hide

1964–1987: Gyermekkora és a Saver Tiger

Jokoszuka Midorigaoka kerületében született a Szent József Kórházban (Szei Jozefu bjóin (聖ヨゼフ病院; Hepburn: Sei Yozefu byōin^?)). Tanulmányait a Jokoszuka Siricu Tokiva Csúgakkó (横須賀市立常葉中学校; Hepburn: Yokosuka Shiritsu Tokiwa Chūgakkō^?) alsó-középiskolában végezte. Jó tanuló volt, az iskola mellett kendózni járt. 15 évesen ismerkedett meg a rockzenével a Kiss együttes Alive! című albumának köszönhetően. Ekkor kapta első elektromos gitárját is, egy Gibson Les Paul Deluxe-öt a nagymamájától.^[4][5][6]

1980-ban felvették a Zusi Kaiszei Kótógakkó ( 逗子開成高等学校; Hepburn: Zushi Kaisei Kōtōgakkō^?) felső-középiskolába Zusi városában, ahol az iskolai fúvószenekarba is bekerült. Innen azonban hamar kilépett, mert klarinétot választottak a számára, miközben ő trombitán akart játszani. Ezután a gitárra koncentrált. Autodidakta módon tanult rajta játszani, a televízió előtt ülve.^[4][6] Osztálytársai a Gibson becenevet ragasztották rá, mert állandóan magával cipelte a gitárját.^[7] 1981-ben megalapította a Saber Tiger nevű együttest, és egy évvel később már jokoszukai zenés bárokban (ライブハウス, „live house”) léptek fel.^[4][6]

Az együttes mellett folytatta tanulmányait, fodrászatot és divattervezést tanult. 1984-ben fodrász végzettséget szerzett.^[4] 1985-ben a Saber Tiger megjelentette azonos című kislemezét két dallal, Double Cross és Gold Digger címen. Novemberben a Vampire című daluk felkerült a Heavy Metal Force III válogatáslemezre, melyen például az X és a Jewel együttesek dalai is szerepeltek.^[8]

1986-ban az együttes Saver Tigerre változtatta a nevét, hogy megkülönböztessék magukat a szapporói Saber Tiger együttestől.^[8] Az új névvel először a Devil Must Be Driven out with Devil című válogatáslemezen szerepeltek a Dead Angle és az Emergency Express című dalokkal. Továbbra is felléptek zenés bárokban és klubokban, mint a Meguro Rokumeikan, az Omiya Freaks vagy a Meguro Live Station.^[4] 1987. január 28-án a Saver Tiger feloszlott, mert hide megunta a gyakori tagváltásaikat (énekesük, Kyo és a dobosuk, Tecu a D’erlanger együttes tagja lett). Ekkor hívta meg Yoshiki hidét, hogy legyen az X gitárosa.^[8][9]

1987–1997: X Japan

Bővebben: X Japan

1987 februárjában lett az X Japan (akkori nevén X) tagja,^[9] és szólógitárosi pozíciója mellett dalszerzőként is közreműködött, olyan dalokat írt, mint a Celebration, a Joker vagy a Scars című kislemez. Az együttes első nagylemeze Vanishing Vision címmel jelent meg a Yoshiki alapította Extasy Records kiadónál 1988. április 14-én. Az X Japant a glam rockhoz hasonló, visual kei elnevezésű japán zenei mozgalom egyik alapítójaként tartják számon, a név feltehetően az együttes „Psychedelic Violence Crime of Visual Shock” (A vizuális sokk pszichedelikus erőszak(os) bűntette) szlogenjéből származik, melyet hide írt fel egy korai szórólapjukra. Az X Japan az elsők közé tartozott a japán előadók közül, akik úgy értek el mainstream sikereket, hogy közben független kiadónál voltak.^{[1][3][10][11][12]}

Az X első nagykiadós lemeze, a Blue Blood 1989. április 21-én jelent meg és 6. helyen debütált az Oricon slágerlistáján.^[13] 1990-ben elnyerték a Japan Gold Disc Award legjobb új előadójának járó díjat.^[14] Harmadik nagylemezük, a Jealousy 1991. július 1-jén jelent meg, rögtön első helyezett lett a slágerlistán, 600 000 eladott példánnyal.^[15] Később az egymillió eladott darabot is átlépte.^[16]

