Aleksander Čeferin
Aleksander Čeferin (Ljubljana, 1967. október 13. –) szlovén sportdiplomata, 2016. szeptember 14-e óta az Európai Labdarúgó-szövetség elnöke.[1] 2011 és 2016 között a Szlovén labdarúgó-szövetség elnöke volt.
| Aleksander Čeferin | |
.jpg) | |
| Született | 1967. október 13. (56 éves) Ljubljana |
| Szülei | Peter Čeferin |
| Házastársa | Barbara Čeferin |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Ljubljanai Egyetem |
| Díjak | Order of Prince Yaroslav the Wise, 4th class |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aleksander Čeferin témájú médiaállományokat. | |
Élete és szakmai pályája
A Ljubljana Egyetem jogi karának elvégzése után családja ügyvédi irodájában kezdett dolgozni, és a kezdetektől fogva érdeklődést mutatott a hivatásos sportolók és sportklubok képviselete iránt.[2]
Adminisztratív szerepvállalásai
2005-ben, miután korábban egy ügyben együtt dolgozott a FC Litija futsalcsapatával, komoly érdeklődést mutatott a helyi klubfutball iránt is. A Ljubljanai Ügyvédek Végrehajtó Bizottságának amatőr csapatának tagja 2005 óta, 2006 és 2011 között az NK Olimpija Ljubljana tagja volt.[3]
2011-ben a Szlovén labdarúgó-szövetség elnökének választották.[4] 2011 és 2016 között az UEFA jogi bizottságának második és harmadik alelnöke is volt.[5]
Az UEFA elnökeként
2016. szeptember 14-én választották meg az Európai Labdarúgó-szövetség elnökének, ezzel pedig automatikusan a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség alelnöke is lett.[6] az UEFA athéni kongresszusán a 13 szavazatot kapó holland Michael van Praagot megelőzve, 42 szavazattal választották a testület élére.[5][7]
Čeferin elnöki manifesztuma és kampánya arra összpontosított, hogy az UEFA az azt megelőző, botrányokkal tarkított időszakot lezárva egy új irányt vezessen be az európai labdarúgásban. A reformokat tartalmazó indítványt 2017 áprilisában, az UEFA 41. rendes kongresszusa hagyta jóvá, Helsinkiben tartott ülésén. A reformok között szerepelt az UEFA elnökeinek és az UEFA végrehajtó bizottságának a tagjainak a határozott idejű mandátumának bevezetése, azzal a kiegészítéssel, hogy a végrehajtó bizottság jelölteinek aktív tisztséggel (elnök, alelnök, főtitkár vagy vezérigazgató) kell lenniük nemzeti szövetségükkel.[8][9]
A Helsinkiben tartott kongresszuson jóváhagyott egyéb javaslatok tartalmazták a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget irányító testület megerősítését további két független taggal,[10] valamint azt, hogy a végrehajtó bizottságba további két tagot delegálhat az Európai Klubszövetség (ECA).[11] A későbbiekben az Európai Professzionális Labdarúgó Ligák (EPFL) szintén képviselőt delegálhatott a testületbe, miután ezt a kiegészítést megszavazták az UEFA 2018 februárjában, Pozsonyban tartott 42. kongresszusán.[12]
Čeferin egyik elsődleges céljának tekintette már kinevezésekor is, hogy az európai klubfutballt kiegyenlítettebbé tegye, csökkentve az elit bajnokságok élcsapatai és a kisebb bajnokságok európai kupaszereplői közti szakadékot.[13] A témával kapcsolatban az UEFA nyoni székházában több megelőző egyeztetést lefolytattak,[14] végül az európai klubtornák reformjait a 2018–2021-es időszakra tűzték ki.[15] Az FFP-nek köszönhetően az európai klubok 600 millió euró nyereségről számoltak be 2017-ben, szemben a 2011-es 1700 millió eurós együttes veszteséggel.[16]
Čeferin többször is kijelentette, hogy nem támogatja az európai élklubok által szorgalmazott Szuperliga létrehozását, ebben pedig támogatta Andrea Agnelli, az Európai Klubszövetség elnöke.[17] Arról, hogy mindkét fél egyazon álláspontot képvisel az ügyben hivatalosan egy 2018 novemberében tartott brüsszeli közös sajtótájékoztatón számoltak be a felek.[18]
A labdarúgás legfontosabb szereplőivel folytatott kommunikáció és együttműködés megszilárdításának célkitűzése részeként elnöki programjának fontos pontja az Európai Parlamenttel,[17] az Európai Tanáccsal és az Európai Bizottsággal való kapcsolatok megerősítése.[19][20]
Programjának egyik központi eleme volt a női labdarúgás népszerűsítése és fejlesztése is,[21] amelynek érdekében az ágazat rekordösszegű támogatásokat kapott. 2018 februárjában 50%-os támogatásnövelést,[22] decemberben pedig az első, teljes egészében a női labdarúgásnak szánt szponzorációs szerződés aláírását jelentették be.[23]
2019. február 7-én, a Rómában tartott 43. UEFA-kongresszuson újabb négy évre a szervezet elnökévé választották.[24]
2021 végén a Politico Europe Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában a „felforgatók” kategória 7. helyére tette. Sportpolitikusként a világ legnépszerűbb időtöltésének jövőjéért folyó küzdelem középpontjában áll: miután szembeszállt a néhány nagy európai klub által létrehozni kívánt Szuperliga tervével, a kétévenkénti világbajnokságot fontolgató FIFA-val kell megküzdenie. A lap szerint a Szlovéniában népszerű Čeferin akár hazája politikájában is eséllyel mérettethetné meg magát.[25]
Filantrópként
2017 novemberében az UEFA Gyermekalapítvány élére is megválasztották,[26] amely támogatja a gyermekek jogaihoz kapcsolódó humanitárius projekteket az egész világon, például az egészségügy, az oktatás és az integráció területén.[27]
Szintén 2017-ben csatlakozott a Common Goal elnevezésű, a labdarúgásban szereplők és dolgozók számára létrehozott jótékonysági mozgalomhoz, és vállalta, hogy fizetésének 1%-át a szervezet jótékonysági projektjeire fordítja.[28]
Čeferin így nyilatkozott: „Meggyőződésem, hogy a labdarúgásnak megvan a lehetősége megváltoztatni a világot, és Juan Mata ihletésére, csatlakozok a Common Goal mozgalomhoz. Felszólítom a labdarúgó-család minden tagját - játékosokat, edzőket, klubokat és a bajnokság szervezőit -, hogy mutassák meg, törődnek a társadalmi felelősségvállalással, és adományozzanak olyan célokra, amelyekbe hisznek.”
Díjai, elismerései
Čeferint az Ekipa SN szlovén sportlap 2016-ban az év sportszemélyiségévé választotta.[29] 2019 januárjában a SportsPro Media felvette a sportipar legbefolyásosabb szereplőinek kizárólagos listájába.[30] Az UEFA elnökét a World Soccer Magazine a 2019. évi első számában a 2018-as év emberének választotta.[31]
Magánélete
Nős, három gyermek édesapja. Anyanyelvén kívül folyékonyan beszél szerbhorvát, angol és olasz nyelven.[5]
Autósportos rajongó, négyszer autóval, egyszer pedig motorral is átkelt a Szaharán. Sótókan karatéban feketeöves.[32]
1986-ban a Jugoszláv Szocialista Köztársaság hadseregében szolgált, majd szlovén katonaként a szlovén függetlenségért folytatott háborúban 1991-ben.[33]
