Földes Imre (grafikus)

Feld Adolf pécsváradi születésű kereskedő és a galaci születésű Rosenzweig Zsófia fiaként jött a világra. A budapesti Mintarajziskolában (ma: Magyar Képzőművészeti Egyetem) Hegedűs László és Zemplényi Tivadar osztályán tanult, azután Bécsben, Münchenben, Berlinben és Párizsban képezte magát.^[3][4] Kezdetben dekoratív képeket, bélyegeket és plakátokat készített, reklámplakátjaival két ízben is (1908, 1910) második díjat nyert pályázatokon. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tagja lett, a szervezet kiállításain 1905-től az első világháborúig évente részt vett.^[5] Reklámplakátjai már az első világháború előtt ismertek voltak, Budapest utcáinak hirdetőoszlopain, vasúti várótermekben, fürdőkben voltak láthatók.^[6] 1918. december 3-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött a nála tíz évvel fiatalabb Kapotsffy Irén magántanítónővel.^[7] 1918-tól önálló grafikai intézete volt Budapesten, 1919-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság részére is készített plakátokat,^[8] nem kizárt, hogy a retorzióktól félve döntött úgy 1921-ben, hogy Temesvárra költözik. A Művészeti Lexikon szerint a temesvári Helikon művészeti vezetője lett ekkor, ám az erdélyi helikoni közösség azonban csak 1926-ban alakult, így valószínűleg néhány évig mással foglalkozhatott, mielőtt a közösségnek kezdett dolgozni.^[3] 1923-ban zsánerképeiből kiállítást rendeztek Temesváron.^[9] Bár Erdélyben élt, továbbra is tervezett Budapesten megjelenő plakátokat. Átköltözött Nagyváradra, ahol 1927-ben Zsigmond Béla (?–1945) festőművésszel közösen festészeti iskolát nyitottak. 1929-ben - Romániát képviselve - részt vett a müncheni Das internationale Plakat című kiállításon.^[10] 1931-ben Iványi Jenő és Mottl Román Pál társaként egy újabb festészeti szabadiskolát nyitottak. A nagyváradi újságíróklubban miniatűrjeiből egyéni kiállítása nyílt 1936-ban.^[11] Időközben 1935-ben Bukarestbe költözött,^[3] de a világháború kitörését követően hazatért Magyarországra. Minden bizonnyal zsidó származása is közrejátszhatott abban, hogy már nem foglalkoztatták, nincsenek is információink utolsó éveiről. 1948-ban hunyt el ismeretlen időpontban és körülmények között.

Művészetét - elsősorban plakátművészetét - csak évtizedekkel halála után fedezték fel ismét: 1976-77-ben Párizsban a L´art 1900 en Hongrie kiállításon volt látható plakátja, Magyarországon 2016-ban a Savaria Múzeum,^[12] 2018-ban a Magyar Nemzeti Múzeum időszaki kiállításán szerepeltették művét.^[13]

• Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. [Bp.], Blaha Lujza Emlékbizottság, [1927].
• Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. Társszerk. Gombosi György. 2. jav., bőv. kiad. Bp., 1935. Győző ny.
• Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. Oradea-Nagyvárad, Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., 1928.
• Bihar-Biharmegye, Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Szerk. Fehér Dezső. Oradea, 1933-1937.
• Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók. Budapest, Ábra Kkt., 2008.
• Magyar festők és grafikusok adattára. A kutató-, föltáró- s gyűjtőmunkát végezte Seregélyi György. Szeged, 1988. Szegedi ny.
• Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
• Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Bp., Zsidó Lexikon, 1929. Online