Dél-Korea közigazgatása

Dél-Korea közigazgatásilag nyolc tartományból (to), egy független igazgatású tartományból, egy különleges igazgatású, egy független önkormányzatú és hat tartományi jogú városból áll, ezek a legfelsőbb szintek. A kisebb egységek a megyék (kun) és városok (si). A megyék alá tartoznak az upok és a körzetek (mjon), ezeken belül pedig lehetnek falvak (li); a városok kerületekre (ku) és tongokra oszlanak.

Felosztás

SzintSzint neveTípusaHangulhandzsaMagyarosDb.
1felsőbb szintű helyi autonómia
광역자치단체 / 廣域自治團體
kvangjok-csacshi-tancshe
tartományokto8
független igazgatású tartomány특별 자치도特別自治道thukpjol-csacshi-to1
különleges igazgatású város특별시特別市thukpjol-si1
független önkormányzatú város특별 자치시特別自治市thukpjol-csacshi-si1
tartományi jogú városok광역시廣域市kvangjok-si6
2alsóbb szintű helyi autonómia
기초자치단체 / 基礎自治團體
kicsho-csacshi-tancshe
városoksi77
megyékkun84
kerületekku69
N/Akerületekku33
up
körzetmjon
tong
falvakthong
falvakri
pan

A tartományok (to) megyékre (kun) oszlanak, amelyek alá tartoznak az upok és a körzetek (mjon), melyeken belül következnek a falvak (ri). A hat nagy város tartományi jogot kapott (kvangjok-si), a si jelölésű városok olyan megyékből jöttek létre, amelyek lakossága meghaladja a 150 000 főt. Az 500 000 főt meghaladó nagyvárosok kerületekre (ku) oszlanak, a többi város tongokra. Szöul különleges igazgatású város (thukpjol-si), 25 kerülete és 423[1] tongja van. A kerületek 1988 óta autonóm önkormányzattal rendelkeznek és 1955 óta választanak saját polgármestert.[2]

Tartományi szint

TérképKód[3]NévHangulhandzsa
KR-11Szöul különleges igazgatású város서울 특별시서울特別市
KR-26Puszan tartományi jogú város부산 광역시釜山廣域市
KR-27Tegu tartományi jogú város대구 광역시大邱廣域市
KR-28Incshon tartományi jogú város인천 광역시仁川廣域市
KR-29Kvangdzsu tartományi jogú város광주 광역시光州廣域市
KR-30Tedzson tartományi jogú város대전 광역시大田廣域市
KR-31Ulszan tartományi jogú város울산 광역시蔚山廣域市
KR-??Szedzsong független önkormányzatú város세종 특별자치시世宗特別自治市
KR-41Kjonggi tartomány경기도京畿道
KR-42Kangvon tartomány강원도江原道
KR-43Észak-Cshungcshong tartomány충청북도忠清北道
KR-44Dél-Cshungcshong tartomány충청남도忠清南道
KR-45Észak-Csolla tartomány전라북도全羅北道
KR-46Dél-Csolla tartomány전라남도全羅南道
KR-47Észak-Kjongszang tartomány경상북도慶尙北道
KR-48Dél-Kjongszang tartomány경상남도慶尙南道
KR-49Csedzsu független igazgatású tartomány제주 특별자치도濟州特別自治道

Különleges igazgatású városok

Szöul 1946. augusztus 15-én kapta meg a különleges igazgatású független város (특별 자유시, thukpjol-csajusi) címet és lett Kjonggi tartománytól független. 1949. augusztus 15-től különleges igazgatású város.[4] 2012 óta részleges adminisztratív központként funkcionál a Jongi megye területén újonnan létrehozott Szedzsong városa, mint független önkormányzatú város.[5]

TípusHangulhandzsaMagyarosVárosokSzáma
különleges igazgatású város특별시特別市thukpjol-siSzöul1
tartományi jogú városok광역시廣域市kvangjok-siIncshon, Kvangdzsu, Puszan, Tegu, Tedzson, Ulszan6
független önkormányzatú város특별자치시特別自治市thukpjol-csacshi-siSzedzsong1

Helyhatósági szint

Város (si)

A városok, (시 / 市; si) a megyékkel (kun) együtt a tartományok alegységei. Amint egy megye eléri a 150 000 fős népességet, sivé válik. Az 500 000 főt meghaladó lakosú városok adminisztratív egysége a kerület (ku) (kivételek: Kimhe, Hvaszong és Namjangdzsu). A ku tovább bontható tongokra. Az 500 000 főnél kisebb települések tongokra vannak felosztva.[6]

Megye (kun)

A megye (군 / 郡, kun) a tartomány alegysége, de Puszan, Tegu, Incshon és Ulszan tartományi jogú városonak is vannak kunjai (a kerületeik mellett). A megye lakossága 150 000 főnél kevesebb és a népsűrűsége kisebb a kuénál. Tipikusan vidéki jellegű terület, míg a kerület városi jellegű. A megyék alá tartoznak az upok és a körzetek (mjon).[7] A városokon belül található kunokat gyakorlatilag „vidéki kerületnek” lehetne fordítani.

Kerület (ku)

A kerület (구 / 區, ku) a városok adminisztratív egysége, bár néhány tartományi jogú város, mint Puszan, Tegu, Incshon és Ulszan kunokkal is rendelkezik. A kerületek tovább oszthatóak tongokra.[8]

Legalsó szintek

Up

Az up (읍 / 邑) a mjonnal együtt a megyék (kun) és az 500 000 fő alatti városok (si) alá tartozó egység. A megye illetve a város alá tartozó legnagyobb népességű kisvárosokat nevezik így. Legalább 20 000 fős településekből lehet up. Az upok alá tartozhatnak falvak (ri).[9][10][11]

Mjon

A mjon (면 / 面) az uppal együtt a megyék (kun) és az 500 000 fő alatti városok (si) alá tartozó egység. A mjonok legalább 6000 főt képviselő adminisztratív egységek, jellemzően kevesebb lakossal, mint egy up és vidéki területen találhatóak. A mjonok alá tartozhatnak falvak (ri).[12][13][14]

Tong

A tong (동 / 洞) a kerületek (ku), illetve a kerületekre nem osztható egyes városok (si) adminisztratív egységei. A tong a legkisebb olyan városi adminisztratív egység, mely saját irodát tart fenn.[15][16][17] Némely esetben az egy jogi egységet képviselő tongot a gyakorlatban több adminisztratív tongra oszthatják fel, melyek saját irodával rendelkeznek. Ezekben az esetkeben az egy tong alá tartozó adminisztratív tongokat számmal látják el, például Puszan Tongne-ku kerületének Mjongdzsang-tongja az alábbiak szerint osztható tovább: Mjongdzsang 1-tong, Mjongdzsang 2-tong.[18][19]

A tongok elméletben tovább oszthatóak thongokra (통 / 統), de a gyakorlatban nemigen alkalmazzák már.[20] A nagy népsűrűségű tongok tovább oszthatóak ka (가 / 街) elnevezésű egységekre, ezek azonban nem önkormányzati egységek, csupán a címek szempontjából fontosak.[21]

Falu (ri)

A falvak (리 / 里, ri) az upok és a mjonok alá tartoznak és a vidéki önkormányzatok legkisebb egységei.[22]

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Administrative divisions of South Korea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.