Bajszos bukkó
A bajszos bukkó (Malacoptila panamensis) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a bukkófélék (Bucconidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Bajszos bukkó | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Malacoptila panamensis Lafresnaye, 1847 | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Bajszos bukkó témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Bajszos bukkó témájú médiaállományokat és Bajszos bukkó témájú kategóriát. |
Rendszerezése
A fajt Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1847-ben.[3]
Alfajai
- Malacoptila panamensis inornata (Du Bus de Gisignies, 1847)
- Malacoptila panamensis magdalenae Todd, 1943
- Malacoptila panamensis panamensis Lafresnaye, 1847
- Malacoptila panamensis poliopis Sclater, 1862[2]
Előfordulása
Mexikó, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Kolumbia és Ecuador területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint legelők, másodlagos erdők és ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 21 centiméter, testtömege 33-46 gramm.[5]
Életmódja
Szaporodása
Fészekalja 2-3 fényes fehér tojásból áll.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy és ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. szeptember 15.)