Az Art of Life középlemez 1993-ban jelent meg és vezette az Oricon slágerlistáját.^[13] Ezt követően az X Japan tagjai szólókarrierjükre koncentráltak, az 1995-ös kezdetű Dahlia-turnéra pedig már a visszafogottabb külső volt jellemző,^[17] hide kivételével, aki továbbra is harsány színű öltözékeket és hajszíneket preferált.^[18] Az utolsó lemezük, a Dahlia 1996. november 4-én került a boltokba és szintén első helyezett lett a slágerlistán.^[13] 1997 szeptemberében bejelentették az együttes feloszlását, majd december 31-én megtartották utolsó koncertjüket a Tokyo Dome-ban.^[17]

1993–1998: Szólókarrierje

Szólókarrierje 1993-ban indult, amikor a Luna Sea két tagjával, Inorannal és J-vel M*A*S*S néven felvette a Frozen Bug című dalt, mely a Dance 2 Noise 004 válogatásalbumon jelent meg. A Zi:Kill együttes énekesével, Tuskkal a Seth et Holth című rövid művészfilmben játszottak főszerepet.^[19] 1994-ben jelent meg első szólólemeze Hide Your Face címmel, és 9. helyet ért el az Oricon slágerlistáján.^[20] A lemezen a vokál és dalszerzés mellett a legtöbb gitár- és basszusgitár szólamot is hide játszotta. Stílusában a lemez merőben különbözött az X Japan speed metalt keverő power metaljától, és az alternatív rock irányába mozdult el. A lemez megjelenését 13 állomásos, 70 000 embert vonzó turné követte márciusban, melyet májusban három újabb állomással egészítettek ki.^[21] A turnén élő zenekar kísérte, mely később a hide with Spread Beaver nevű projektjévé nőtte ki magát.^[22]

1996-ban hide létrehozta saját kiadóját LEMONed néven, miután meghallgatta a Zeppet Store együttes saját kiadású CD-jét, és úgy döntött, leszerződteti őket.^[23] Hide korábban is foglalkozott tehetségek felkutatásával, neki köszönhetően szerződtette le az Extasy Records (Yoshiki saját kiadója) a Zi:Kill, Luna Sea és Glay együtteseket.^[24][25] Szeptemberben megjelent hide Psyence című slágerlista-vezető albuma,^[20] melyet a Psyence a Go Go turné követett 19 fellépéssel.^[26] Ugyanebben az évben új együttest alapított Zilch néven, melynek tagjai I.N.A. (Spread Beaver), Joey Castillo (Queens of the Stone Age), Paul Raven (Killing Joke) és Ray McVeigh (The Professionals) voltak.^[27] 1997. augusztus 26-án Mix LEMONed Jelly néven négy tokiói éjszakai klubban szervezett gerillafellépést I.N.A-val közösen.^[28]

1998-ban, az X Japan feloszlását követően hide a Spread Beaverrel dolgozott,^[29] és új, Ja, Zoo című lemezére írt dalokat, azonban ez már csak halála után, zenésztársai által befejezve jelenhetett meg.

Halála

33 évesen vesztette életét 1998. május 2-a reggelén. Ivászattal töltött éjszakát követően Minato Minami-Azabu kerületében lévő lakásában találtak rá, a fürdőszobaajtó kilincsére csomózott törölközővel felakasztva.^[2] Öt nappal korábban tért vissza Japánba egy három hónapos Los Angeles-i tartózkodást követően.^[6] Május 1-jén a Spread Beaverrel televíziós műsorok felvételén vett részt, amit követően italozni ment a barátaival, majd az öccse, Hirosi autóval hazavitte, másnap reggel körülbelül 6:30-kor.^[6] 7:30 körül találtak rá eszméletlen állapotban, a sibujai Hiroóban található kórházba vitték, ahol 8:52-kor megállapították a halál beálltát.^[6][30]

A hatóságok öngyilkosságot állapítottak meg,^[3] és a média is ezt közölte le.^[31] 1998. május 7-én temették, mintegy 50 000-en vettek részt a szertartáson. Többen a tömegben rosszul lettek, csaknem 60 rajongót kórházba kellett vinni. A gitáros halálát követő egy héten belül három rajongó vetett véget az életének.^[2][3] A búcsúztatására a tokiói Cukidzsi Hongandzsi buddhista templomban került sor, sírja a kanagavai Miura városában található, hamvait azonban öccse a Santa Monica öbölben szórta szét.^[6] Hide sírkövére a Hurry Go Round című dalának szövegéből véstek fel részleteket.

