Kuroszava Akira
Kuroszava Akira (黒澤 明; Hepburn: Kurosawa Akira) (Tokió, 1910. március 23. – Tokió, 1998. szeptember 6.) japán filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró. Japán talán legismertebb filmrendezője. Rendkívüli hatással volt rendezők több generációjára világszerte. Legelső filmjét 1941-ben készítette, legutolsó műve halála után, 1999-ben jelent meg. Kevés olyan filmkészítőt ismerünk, akinek pályafutása ilyen hosszú és közkedvelt és egyben a szakma részéről ennyire elismert lett volna.
| Kuroszava Akira | |
 | |
| Született | 1910. március 23.[1][2][3][4][5] Tokió |
| Elhunyt | 1998. szeptember 6. (88 évesen)[1][2][3][4][5] Tokió |
| Álneve | AK |
| Állampolgársága | japán |
| Házastársa | Jagucsi Jóko (1945–1985) |
| Gyermekei | két gyermek:
|
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | watershed stroke |
| Sírhelye | An'yō-in (Kamakura) |
| Magassága | 182 cm |
 | |
| Kuroszava Akira aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kuroszava Akira témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
Nyolcadik gyermekként született egy tokiói családban. Apja tornatanár volt, aki kedvelte a nyugati kultúrát, különösen a sportot és a filmeket. Az általános iskolában egy tanára bátorította, hogy rajzoljon és fessen. 1936-ban a Nikkatsu filmstúdióhoz került, ahol rendezést is tanult, miközben ott asszisztenseként dolgozott, forgatókönyveket írt, és a vágással ismerkedett.
Korai filmjei a háborús japán propagandájaként értékelhetőek, nacionalista témákkal foglalkoznak. Egy sztrájkban vállalt szervező szerepe miatt elbocsátották. Ekkor két társával közös céget alapított.
Az első háború utáni filmje (Ne sajnáld az ifjúságod) már a régi japán állam kritikája. Egy kosztümös film, A vihar kapujában volt az első nemzetközi sikere: a Velencei filmfesztiválon Arany Oroszlán díjat kapott.
Az 1950-es évekre kialakult jellegzetes stílusa. Gyakorivá vált nála a teleobjektív használata arra gondolván, hogy a kamerától távolabb játszó színész jobban szerepel. Több kamerát használt egyszerre, hogy ugyanazt a jelenetet több irányból is lássa, és választhasson közülük. Jellemzője lett filmjeinek az időjárás hangsúlyos jelenléte. A zuhogó eső például a Hét szamurájban, de más filmjeiben is szinte főszereplő. Jellemző rá a jelenetváltásokban az áttűnés alkalmazása is.
Az európai irodalom, Shakespeare, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gorkij, és külföldi filmesek is megihlették, például John Ford munkái. Emiatt sokan túlzottan is nyugatiasnak tartották, ami nem igaz: a japán kultúra hagyományai legalább annyira foglalkoztatták.
Az idők folyamán aztán az ő művei is nagy hatást gyakoroltak a világ filmművészetére.
Élete idején Japán harcias államból békés gazdasági nagyhatalommá vált. Legismertebb filmjei az 1950-es és 1960-as években készültek, de haláláig még sok filmet írt, rendezett. Filmtörténeti jelentőségű filmje az Akutagava Rjúnoszuke két novellájából – A vihar kapujában (Rasómon) és A bozótmélyben (Jabu no naka) – készült A vihar kapujában; 1950. (Velencei Nemzetközi Filmfesztivál: Nagydíj).
Sok filmje játszódik Japán feudális korszakában (kb. 13–17. század), néhány William Shakespeare-mű filmes adaptációja. Ilyen például a Ran („Téboly”; Shakespeare Lear királya) vagy a Véres trón (Macbeth-adaptáció).
A hét szamuráj (1954) című filmje forgatókönyvéből készült A hét mesterlövész című amerikai film (rendezője John Sturges). A Derszu Uzala című szovjet–japán filmje (1975) elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat.
Szélütésben halt meg a tokiói Szetagaja negyedbeli otthonában.
Filmográfia
| Év | Cím | Japán cím | Olvasat |
|---|---|---|---|
| 1943 | Sanshiro Sugata aka Judo Saga | 姿三四郎 | Szugata Szansiró |
| 1944 | The Most Beautiful | 一番美しく | Icsiban ucukusiku |
| 1945 | Sanshiro Sugata Part II aka Judo Saga 2 | 續姿三四郎 | Zoku Szugata Szansiró |
| The Men Who Tread On the Tiger's Tail | 虎の尾を踏む男達 | Tora no o o fumu otokotacsi | |
| 1946 | Nem sírom vissza az ifjúságomat | わが青春に悔なし | Vaga szeisun ni kuinasi |
| One Wonderful Sunday | 素晴らしき日曜日 | Szubarasiki nicsijóbi | |
| 1948 | A részeg angyal | 酔いどれ天使 | Joidore tensi |
| 1949 | The Quiet Duel | 静かなる決闘 | Sizukanaru kettó |
| Veszett kutya | 野良犬 | Nora inu | |
| 1950 | Botrány | 醜聞 | Scandal [12] |
| A vihar kapujában | 羅生門 | Rasómon | |
| 1951 | A félkegyelmű | 白痴 | Hakucsi |
| 1952 | Élni | 生きる | Ikiru |
| 1954 | A hét szamuráj | 七人の侍 | Sicsinin no szamurai |
| 1955 | Record of a Living Being aka I Live in Fear | 生きものの記録 | Ikimono no kiroku |
| 1957 | Véres trón | 蜘蛛巣城 | Kumonoszu-dzsō |
| Éjjeli menedékhely | どん底 | Donzoko | |
| 1958 | Rejtett erőd | 隠し砦の三悪人 | Kakusi toride no szan akunin |
| 1960 | The Bad Sleep Well | 悪い奴ほどよく眠る | Varui jacu hodo joku nemuru |
| 1961 | A testőr | 用心棒 | Jódzsinbó |
| 1962 | Sanjuro | 椿三十郎 | Cubaki Szandzsúró |
| 1963 | High and Low aka Heaven and Hell | 天国と地獄 | Tengoku to dzsigoku |
| 1965 | Rőtszakállú | 赤ひげ | Akahige |
| 1970 | Dodeszukaden | どですかでん | Dodeszukaden |
| 1975 | Derszu Uzala | Дерсу Узала | Derszu Uzala |
| 1980 | Az árnyéklovas | 影武者 | Kagemusa |
| 1985 | Ran – Káosz | 乱 | Ran |
| 1990 | Álmok | 夢 | Jume |
| 1991 | Augusztusi rapszódia | 八月の狂詩曲 | Hacsigacu no rapsody |
| 1993 | Még nem | まあだだよ | Maadadajo |
Jegyzetek
Források
- Berkes Ildikóː Kurosawa Akira; Magyar Filmintézet, Bp., 1991 (Filmkultúra-könyvek)
- Berkes Ildikó - Nemes Károly: A japán film világa (Magyar Filmintézet, Bp., 1997)
- Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu/Bresson/Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Francia Új Hullám, Bp., 2011)
- [1]
További információk
- Kuroszava Akira a PORT.hu-n (magyarul)
- Kuroszava Akira az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Kuroszava Akira az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Kuroszava Akira a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Akira Kurosawa News and Information
- Akira Kurosawa Database
