Elba (sziget)

az Olaszországhoz tartozó legnagyobb Toszkán-sziget

Elba (latinul Ilva) sziget a Földközi-tengerben, az Olaszországhoz tartozó Toszkán-szigetek közül a legnagyobbik. Lakosainak száma meghaladja a 30 000 főt. Közigazgatási központja Portoferraio.

Elba
Elba (légifelvétel)
Elba (légifelvétel)
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióToszkána
MegyeLivorno
SzékhelyPortoferraio
Legnagyobb településPortoferraio
Népesség
Teljes népesség32 000 fő
Népsűrűség138 fő/km²
Portoferraio népességeismeretlen
Földrajzi adatok
FekvéseTirrén-tenger
SzigetcsoportToszkánai-szigetek
Terület223,5 km²
Hosszúság29 km
Szélesség18 km
Legmagasabb pontMonte Capanne (1019 m)
IdőzónaCET (UTC+1)
Elhelyezkedése
Elba (Olaszország)
Elba
Elba
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 42° 46′ 48″, k. h. 10° 16′ 30″, k. h. 10° 16′ 30″
[
Elba weboldala]
A Wikimédia Commons tartalmaz Elba témájú médiaállományokat.

Földrajz

A harmadik legnagyobb[1] olasz sziget Korzikától 49,9 km-re keletre, az Appennini-félszigettől nyugatra, a Tirrén-tengerben található. A szigetet a 12,5 km szélességű Piombino-tengerszoros választja el a szárazföldtől. Közelítőleg K-Ny irányban húzódik. Partvonala 147 km hosszú, területe 223,5 km².

Felszínét egy kelet-nyugati irányú hegylánc uralja, mely ókori palákból és szerpentin kőzetből áll, de nyugati része harmadkori gránit. A hegylánc legmagasabb csúcsa az 1019 méter magas Monte Capanne. A sziget partjai meredeken futnak le a Tirrén-tengerre. Az éves átlaghőmérséklet 15,7 °C.

Történelem

Már az etruszkok lakták és egy vasércbányát műveltek a szigeten, melyben a termelést csak 1982-ben szüntették meg és a bányát bezárták. A 11. században Pisa birtokában volt. 1290-ben elvették a genovaiak, később egy spanyol Sora herceg hűbéri tulajdona lett. A sziget egy kis északi területe ekkor a Medici-család birtoka, akik a 16. században a toszkánai Szent István Lovagrendnek adományozták. 1736-ban a Nápolyi Királyság vette birtokba, míg 1801-ben Bonaparte Napóleon foglalta el, aki feloszlatta a lovagrendet.

1814-ben Napóleon kapta meg felségjogokkal, és a hatalomból való kényszerű távozása után a szigeten tartózkodott 1814. május 4-étől 1815. február 26-áig. A bécsi kongresszus határozata alapján 1816-ban a Toszkánai Nagyhercegséghez csatolták.

1860-tól az egységes Olaszország része lett. A második világháborúban a sziget felszabadítására érkező francia csapatok 1944. június 17-én értek partot.

Közigazgatás

A sziget nyolc községre van felosztva.

KözségNépesség
(fő, 2018)
Campo nell’Elba4869
Capoliveri4036
Marciana2121
Marciana Marina1966
Porto Azzurro3740
Portoferraio11 955
Rio Marina2211
Rio nell’Elba1083

Gazdasága

Már a római korban fontos vasércbányászati helyszín. Lakói közül többen tintahal-halászattal foglalkoztak. A sziget keleti, alacsonyabban fekvő részén füge-, mandula- és olajfa-ültetvények vannak, valamint szőlőskerteket művelnek. Jelentős az idegenforgalom, melynek főbb üdülőhelyei: Procchio, Marciana és Marina di Campo. Megközelíthető a szárazföldről komppal, Piombinóból. Úthálózata mintegy 120 km hosszban van kiépítve. Rendszeres hajójárat köti össze Livorno, Genova és Bastia városok kikötőivel. La Pila városka mellett (a sziget közepén) van a Marina di Campo repülőtér. A szigeten több mint 8000 szállodai férőhely, 2300 bérelhető rezidencia és 10 000 kempinghely van.

Látnivalók

Portoferraio öble a sziget északi-középső részén
  • Turistáknak szervezett kirándulások kisvasúttal
  • Archeológiai múzeum Portoferraióban
  • Geológiai tanösvények
  • Több ásványtani múzeum
  • Bányászati múzeum (olaszul Piccola Miniera) Porto Azzurróban. A sziget bányászatának történelmét mutatja be, s ezenkívül ásványgyűjteménnyel is rendelkezik.
  • Napóleon rezidenciája Portoferraióban
  • A főszezonban több kulturális programot és fesztivált szerveznek.
Portoferraio látképe

Jegyzetek

További információk