Az öngyilkosságot vitatták zenésztársai, többek között Yoshiki és Taiji, az X Japan korábbi basszusgitárosa, akik szerint hide a gitárosokat sokszor sújtó hátfájdalmat akarhatta csökkenteni a kilincsre akasztott törölköző segítségével. Ezt a módszert^[32] az X Japan tagjai is alkalmazták.^[31] Zenésztársai véleménye szerint ittas állapotban hide elaludhatott és véletlenül fojtotta meg magát.^[33] A helyszínen nem találtak búcsúlevelet sem.^[2]

A Zilch basszusgitárosa, Paul Raven így nyilatkozott: „Pár nappal a halála előtt láttam, nem éreztem, hogy bármi gond lenne, csak kimerültnek tűnt.” Ugyanakkor hozzátette, hogy hidén „nagy volt a nyomás” a Ja, Zoo album felvételei miatt. Úgy vélte, az elkészült lemeznek nem sok köze lett végül hidéhez, mert szerinte csak három dalt fejezett be a halála előtt.^[3] Hirosi, hide testvére azonban a 2010-ben megjelent könyvében azt írta, hat dal volt készen.^[6]

Hidének egy öccse van, Hirosi, aki a menedzsere és a sofőrje volt.^[6][34] Bátyja halála után annak hamvait a Santa Monica öbölben szórta szét, egy üveg bort dobott mellé a tengerbe. Hirosinak van egy fia, akit hide a Hide Our Psychommunity Tour turné során felhívott a színpadra és énekelt is neki. Hirosi a hidét, illetve hagyatékát menedzselő Headwax Organization elnöke, de szerepel a Ja, Zoo albumon is a Pink Cloud Assembly című dalban.^[6][34][35]

1998. május 1-jén, halála előtt egy nappal a Rocket Punch! című televíziós műsornak adott interjújában hide úgy nyilatkozott, hogy barátnője van.^[36]

Hide többször említette, hogy nagy rajongója volt a Kiss együttesnek, különösen Ace Frehleynek.^[37][38] Azokat a gitárosokat kedvelte, akik játéka „könnyednek” tűnt, és akik rendelkeztek „tehetséggel, megfelelő külsővel és hozzáállással”; ilyennek tartotta Frehleyt, Jimmy Page-et és Joe Perryt. Azt is nyilatkozta, az Iron Maiden azonos című albuma alapján tanulta meg, hogyan írjon szólamot két gitárra („ikergitárra”, amilyen az X Japan felállása is volt).^[38]

Az X Japan együttes fő dalszerzője Yoshiki, a zenekar többi tagja közül hide írta a legtöbb dalt, és ő az egyetlen Yoshikin kívül, akinek szerzeménye kislemezként is megjelent. Kísérletező dalszerző volt, az 1989-es Blue Blood című albumon megjelent Xclamation című dalban, melyet Taijival közösen írt, indiai dob hallható,^[39] a Scars pedig progresszív metal stílusú. Alexey Eremenko az AllMusictól úgy véli, a Scars és a Drain dalok az 1996-os Dahlia albumon előrevetítik hide későbbi kísérletezését az indusztriális rockkal.^[40] Philip Brasor a The Japan Timestól megjegyezte, hogy amikor hide meghalt, „a japán metal elveszítette a legnagyobb gyakorló újítóját.”^[41]

Hide a szóló munkáiban nagyon más hangszereléssel kísérletezett, mint amilyenre az X Japan keretei között lehetősége volt. A Hide Your Face album nyitódala, a Psychommunity például négy gitárszólammal operál és egy teljes vonós szekciót felvonultat. A Blue Sky Complex című dalban drop C hangolást^[42] használt, trombitát és orgonát.^[43] Műfaji tekintetben is eltért az X Japanban megszokottól, jobbára alternatív rock és hard rock vonalon mozognak a dalai. A Psyence című album címadó dala big band/dzsesszkompozíció, rézfúvósokkal, azonban a lemez túlnyomó részt mégis indusztriális rock, különféle gitáreffektekkel tarkítva.^[44] A lemezen a gitár mellett hide basszusgitáron is játszott, a 16 dalból 14-ben.^[45]

