Asmus Nicolai Clausen

német tengeralattjáró-kapitány

Asmus Nicolai Clausen (Flensburg, 1911. június 2.Atlanti-óceán, 1943. május 16.) német tengeralattjáró-kapitány volt a második világháborúban. Huszonnégy hajót (74 807 brt) süllyesztett el.[1]

Asmus Nicolai Clausen
Született1911. június 2.
Flensburg
Meghalt1943. május 11. (31 évesen)
Atlanti-óceán
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Fegyvernemhaditengerészet
Szolgálati ideje14 év
Rendfokozatakorvettkapitány
Egysége4. tengeralattjáró flottilla
2. tengeralattjáró flottilla
Csatáimásodik világháború
KitüntetéseiMásod és Első osztályú Vaskereszt
Tengeralattjáró-háború jelvény
Lovagkereszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Asmus Nicolai Clausen témájú médiaállományokat.

Pályafutása

Clausen 1929 októberében lépett be a Német Birodalmi Haditengerészetbe matrózként. A következő éveket a T–185 és a G–10 torpedónaszádon, majd a Gorch Fock iskolahajón szolgált. 1935 szeptemberében áthelyezték az új tengeralattjárós egységhez, és néhány hónap kiképzés után, 1936 áprilisában az U–26-ra helyezték. 1937 márciusában a mürwiki haditengerészeti akadémia hallgatója lett. Következő szolgálati helye az Admiral Graf Spee csatacirkáló, majd az M–143 aknaszedő lett.[1]

A háború kitörésekor, 1939 őszén korábbi búvárhajó-parancsnoka, Werner Hartmann kapitány igényt tartott a szolgálataira, és az U–37 első tisztjének nevezték ki. Három őrjáratot teljesített, főleg az Atlanti-óceán északi részén. Első harci küldetése után személyesen Karl Dönitztől vehette át a másodosztályú Vaskeresztet.[1]

Clausen 1940 augusztusában kinevezték az U–37 parancsnokának, de őrjáratot nem tett. Két hónap múlva visszatért az U–37-re, és annak kapitánya lett. A tengeralattjáróval három harci küldetést teljesített, majd 1941 májusában áthelyezték az U–129-re, amellyel négy bevetésen vett részt. Első három küldetése sikertelenül végződött új hajójával, de a következő úton, a Karib-tengeren hét hajót süllyesztett el. Ezért a bevetésért megkapta a Lovagkeresztet. 1942 májusában átadta a hajó parancsnokságát Hans-Ludwig Wittnek.[1]

1942. júliusban az U–182 parancsnoka lett. Első útján, az Indiai-óceánon öt szövetséges hajót küldött hullámsírba. A hazavezető úton, 1943. május 16-án a USS MacKenzie romboló megsemmisítette a tengeralattjárót. Clausen és összes tengerésztársa meghalt.[1]

Összegzés

HajójaParancsnoki szolgálataŐrjáratok számaŐrjáratok hossza (nap)Eltalált hajók számaEltalált hajók vízkiszorítása (brt)
U–142
1940. szeptember 4. – 1940. október 13.
0
0
0
0
U–37
1940. október 26. – 1941. május 2.
3
85
12
19 123
U–129
1941. május 21. – 1942. május 13.
4
180
7
25 613
U–182
1942. június 30. – 1943. május 16.
1
159
5
30 071
Összesen
8
424
24
74 807

Elsüllyesztett és megrongált hajók

BúvárhajóNapHajóNemzetiségeVízkiszorítása (brt)
U–371940. december 1.Palmella  Egyesült Királyság1578
U–371940. december 2.Gwalia  Svédország1258
U–371940. december 2.Jeanne M.  Egyesült Királyság2465
U–371940. december 4.Daphne  Svédország1513
U–371940. december 16.San Carlos  Spanyolország223
U–371940. december 16.Rhöne  Franciaország2785
U–371940. december 19.Sfax*  Franciaország1379
U–371941. február 9.Courland  Egyesült Királyság1325
U–371941. február 9.Estrellano  Egyesült Királyság1983
U–371941. március 10.Brandenburg  Egyesült Királyság1473
U–371941. március 7.Mentor  Görögország3050
U–371941. április 12.Pétursey  Izland91
U–1291942. február 20.Nordvangen  Norvégia2400
U–1291942. február 23.George L. Torian  Kanada1754
U–1291942. február 23.West Zeda  Egyesült Államok5658
U–1291942. február 23.Lennox  Kanada1904
U–1291942. február 28.Bayou  Panama2605
U–1291942. március 3.Mary  Egyesült Államok5104
U–1291942. március 7.Steel Age  Egyesült Államok6188
U–1291943. január 15.Ocean Courage  Egyesült Királyság7173
U–1291943. február 17.Llanashe  Egyesült Királyság4836
U–1291943. március 10.Richard D. Spaight  Egyesült Államok7177
U–1291943. április 5.Aloe  Egyesült Királyság5047
U–1291943. május 1.Adelfotis  Görögország5838

* Tengeralattjáró

Jegyzetek

Források