Hexafluorpropilén

Színtelen, szagtalan gáz, szobahőmérsékleten nem gyúlékony.^[1] Belélegzése ártalmas, a légutakat irritálja. Kritikus hőmérséklete 86,2 °C, kritikus nyomása 2,75 MPa,^[1] hármasponti hőmérséklete −156,5 °C (olvadáspont).^[3]

Iparilag a difluor-klórmetán szabályozott hőmérsékleten végzett pirolízisével állítják elő. Tetrafluoretilénből is nyerhető normál vagy csökkentett nyomáson történő hevítéssel, lehetőleg inert gáz (például CO₂) vagy vízgőz jelenlétében:^[1]

${\displaystyle \mathrm {3\ F_{2}C\!=\!CF_{2}{\xrightarrow {700-900\ ^{\circ }C}}2\ CF_{3}\!-\!CF\!=\!CF_{2}} }$

Extrém hő hatására poli(tetrafluoretilén)ből (PTFE) is keletkezik annak bomlása révén.^[4]

Fontos felhasználása a kopolimerek, például tetrafluoretilénnel vagy 1,1-difluoretilénnel alkotott kopolimerek előállítása. Oxidációjával a sok célra felhasználható epoxidja, hexafluorpropilén-oxid állítható elő.^[1]

A plazmatechnikában a felületek PTFE-szerű rétegekkel történő bevonásához használják. Az iparban komonomerként alkalmazzák a tetrafluoretén alapú polimerek (például EFEP = etilén-TFE-HFP = etilén-tetrafluoretilén-hexafluorpropén) előállításához.

Mérgező (LC50 3000 ppm), hőbomlása során erősen mérgező perfluorizobutén keletkezhet.^[1]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Hexafluoropropylene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Hexafluorpropen című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.