Andrew Dice Clay

Jacqueline és Fred Silverstein gyerekeként született,^[7] Brooklyn Sheepshead Bay nevű negyedében, és ott is nőtt fel.^[8][9][10] Zsidó származású.^[11] Egy nővére van.^[12] Apja bokszoló és ingatlanügynök volt.^[13][14][15]

Öt éves korában utánzásokkal szórakoztatta a családját, hét éves korában már dobolt.^[16][5] Clay a James Madison High School tanulója volt, tinédzser korában pedig a Catskill-hegyekben dobolt bármicvókon és esküvőkön, "Clay Silvers" néven.^[17][18][5] Mikor visszatért New York Citybe, megpróbált egy big bandet alapítani, de nem járt sikerrel. Utána továbbtanult, de kilépett, hogy humorista karriert folytasson.^[18][5] "Hőseinek" Elvis Presley-t, Fonzie-t (a Happy Days című sitcom egyik szereplőjét), John Travoltát és Sylvester Stallone-t tartja.^[17]

Stand-up karrierje 1978-ban kezdődött, amikor jelentkezett a Sheepshead Bay-beli Pips nevű comedy clubba. A rá következő héten a fő fellépő (headliner) volt, Andrew Clay néven.^[17] Főként parodizált és ekkor alkotta meg a "The Diceman" nevű karaktert, akit Jerry Lewis "A dilidoki" című filmjében való alakítása inspirált, vegyítve John Travolta Grease-beli szerepével.^[18] A szerepre való felkészülés elmondása szerint három hetet vett igénybe.^[17] A karakter népszerű lett, és eljutott vele olyan híres helyekre is, mint a The Improv, a Catch A Rising Star, és a Dangerfield's.

1980-as évek

1980-ban átköltözött Los Angelesbe, és a Mitzi Shore által üzemeltetett Comedy Store fellépője lett. Eleinte nem vonzotta a közönséget, az alpári stílusa és amiatt, hogy nem egyezett bele, hogy utána más fellépők is következzenek, általában késő este lépett fel, kevés részeg ember előtt.^[19] 1982-ben kapta első főszerepét a "Fűnyíró és Halloween" című komédiában. 1983-ban felvette a Dice nevet, magára véve a figuráját, innentől kezdve már nem parodizált, hanem a saját hősei alakításából formált meg egy egyedi karaktert. Először akkor lépett fel így, amikor egy fellépését lemondó komikus helyére kellett beugrania, de nem volt kész műsora, ezért improvizált.

Ezt követően feltűnt olyan sitcomokban, mint a MASH és a Diff'rent Strokes, illetve a nyolcvanas években kezdődött filmes karrierje is ("Megúszni a sulit", "Álmodj rózsaszínt", "Alkalom szüli a szexet"). 1986-tól 1988-ig szerepelt a "Crime Story" című tévésorozatban. Ezt követően kizárólag a Dice-karakterrel stand upolt.

A nagy áttörésre 1988-ban került sor, amikor fellépett a csak férfiakból álló Big Brother Association vacsoraestjén, ahol a szmokingba öltözött közönség között nagy feltűnést keltett bőrkabátjával, aminek a hátuljára a "Rock and Roll" feliratot varrták fel. Hatalmas sikert ért el és már másnap megkereste a 20th Century Fox egy filmajánlattal, és a producer Joel Silverrel meg is kezdődtek az ez irányú tárgyalások. Nem sokkal ezután fellépett Rodney Dangerfield klubjában New Yorkban, az estéről az HBO "Nothing Goes Right" címmel készített egy műsort, amellyel országosan is ismertté vált.

