meg, aki a csapatait a Bastille ellen vezette.

Hasonlóan, Hagio Moto munkája is megkérdőjelezte a neokonfucionista korlátokat a nők szerepein és tevékenységeiben^[18] az 1975.-ös They were eleven sci-fi művében egy fiatal női kadétról egy jövőbeli űrakadémián.^[19]

Ezek a női alkotók szintén stilisztikai innovátorok voltak, s a műveik "képes költemények" ^{[* 7] [20]}. Stílusjegyeik (erős és független női karakterek, érzelmileg intenzív és komplex dizájn) a mai napig jellemzőek a sódzso mangákra.^[21]

Sódzso, a lányok mangája 1975-től napjainkig

Sónen, szeinen és szeidzsin

A férfiaknak szánt mangák többféleképpen is kategorizálhatóak, amik közel az egyik módszer a célközönség korának meghatározása: fiúk 18 éves korig (sónen)és fiatal férfiak 18 és 30 év között (szeinen). ^[22] Másik módszer a tematika, beleértve az akció-kalandot, férfi hősökkel, humorral, a becsület témájáról, s gyakran nyílt szexualitással. ^[23]

Szex és női szerepek a férfiaknak szánt mangákban

Gekiga

A Gekiga (劇画), "drámai képek" a manga egy realistább, felnőtteknek szóló változata, amely az 1950-es években jött létre. A stílus megalkotója Tacumi Josihiro, aki először ábrázolt gyilkosságot japán képregényben. A gekiga műfaji megkülönböztetése hasonló az angolszász nyelvterületeken alkalmazott "képregény" (comic book) és "grafikus album" (graphic novel) utóbbi összetettebb, gyakran antológiákban megjelenő történetekre vonatkozik.
A gekiga szerzőkre hatottak a film noirok mellett Kuroszava Akira és Ozu Jaszudzsiró filmjei.^[24]

Jelenleg négy kiadó foglalkozik mangák kiadásával Magyarországon.

• Mangafan
• Fumax
• Delta Vision
• Vad Virágok Könyműhely

Ez a szócikk részben vagy egészben a History of manga című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.