Chris Impellitteri
Chris Impellitteri (Connecticut, 1964. szeptember 25. –) olasz származású amerikai gitáros, az Impellitteri együttes alapítója. 2008-ban a Guitarworld Magazine minden idők egyik leggyorsabb gitárosának nevezte. Ezzel Chris olyan legendás gitárosokat utasított maga mögé, mint Eddie Van Halen, Randy Rhoads és Yngwie Malmsteen.[1] 2003-ban a Guitar One Magazine "minden idők leggyorsabb gitárosa" listáján egyedül Michael Angelo Batio tudta megelőzni.[2][3][4]
| Chris Impellitteri | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1964. szeptember 25. (59 éves) Amerikai Egyesült Államok, Connecticut |
| Pályafutás | |
| Műfajok | heavy metal, speed metal, neoklasszikus metal |
| Aktív évek | 1983 – napjainkig |
| Együttes | Impellitteri, Vice |
| Hangszer | Gitár |
| Tevékenység | Zenész, zeneszerző |
| Kiadók | Relativity Records, JVC |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Chris Impellitteri témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Biográfia
Az olasz származású Chrisnek tragikus gyerekkorban kellett részesülnie. 9 éves korában a szülei öngyilkosságot követtek el. Chris ezután a nagyszüleihez került. Nagyanyja vett neki egy elektromos gitárt, és tanulásra ösztönözte az ifjú Impellitterit. A szülei halála miatt érzet haragot és belső dühöt a gitárján vezette le. Elmondása szerint a hangszer nagy segítségére volt, hogy túlélje ezeket a nehéz időket.[5] Tizenéves korában Eddie Van Halen, Randy Rhoads, Uli Jon Roth és Al Di Meola játéka jelentette számára a fő inspirációt.
1987-ben jelent meg zenekarának az Impellitterinek az első EP-je. A "fekete EP"-nek is becézett anyag gyors számai valamint Rob Rock magas tartományokban mozgó énektémái révén az anyagot olyan legendás zenekarokkal hasonlítgatták, mint az Iron Maiden vagy a Judas Priest. Chris tüzes gitárszólói révén pedig a világ leggyorsabb gitárosaként vált ismertté. Az EP a világ minden táján rajongókat szerzett az együttesnek, azóta pedig már több, mint egymillió lemezt adtak el világszerte.Az 1992-es Grin and Bear It album nem aratott akkora sikert, mint az 1988-as Stand in Line debütlemez, ezért Chris a következő Victim of the System anyagon folytatta a neoklasszikus stílusban fogant heavy metalt, szemben az előző album hard rockosabb törekvéseivel.
Az 1996-os Screaming Symphony és Eye of the Hurricane lemezek ismét a régi formát hozták, míg a 2000-es Crunch albumon Chris a kísérletezősebb oldalát mutatta meg.Utolsó anyaga zenekarával 2009-ben jelent meg Wicked Maiden címmel, mely a korai albumok örökségét vitte tovább. A turné nyitókoncertjére a Sweden Rock Festival keretein belül került sor, ahol Chris és zenekara egy színpadon játszhatott, olyan zenekarokkal, mint a Heaven and Hell, a Journey vagy a Dream Theater.
Stílus
Chris Impellitterit felbukkanása idején gyakran emlegették az amerikai Yngwie Malmsteenként is, ugyanis arról híresült el, hogy másodpercenként 1-2 hanggal többet tudott előcsalni Fender Stratocasteréből, mint a svéd gitáros.[6] Chris több interjúban is kifejtette már, hogy Malmsteen nem tartozik a legnagyobb hatásai közé, bár kétségtelenül elismeri, hogy hatással volt a játékára.[5]Stílusa már felbukkanásakor sem hatott az újdonság erejével, leginkább hihetetlen sebességével szerzett magának hírnevet.[7] Játékát az erőteljes heavy/power metal riffek mellett a neoklasszikus dallamfordulatok és arpeggiok határozzák meg, de nagy hangsúlyt fektet a pengetőkéz sebességére is.[8] Nagyrészt Fender Stratocaster hangszerekkel mutatkozik, de gyakran látni Ibanez testű gitárokkal is.
Diszkográfia
Nagylemezek
| EP-k
Koncertlemezek
Válogatások
|