1989 januárjában levetítették a saját HBO különkiadását, "The Diceman Cometh" címmel, amely a tévében és a videotékákban is nagy siker lett. Ugyanebben az évben a Performance magazin olvasói az év humoristájának kiáltották ki.^[18] 1989 márciusában megjelent első nagylemeze ("Dice"), amely több, mint 500.000 példányban kelt el az Egyesült Államokban.^[20]Az album továbbá a 89. helyre került a Billboard 200-as listán. Szeptemberben szerepelt az MTV Video Music Awards-on, ahol a csatorna kérése ellenére élő adásban előadta hírhedt számát, a "Lúdanyó meséi" mondókák trágár változatát. Az eset miatt az MTV örök életére kitiltotta őt a csatornáról, ezt a tiltást végül 2011-ben vonták vissza.^[21] Az év végén még fellépett a Dangerfield's-ben, amit előre nem harangozott be, és a műsora is javarészt improvizáció volt - ebből készült második, "The Day The Laughter Died" című lemeze, ami két hónap alatt 250 ezer példányban fogyott el.^[22]

1990-es évek

1990 februárjában ő lett az első fellépő a Madison Square Garden történetében, aki kétszer egymás után is teltházas estét csinált - körülbelül 38 ezer ember látta a produkciót.^[23] Májusban a Saturday Night Live-ban szerepelt, és ez nem volt botrányoktól mentes: a nyitómonológ során tüntetőket kellett eltávolítani a közönség soraiból, Nora Dunn pedig a szexista és homofób megjegyzésektől sem mentes show-jai miatt megtagadta, hogy szerepeljen az adásban. Noha az NBC, felkészülve a profanitásra, 5 másodperc késéssel sugározta a műsort, egy alkalommal mégsem sikerült kicenzúrázniuk, amikor Clay egy 15 éves lánnyal való szexre utalt.^[24] Az esetet követően Sinéad O'Connor énekesnő tiltakozásul lemondta a szereplését a műsorban.^[25]

Ugyanebben az évben kapta meg a Ford Fairlane kalandjai című film főszerepét, amelyért 1991-ben elnyerte az Arany Málna-díjat.

1991-ben alapította meg saját cégét, Fleebin Dabble Productions néven.^[20] Áprilisban szerepelt a Penthouse címoldalán ezzel ő lett a második férfi George Burns után, akivel ez megtörtént.^[26] "Dice Rules" címmel megjelent egy film is az előző évi Madison Square Garden-es fellépéseiről, melyet botrányos tartalma miatt sok mozi nem is tűzött a másorára, és a 20th Century Fox is elzárkózott a forgalmazástól, helyette a Seven Arts tette ezt meg.^[27] Ugyanebben az évben a még 1986-ban rögzített "One Night With Dice" is megjelent. Augusztusban teltházas fellépéste volt Salt Lake Cityben, ahol az ellentüntetők miatt rendőri közreműködést kellett kérni.^[28]

Hírhedtsége miatt egyre nagyobb nehézségekbe ütközött: az ABC, bár korábban megegyeztek, végül mégsem készítette el azt az egy órás televíziós drámát, amiben Clay lett volna a főszereplő. A szerződése miatt azonban 1993-ban máshol nem szerepelhetett, csak náluk. Júliusban "No Apologies" címmel fizetős tévés különkiadást csinált, amire 250 ezer ember fizetett be, ezzel ez lett az év legnépszerűbb nem-sportesemény fizetős tartalma. Eleinte szerepeltetni kívánta benne Joey Buttafuoco-t is, aki akkoriban arról lett hírhedt, hogy a kiskorú szeretője arcon lőtte a nejét, de az ügyvédek tanácsára elállt ettől. Abban az évben még egy fizetős műsort mutatott még be, "The Valentine Day's Massacre" címmel. 1994-ben újabb tévés szerepeket kapott.

1995-ben az HBO vetítette "Assume The Position" című estjét. Ebben az évben szerződött le a CBS-szel, és főszerepet kapott a "Bless This House" című szitkomban, miközben a Diceman karaktert fokozatosan kezdte elengedni, és stand up műsorai is inkább szóltak a családi életéről, habár a megszokott csípős stílusban.^[29]

1998-ban a weboldalán jelentette meg a "Filth" című tripla albumot, valamint a new york-i "Opie and Anthony" című rádióműsor állandó szereplője lett.

