Gebaur Izor

(1839–1916) magyar katolikus pap, ciszterci szerzetes, tanár, nyelvész, műfordító

Gebaur Izor (József ill. Gebauer Izor[1]) (Pécs, 1839. január 28.Graz, 1916. március 20.[1]) magyar katolikus pap, ciszterci szerzetes, tanár, nyelvész, műfordító. A volapük nyelv egyik úttörője, eszperantista.

Gebaur Izor
Életrajzi adatok
Születési névGebaur József Izor
Született1839. január 28.
Pécs
Elhunyt1916. március 20. (77 évesen)
Graz
Munkássága
Valláskeresztény
Felekezetrómai katolikus
Felavatás1862. július 16.

Hivatala zirci alperjel
Hivatali idő1889-1892

Hivatalszentgotthárdi házfőnök
Hivatali idő1908-?

Életpályája

A gimnázium hat osztályát Pécsett végezte (1849-1855).[1] 1855. szeptember 12-én belépett a ciszterci rendbe, a rend Egerbe küldte a 7-8. gimnáziumi évfolyamok elvégzése céljából. Teológiai tanulmányokat Budapesten és Bécsben folytatott.[1] 1862. július 16-án szentelték pappá. 1865-től német nyelvet és irodalmat tanított a székesfehérvári gimnáziumban, ugyanitt mint rendkívüli tárgyakat tanította a francia nyelvet, az éneket és a gyorsírást. 1879-től a bajai főgimnázium igazgatójaként működött. 1881-től Tósokberénden volt plébános, 1884-től a pécsi főgimnáziumot igazgatta, 1889-től ő lett a zirci alperjel.[1] 1892-től papi pályájának utolsó állomáshelye Hercegfalva, ahol megint plébánosi teendőket látott el. 1907-ben nyugdíjba vonult, de már 1908-tól mint ciszterci szerzetes házfőnöki teendőket vállalt a Szentgotthárdi apátsában.

Munkássága

Szerzetesi és papi hivatása mellett a volapük nyelvvel foglalkozott, nyelvkönyveket írt, irodalmi munkásságával és műfordításaival (Kölcsey Ferenc: A kárpáti kincstár című elbeszélését fordította volapük nyelvre) nemzetközi hírnévre tett szert. 1891-ben beválasztották a konstanzi (Svájc) Volapük Akadémia tagjai közé, több volapük egyesület (párizsi, müncheni, konstanzi, bécsi és litoměřicei) szintén sorai közé választotta. 1906-tól a mesterséges volapük nyelvnél jobbnak[2] találta a szintén mesterséges eszperantó nyelvet és azzal kezdett foglalkozni.

Több kisebb közleménye jelent meg a Tanáregylet Közlönyében, a pécsi főgimnázium értesítőjében, a berlini Zi vol lölik című volapük újságban és a lipcsei Unser Verkehr c. lapban. Eszmecseréket folytatott írásaiban a volapük nyelv nyelvtani rendszeréről a kínai, orosz, olasz, francia, angol, német, Észak- és Dél-Amerika-i volapük klubok tagjaival. Kisebb alkalmi költeményeket is írt e mesterséges világnyelven. Saját írásai közül kiemelkedő az aggteleki és a dobsinai barlangok leírása.

Művei (válogatás)

  • Darwinizmus. Főgymnasiumi Értesítő, Pécs : 1886.
  • Német nyelvtan középtanodák használatára.[3] Pest, 1868.
  • Német olvasókönyv a gymnásiumok felső osztályai számára.[4] Pest, 1868.
  • Volapük : (Namapenäd pebüköl). Pécs : Nyomatott Taizs József Könyvnyomdájában, 1887. 60 p.
  • Világnyelv. Volapük : Schleyer rendszere szerint. Pécs, 1888.
  • Natamilas tel in Niegän.[5] Pécs, 1888.
  • Div belama Tátra.[6] H.n., 1891.

Díjak, elismerések

  • Díszoklevéllel tüntették ki a volapük nyelven elért eredményeiért a pécsi országos kiállításon (1891)

Jegyzetek

Források

További információk