Dalszövegei gyakran voltak komorak, sötétek. Michael Furmanovsky szerint a szövegei „szexuálisak” és „sértőek” voltak,^[7] egy tévébemondó szerint pedig „szinte minden, amit csinált, groteszk volt. Öt évig beszélt az öngyilkosságról a lemezein. De az őt követő rajongók tudták, hogy mindemögött egy szilárd jellemű hide állt. Rendkívül szókimondó volt a szabadsággal kapcsolatosan, és hogy azt tehetsz, amit akarsz.”^[3] Szerzeményei gyakran szóltak az elidegenedésről, frusztráltságról.^[2] Bryan Burton-Lewis rádiós és televíziós műsorvezető szerint Japánban leginkább a vidéki fiatalokat fogta meg az X Japan zenéje, akik épp lázadó korszakukat élték, „mind arról beszélnek, hogy [hide] értelmet adott az életüknek.”^[2] Janai Maki rádiós műsorvezető szerint a rajongók azt a lázadót látták benne, akivé a társadalom nem engedte, hogy ők maguk váljanak.^[2]

Az X Japant a glam rockhoz hasonló, visual kei elnevezésű japán zenei mozgalom egyik alapítójaként tartják számon, a név feltehetően az együttes „Psychedelic Violence Crime of Visual Shock” (A vizuális sokk pszichedelikus erőszak(os) bűntette) szlogenjéből származik, melyet hide írt fel egy korai szórólapjukra.^[3][10] Nem csak az X Japan egésze, de hide maga is számos zenészt inspirált, többek között olyan előadók nyilatkoztak úgy, hogy hatással volt rájuk, mint a D’espairsRay, Miya a Mucc zenekarból, Hicugi a Nightmare-ből, Syu a Galneryusból, Hizaki és Teru a Versailles-ból, a heidi. együttes tagjai, Naoto a Deathgaze-ből, Sun a DuelJewelből, Kóicsi a Laputából, Jui a Vidollból, Reo a lynch.-ből,^[46][47][48] Kyo és Kaoru a Dir en greyből,^[49][50] a DaizyStripper tagjai,^[51] Kohshi a Flow együttesből,^[52] a MarBell tagjai,^[53] Anza, a Head Phones President énekesnője,^[54] DJ Ozma,^[55] Szuzuki Ami,^[56] Ling a Silver Ashből,^[57] Isimoto Csiemi a Mass of the Fermenting Dregsből,^[58] és Momocsi Minami.^[59] Kavamura Rjúicsi úgy nyilatkozott, hogy hide nagy befolyással volt a Luna Sea-re.^[55]

Hidét hasonlították már Kurt Cobainhez és Jimi Hendrixhez is a japán fiatalokra való hatását tekintve, aki „gitáristen státusba emelkedett”.^[7] Josephine Yun szerint a kirívó megjelenésű hide „színpadi énje szemtelen volt, felháborítóan pimasz, csúfolódó és agresszív, és ez lázba hozta a japán fiatalokat, miközben elborzasztotta az idősebb generációkat. Sok japán érezte azt, hogy megfojtják a szabályok, és emiatt azonosulni tudtak hide csintalan lázadásával; kultuszfigurává vált.”^[60] Neil Strauss szerint hide „ki nem állhatta a zeneipart és meg akarta változtatni”, és úgy érezte, fogságba esett a popsztár imidzsében.^[3][30] Strauss úgy vélte, a gitáros „a rajongók egy olyan generációját képviselte, akik megtapasztalták az elidegenedés érzését, és a halála egy műfaj végét jelentette.”^[3] Hide halálát követően Steve McClure a Billboard magazinban azt írta, „véget ért egy korszak”: „Az X volt a visual kei együttesek első generációja, […] A következő generációk úgy érezhetik, ennyi, most nálunk a labda.”^[3]

Külsejét tekintve rendkívül eklektikus, extrém, kirívó és androgün megjelenésű volt, rózsaszín, vörös és szőke árnyalatokban festett, hatalmas hajkoronát viselt, erős sminket.^[7][18] Fodrásznak tanult, kritikusok szerint ezt a tudását minden bizonnyal felhasználta a hajstílusa kialakításában.^[7][18] Hideo Canno fényképész sokszor dolgozott együtt vele, szerinte hide egyedi stílust képviselt, kivételes alany volt a fényképészek számára, a „saját excentrikus módján improvizálva” használta a tradicionális japán elemeket a megjelenésében, öltözködésében.^[31] Szívesen viselt olyan feltűnő szín- és mintakombinációkat, amelyek hétköznapi embereken „ordenárénak” tűntek volta, neki azonban jól álltak. Egyedi módon keveredett stílusában a cyberpunk, a punk és a glam.^[18] Nem szeretett smink nélkül megjelenni a nyilvánosság előtt, testvérét arra kérte, ha meghalna, hideként temessék el, smink nélküli arcát ne mutassák.^[6] 2013-ban hide Closet Collection címmel könyv jelent meg, melyben részletes fotókon mutatták be fellépőruháit és kiegészítőit.^[61]

