Fürdő-sziget
A Fürdő-sziget a Duna egykori szigete. Budapesten, az Árpád hídtól közvetlenül északra a Dagály fürdő előtt húzódott.
| Fürdő-sziget | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Székhely | Budapest |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Hosszúság | 700 lépés / kb. 0.43 km |
| Szélesség | 150 lépés / kb. 0.09 km |
| Elhelyezkedése | |
  Fürdő-sziget Pozíció Budapest térképén | |
 é. sz. 47° 32′ 28″, k. h. 19° 03′ 30″, k. h. 19° 03′ 30″ | |
Fekvése
A Fürdő-sziget a Rákos-patak torkolatánál feküdt, legnagyobb hossza 700 lépés, szélessége 150 lépés volt 1857-ben. A Duna-szabályozás előtti meder a mai Népfürdő utca mentén húzódott. A 19. század végén feltöltött területen létrehozott Újpesti rakpart nagyjából érinti az egykori sziget keleti oldalát. Legdélebbi pontja nem érte el a mai Árpád híd vonalát.
Története
A római időkben a sziget stratégiai fontosságú szerepet töltött be Aquincum és Transaquincum között. 1857-ben Zsigmondy Gusztáv mérnök 4 római hídpillér cölöprács alapozását dokumentálta.[1] A szigeten feltörő hévforrások római fürdő(ke)t tápláltak. 1775-ben a Vác városát részben elpusztító jeges árvíz felszínét letarolta, növényzetét, fürdőjének romjait elpusztította. Ettől kezdve a sziget zátonnyá alakult, és csak alacsony vízállásnál emelkedett ki a Dunából. 1874-ben a Dunagőzhajózási Társaság folyószabályozás okán az egész szigetet elkotortatta.[2]
Hévforrásai
Buda és Pest vízellátásnak problémái kapcsán az 1850-es években a figyelem középpontjába került a Fürdő-sziget. 1854, 1855 és 1857-ben Szabó József geológus tanulmányozta a forrásokat. 1857 márciusában 12 olyan forrást talált, melyek hőfoka meghaladta a 40 fokot. A legmelegebb közülük 42,2 Celsius-fok hőmérsékletű volt. Az innen begyűjtött és elszállított vízmintákról megemlítették, hogy később elszíneződtek.[3] Forrásainak vizét napjainkban részben az egykori sziget mellett álló Dagály fürdő hasznosítja.
