Bóbitás fácán
A bóbitás fácán vagy Wallich-fácán (Catreus wallichii) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó Catreus nem egyetlen faja.[1][2]
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Catreus wallichii (Hardwicke, 1827) | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bóbitás fácán témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bóbitás fácán témájú médiaállományokat és Bóbitás fácán témájú kategóriát. |
Rendszerezése
A fajt Thomas Hardwicke angol zoológus írta le 1827-ben, a Lophophorus nembe Lophophorus (Phasianus) Wallichii néven.[3] A tudományos nevét Nathaniel Wallich dán botanikusról kapta.
Előfordulása
A Himalája hegységben, India, Nepál és Pakisztán területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi mocsári erdők, mérsékelt övi cserjések és füves puszták.[4]
Megjelenése
A hímek testhossza 90-118 centiméter, ebből a farka 45–58 centiméter, a tojóé 61–76 centiméter, ebből a farka 32–47 centiméter. A hím testtömege 1250–1800 gramm, a tojóé 900–1360 gramm.[3] A hím tollazata szürke, a tojóé barna.
 |  |
Életmódja
Gyökerekkel, gumókkal, hagymákkal és magvakkal táplálkozik, de időnként rovarlárvákat és földigilisztákat is fogyaszt.[3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe elég nagy, de szétapródozott, egyedszáma 2000-2700 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
- EUR-Lex - magyar neve
