Bika csillagkép

A Taurus csillagkép nagyon régi, valószínűleg a rézkorban, vagy talán már a kőkorszakban is ismerték.

• A müncheni Lajos–Miksa Egyetem tanára, Michael Rappenglück úgy véli, hogy a Lascaux-i barlangban található, i. e. 15 000 körül készült egyik festmény a Taurus csillagképet ábrázolja.
• A Taurus jelölte ki a tavaszpontot a rézkorban és a korai bronzkorban (ez volt a „Bika kora"). Az időszámítás előtti 23. században a Plejádok voltak a legközelebb a tavaszponthoz.
• Bikakultusz volt Mezopotámiában és Krétán is. A görög mitológiában Zeusz egy fehér bika alakjában rabolta el Európét, a föníciai hercegnőt, és Kréta szigetére úszott vele.
• A csillagképnek köze lehet Héraklész (latin nevén Hercules) hetedik feladatához is: Kréta szigetén megszelídítette a Poszeidón által megőrjített bikát, és az állat átúszott vele Argoszra.

Fényes csillagokat és halmazokat tartalmazó látványos csillagkép. A téli hónapokban lehet megfigyelni, könnyen megtalálható; az Orion csillagkép övét alkotó három csillag vonalának északnyugat felé történő meghosszabbítása elvezet a Bika legfényesebb csillagához, az Aldebaranhoz.

Csillagok

• α Tauri - Aldebaran - Követő, a Bika jobb szeme, narancssárga színű óriáscsillag, a látszólagos fényessége 0,9^m, az égbolt 13. legfényesebb csillaga. Előtércsillaga, de nem tagja a Hyádok nyílthalmaznak.
• η Tauri – Alcyone: 4 komponensből álló, 2,85 magnitúdójú rendszer, a távolsága 440 fényév . Az Alcyone A kékesfehér óriáscsillag. Az Alcyone B és C egyaránt nyolcadrendű fehér törpe, az utóbbi Delta Scuti típusú változócsillag, 1,13 óránként 8,25 – 8,30 magnitúdó között változik a látszólagos fényessége. Az Alcyone D sárgásfehér színű törpecsillag.
• λ Tauri: négynapos periódusú fedési kettőscsillag, 3,4-4,1 magnitúdó között között ingadozik a fényrendje.
• ν1,2 Tauri: kettőscsillag 3,4^m ill. 3,8^m fényességű tagjai szabad szemmel is elkülöníthetőek, akárcsak a σ1,2 Tauri 4,8^m és 5,1^m fényes csillagai.
• κ Tauri: negyedrendű, a 67 Taurival akár szabad szemmel is észlelhető kettőscsillagot alkot.
• φ Tauri: 5^m-s narancssárga színű óriás, a látszólagos kísérője egy 9^m-s csillag, amely kisebb távcsővel már észlelhető.
• χ Tauri: egy ötödrendű és egy nyolcadrendű kettős, kis távcsővel megfigyelhető.

Mélyég-objektumok

• Rák-köd (Messier 1): szupernóva-maradvány, erős rádióforrás.
• Plejádok: szabad szemmel is jól látható, sűrűbb, szép nyílthalmaz, része a Merope-köd is.
• Hyadok: mintegy 150 csillagból álló, viszonylag nagy területen szétszórt nyílthalmaz az Aldebaran körül.

• Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
• Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
• Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 ISBN 963-9090-28-X
• Csillagászati kislexikon, szerkesztő: Kisbán Gyula; Fiesta Kft., 2000, ISBN 963-8133-74-0, ISBN 963-9084-24-7^[1]
• Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi Kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004, ISBN 963-549-070-4
• Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft, Budapest, 2006, ISBN 963 9491 675

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Taurus (consatellation) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alcyone (star) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Bika csillagkép témájú médiaállományokat.