Gádor Emil

Pécsett született Geiszler Adolf járási írnok és Rumsauer Emília gyermekeként.^[2] Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Glatz Oszkár, Rudnay Gyula és Varga Nándor Lajostanítványa volt. Ezt követően több kelet- és nyugat-európai országban járt tanulmányúton, de megfordult Egyiptomban, Kubában és a Szovjetunióban is. 1947-1958 között rajztanárként dolgozott Budapesten, majd 1958-1960-ban a Műcsarnok osztályvezetője volt.

Realisztikus felfogású városképeinek és csendéleteinek a szerkesztés konstruktivitása, illetve a színezés dekorativitása adott egyéni karaktert. Freskófestészettel is foglalkozott, több hazai templom (Nógrádbercel, Pölöskefő, Nagyharsány stb.) oltárképének kivitelezője.

Saját művészetéről egy, a 75. születésnapja alkalmából készült interjúban ekként vallottː

„Nem akartam soha a világot megváltani: ősi gyökerekben kapaszkodom, szeretem az életet, az engem körülfogó valóságot, a tájat s a tájban munkálkodó embert. Én ezeknek az embereknek dolgozom. Nem kaptam kitüntetéseket, nem vagyok újító és jelentős festő. De úgy érzem szeretnek – s nekem ez elég…^[3]”

1943-tól 1997-ig csaknem 40 kisebb-nagyobb egyéni kiállítása volt itthon és külföldön (Hollandia, Svájc, Németország). 1957-ben és 1966-ban a budapesti Fényes Adolf Teremben vett részt gyűjteményes kiállításon.

• A Szinyei Társaság kitüntető oklevele (1934)
• Alba Regia-díj (1959)
• Kiállítási és pályázati elismerések (1960, 1975, 1980)
• Janus Pannonius-érem (1965)
• Szocialista Kultúráért (1982)

• Bodnár É.: „Gádor Emil kiállítása a Fényes Adolf Teremben”. Művészet. 1966/8.
• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I-III. 1355, 1356. o.
• Úry E.-Né: „Gádor Emil 60 éves”. Művészet. 1972/1.
• W. E.: „Gádor Emil”. Vasárnapi Dunántúli Napló, 1986. szeptember 28. 4. o.

• A Kieselbach Galéria honlapján
• Az Artportalon