2000-es évek

2000-ben mutatták be az "I'm Over Here Now" és a "Banned For Life" című műsorait, valamint ekkor jelent meg a "Face Down, Ass Up" című lemeze. Mindezeket egy országos turnéval népszerűsítette, melynek keretén belül újra ellátogatott a Madison Square Gardenbe.^[30]

2005-ben a Sirius XM-en indult el saját műsora, az "Out of Cage". Hosszú idő után a VH1-on próbálkozott a visszatéréssel a "Dice: Undisputed" című valóságshowban, ami mindössze hét adást élt meg.^[31] 2009-ben szerepelt "Az álommeló" című műsor amerikai, celebeknek szóló változatában, ahol már rögtön az első körben kiesett, miután Donald Trump füle hallatára közölte, hogy ő kiszállna, és Donny Trumpnak nevezte őt. A The Howard Stern Showban később elmesélte, hogy a műsorból kivágták azokat a részeket, amiben Trump sértegette őt a korábbi stand up rutinjai miatt.^[32]

2010-es évek

2011-ben szerepelt a Törtetők utolsó évadában,^[33] később pedig a sorozat alapján készült filmben is. Szerepelt továbbá a "Nevelésből elégséges" egyik epizódjában is. 2012-ben szerepelt a The Joe Rogan Experience podcastben, fellépett a The Bamboozle fesztiválon, továbbá decemberben "Indestructible" címmel bemutatta a Showtime csatorna a legújabb estjét.

2013 és 2015 között Rollin' with Dice and Wheels...The Podcast címmel podcastet csinált Michael Wheels-szel közösen.^[34] Ugyancsak 2013-ban szerepet kapott a Blue Jasmine című filmben, 2014-ben pedig megjelentette "The Filthy Truth" címmel az első könyvét. 2015-ben a Showtime-on futó The Blue Show házigazdája lett. 2016-ban szerepet kapott az egy évadot megélt HBO-sorozatban, a "Bakelit"-ben.

2017-ben ő és felesége szerepeltek a FOX "My Kitchen Rules" című főzőműsorában. 2018-ban új podcastet indított I'm Ova Hea' Now címmel, emellett főszerepet kapott a "Csillag születik" című filmben, amit a kritika is jól fogadott.^[35]

Háromszor nősült. 1984-től 1986-ig Kathy Swanson volt a felesége.^[14] 1992-től 2002-ig Kathleen "Trini" Monica férje volt.^[14][36] Két fiuk született, Maxwell Lee és Dillon Scott.^[14][37][38] Max is stand-upos lett,^[39] és időnként apja előtt lép fel.^[40] Clay harmadik házassága Valerie Vasquezzel volt, 2010-től 2014-ig.^[41][42] Nyolc évnyi kapcsolatban élt volt menyasszonyával, Eleanor Kerrigan humoristával.^[43]

2017 novemberében sztentet ültettek be neki egy elzáródott artéria miatt. 2021 augusztusában Bell-parézissal diagnosztizálták (féloldali arcidegbénulás), mely állapot csak ideiglenesnek volt mondható, és a fellépéseit minden további nélkül folytatni tudta.

• ADC: The Mixtape That Hates You (1988)
• Dice (1989)
• The Day the Laughter Died (1990)
• Dice Rules (1991)
• 40 Too Long (1992)
• The Day the Laughter Died, Part II (1993)
• No Apologies (1993)
• Filth (1998)
• Face Down, Ass Up (2000)
• Indestructible (2012)

Humoristaként

Filmek

Sorozatok

• Hivatalos oldal
• Andrew Dice Clay a Facebookon
• Andrew Dice Clay a PORT.hu-n (magyarul)
• Andrew Dice Clay az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Andrew Dice Clay az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Andrew Dice Clay a Rotten Tomatoeson (angolul)