Alípio-amazon
Az Alípio-amazon (Alipiopsitta xanthops), korábban sárgahasú amazon, a madarak (Aves) osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe, ezen belül a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj.[1]
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Táplálkozó példány | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Alipiopsitta xanthops (Spix, 1824) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Alípio-amazon témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Alípio-amazon témájú kategóriát. |
Rendszertani besorolása
Ezt a papagájfajt először 1824-ben, Johann Baptist von Spix német természettudós írta le, illetve nevezte meg, Psittacus xanthops néven.[2] Sok évig ezt a fajt az Amazona fajok közé sorolták, annak ellenére, hogy 1920-ban Alípio de Miranda-Ribeiro brazíliai természettudós, a csőr és tollazat különbségek miatt ki akarta vonni onnan és áthelyezni a Salvatoria nembe. Az 1995-ben végzett genetikai tesztek azt mutatták, hogy Miranda Ribeironak igaza volt,[3] a madár nem tartozik az Amazona papagájnembe, hanem szorosabb rokonságot mutat, a rövidfarkú papagájjal (Graydidascalus brachyurus) és a Pionus fajokkal.[4] Ennek következtében a madarat átnevezték Salvatoria xanthops-ra, azonban ezt a nemet már lefoglalta egy soksertéjűcsoport (Polychaeta); emiatt megalkották neki az új, monotipikus Alipiopsitta papagájnemet,[5] amit Alípio de Miranda-Ribeiro tiszteletére neveztek el (innen a magyar neve is).[6]
Előfordulása
A sárgahasú amazon előfordulási területe Brazília és Paraguay füves pusztái.[1] Bolívia északkeleti részén is észlelték. A mezőgazdaság miatt számos élőhelyét elvesztette.[1]
Megjelenése
A körülbelül 27 centiméteres madárnak a pofája sárga színű. A majdnem teljesen zöld tollazatú papagáj testén, több helyen is sárga és narancssárga foltok és pontok láthatók.[7] Farktollai rövidek.[8] A szemei sárgák, a csőre sárgás, rózsaszín csőrtővel. A lábai világos szürkék. A fajon belül nincs nemi kétalakúság,[9] azonban a fiatalabb példányokon kevesebb sárga van.[8]
Életmódja
Részben vándorló papagájfaj, mely a füves pusztákat és a száraz bozótosokat kedveli.[1] A vadonban Anacardium-fajok, Salacia crassifolia és Astronium fraxinifolium gyümölcsökkel táplálkozik, de a mangó (Mangifera) és a közönséges guáva (Psidium guajava) ültetvényeket is meglátogatja. Gyümölcsös étrendjét termeszekkel egészíti ki.[10]
Szaporodása
A költési időszaka májustól októberig tart. Fészkét termeszvárakba rakja. A tojásokon 19-22 napig kotlik. A fiatal madarak 45 naposan válnak röpképessé.[10]
Képek
_yellow_morph.JPG)
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Yellow-faced parrot című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- del Hoyo, J., Collar, N.J., Christie, D.A., Elliott, A. and Fishpool, L.D.C. 2014. HBW and BirdLife International Illustrated Checklist of the Birds of the World. Lynx Edicions BirdLife International.
- Hoppe, D., 2007: Ribeiropapagei – ein neuer Name für die Gelbbauchamazone. Gefiederte Welt, Vol. 131, pp. 173–176 + 210-213.
