Hóhojsza

madárfaj

A hóhojsza (Pagodroma nivea) a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó Pagodroma madárnem egyetlen faja.[1]

Hóhojsza
Pihenő példány
Pihenő példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság:Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály:Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport:Magzatburkosok (Amniota)
Osztály:Madarak (Aves)
Csoport:Carinatae
Alosztály:Neornithes
Alosztályág:Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend:Neoaves
Csoport:Passerea
Csoport:Ardeae
Csoport:Aequornithes
Rend:Viharmadár-alakúak (Procellariiformes)
Család:Viharmadárfélék (Procellariidae)
Leach, 1820
Nem:Pagodroma
Bonaparte, 1856
Faj:P. nivea
Tudományos név
Pagodroma nivea
(G. Forster, 1777)
Szinonimák
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hóhojsza témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hóhojsza témájú médiaállományokat és Hóhojsza témájú kategóriát.

Rendszertani besorolása

A viharmadárféléken belül a monotipikus hóhojsza és a szintén monotipikus rokonai, a galambhojsza (Daption capense) és az antarktiszi hojsza (Thalassoica antarctica), valamint a nagytestű sirályhojszák (Fulmarus) és óriáshojszák (Macronectes) közös csoportba, azaz alcsaládi vagy nemzetségi szintre gyűjthetők össze.[2]

Előfordulása

Az Antarktisz, Argentína, a Bouvet-sziget, Chile, a Falkland-szigetek, valamint a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek területén honos.

Mivel hatalmas előfordulási területtel rendelkezik, továbbá becslések szerint 4 millió felnőtt példány van belőle a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a hóhojszát nem fenyegetett fajként tartja számon.[3]

Alfajai

  • Pagodroma nivea confusa (Mathews, 1912)[4] - a Déli-Sandwich-szigeteken és a Géologie-szigetcsoporton költ.[5]
  • Pagodroma nivea nivea (G. Forster, 1777) - az Antarktiszi-félszigeten, a Déli-Georgia-szigeteken és a Scotia-szigetcsoporton költ.[5]

Megjelenése

Testhossza 36–41 centiméter, szárnyfesztávolsága 76–79 centiméter. Teljesen fehér tollazata és kampós, fekete csőre, valamint szénfekete szeme van. A lábai kékesszürkék.[6] Repüléskor többet ver szárnyaival, mint rokonai. A madárnak a viharmadár-alakúakra jellemző felső csőrkáváján egyenes, cső alakú, szarunemű nyúlványt visel. Zúzógyomrában olajat termel, melyet védekezésre (köpködés által) vagy a fióka táplálásakor használ fel; ha hosszabb vándorutat tesz meg, anélkül, hogy táplálkozzon, akkor ebből az olajból él.[7] Az orrlyukai fölött sómirigyek találhatók, melyekkel a hóhojsza kivonja a sós óceán vízéből a fölös sót. Olykor magas sótartalmú nyálkát spriccel ki.[8]

Röpképe

Életmódja

Halakkal, fejlábúakkal, puhatestűekkel és krillekkel táplálkozik, de dögöket is fogyaszt. A jéghatárt ritkán hagyja el. Gyakran megfigyelhetők, amint a jéghegyeken csoportosan pihennek.[9] Feltételezések szerint a vadonban, körülbelül 20 évig él.

Szaporodása

Fészkét sziklák közé rakja. Kolóniákban költ; akár a vizek közelében, vagy beljebb a szárazföldön. Néhány madár az egész évet a költőterületeken tölti, többségük azonban szétszóródik. Főleg szeptember közepétől kora novemberig érkeznek a költőkolóniákba. A fészek egy mélyedésből áll, melyet kavicsokkal bélelnek ki. A tojó késő november és december közepe között, egy fehér tojást tojik. 41-49 napig kotlik a tojáson. A fióka 7 hetesen, azaz késő február és május közepe között tollakat növeszt.[5]

Képek

Jegyzetek

Források

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Snow petrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • A voyage round the world, in His Britannic Majesty's Sloop Resolution, commanded by Capt. James Cook, during the years 1772 - 5. 1 p. 96,98
  • Comptes Rendus Hebdomadaire des Séances de l'Académie des Sciences [Paris] 42 p. 768