Farkasszőlő
A farkasszőlő vagy négylevelű farkasszőlő (Paris quadrifolia) a zászpafélék (Melanthiaceae) családjának Paris nemzetségébe tartozó növényfaj, a nemzetség legismertebb, legelterjedtebb növénye. Tudományos neve négy egyforma levelére utal (par, paris = egyforma, quadrifolius, quadrifolia = négylevelű).
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Paris quadrifolia | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Paris quadrifolia L. | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Farkasszőlő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasszőlő témájú médiaállományokat és Farkasszőlő témájú kategóriát. |
Származása, elterjedése
Európában, Oroszországban (Szibéria), Mongóliában és néhány kínai tartományban: Észak-Hejlungcsiangban és Észak-Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területban is előfordul. Magyarországon ritka; főleg a Dunántúlon található meg. A Mátrában megtalálhatóak állományai.[1][2]
Egyéb elnevezései: rókaszőlő, cillárfű, párizsfű, négylevelűfű, csillagfű, varjúszem, dühös csucsorka.[3]
Jellemzése
Évelő növény. Alacsony (20–40 cm) termetű, gyöktörzzsel terjed, a gyöktörzs akár 14 évig is elél. Szárának felénél négy vagy nyolc levélből álló örve van, a széles, hálózatos erezetű levelek oválisak, csúcsuk hegyes. Május-júniusban nyílik egyetlen zöldes, 3–5 cm széles virága; 4 lándzsás külső és 4 szálas belső lepellevél takarja, 8 sárgás színű porzója van. A virágport a szél terjeszti. Fekete vagy sötétkék, kb. 1 cm átmérőjű, bogyószerű toktermése július-szeptember között érik be, a magvak vörösek.
Életmódja, élőhelye
Mészkerülő; savanyú, savanyodó erdőtalajokon, csoportosan nő. Az árnyas-nedves élőhelyeket kedveli. Május–júniusban virágzik.
Hatóanyagok
A teljes növény mérgező, különösen a bogyók, szaponintartalmuk miatt. Fogyasztásuk hányingert, hasgörcsöket, vagy akár a légzőszervek bénulása miatt halált okozhat. A gyöktörzs ízeltlábúak és halak számára halálos mérgeket tartalmaz. A toxikus, szteroid jellegű szaponinok mellett glikozidokat tartalmaz: paridin, paristyphnin, pennogenin. Korábban a népi gyógyászatban fertőző betegségek ellen alkalmazták.
Galéria
Virága
Termése fölülről
Termése oldalnézetből
Termése közelről
Egy kivételesen ötlevelű példány
Tipikus élőhelye
.jpg)
.jpg)
Jegyzetek
Források
- Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349
- Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- D. Nagy Éva: Vadvirágok2. Búvár Zsebkönyvek, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1976. p. 26.
- Manfred A. Fischer: Exkursionsflora von Österreich, Stuttgart 1994, ISBN 3-8001-3461-6