1998–2010

1998 májusában megjelent a Pink Spider kislemez, mely az Oricon slágerlistáján az első helyet érte el.^[62] Az év végére több mint egymillió példányban fogyott el és az év 11. legsikeresebb kislemeze lett.^[63][64] Az Év dala díjat is elnyerte a 13. Japan Gold Disc Awardon, majd az MTV Video Music Awardson a japán nézők választása kategóriában is nyert.^[65][29] Emellett az Ever Free és a korábban kiadott Rocket Dive eladása is jelentősen megnőtt, amire Neil Strauss amerikai újságíró úgy reagált, hogy „pár hét alatt a japán popkultúra hide halálának gyászolásától eljutott a fogyasztásáig.”^[3]

A Zilch debütáló albuma, a 3.2.1. júliusban jelent meg és 2. helyezést ért el az Oriconon.^[66] A hide halálakor befejezetlenül maradt Ja, Zoo albumot zenésztársai fejezték be, koproducere I.N.A. volt és novemberben került a boltokba; az előadó megnevezése itt hivatalosan „hide with Spread Beaver” lett.^[67] Ez a lemez is második lett a slágerlistán, majd a következő év végéig elérte az egymillió eladott példányt.^[64][20] Októberben és novemberben a Spread Beaver hide nélkül is végigcsinálta a Tribal Ja, Zoo Tour nevű turnét, mely mintegy 50 000 nézőt vonzott.^[67]

1999. május 1-jén Tribute Spirits címmel jelent meg válogatásalbum, melyen hide dalainak feldolgozásai szerepeltek olyan előadók tolmácsolásában, mint a Buck-Tick, a Luna Sea, az Oblivion Dust, a Glay, Hotei Tomojaszu vagy Cornelius, de az X Japan tagjai közül Yoshiki, Pata és Heath is közreműködik a lemezen, mely egy sorozat első darabja lett.^[68]

2000. július 20-án hide szülővárosában, Jokoszukában múzeum nyílt az emlékére.^[69] A sajtó állítása szerint a köztudottan X Japan-rajongó japán miniszterelnök, Koizumi Dzsunicsiró közbenjárásának köszönhető a múzeum létrejötte.^[70] Eredetileg három évre tervezték, végül azonban öt évig működött a múzeum, 2005. szeptember 25-ig, és összesen 400 000 látogatója volt.^[69][71]

Az X Japan tagjai 2007-ben újraalakították az együttest, és felvettek egy új dalt, I.V. címmel, melyhez hide korábban rögzített gitárjátékát is felhasználták.^[72][73] Az együttes Resume Attack 2008 I.V. – Towards Destruction című koncertsorozatának három estéjén (Night of Destruction, Night of Madness, Night of Creation) három vendéggitáros vette át hide szerepét: Wes Borland (Limp Bizkit), Richard Fortus (Guns N’ Roses) és Sugizo (Luna Sea).^[74] Az Art of Life dal közben hide hologramja jelent meg a színpadon (az 1993-as Tokyo Dome-felvétel alapján készítették).^[75][76][77] Az együttes továbbra is tagként tekint hidére, minden koncerten megemlékeznek róla.^[31][78]

2007 júliusában Yoshiki bejelentette, hogy több művésszel is tárgyal egy megemlékező koncerttel kapcsolatban, hide halálának 10. évfordulójára. A hide memorial summit elnevezésű koncertsorozatot 2008. május 3-án és 4-én tartották meg a tokiói Adzsinomoto Stadionban, többek között az X Japan, a Dir en grey, a D’espairsRay és a Versailles részvételével; az esemény kedvéért pedig ideiglenesen összeállt a már feloszlott Luna Sea és Phantasmagoria is.^{[79][80][81][82][83]} Fellépett a hide with Spread Beaver is, hide élő- és stúdiófelvételeinek felhasználásával.^[80] A szervezők mintegy 100 000 nézővel számoltak.^[84]

Hide dalainak számos remixváltozata, feldolgozása, újrakiadása, illetve válogatásalbumok sokasága jelent meg a halála óta, többek között korábban kiadatlan felvételek is, különféle formátumokban, például hanglemezen.^[85][86] 2010-ben, halálának 12. évfordulóján megemlékezést tartottak a Cukidzsi Hongandzsi templomnál, mintegy 35 000 résztvevővel.^[71][87]

2010 augusztusában hide menedzsmentje, a Headwax Organization pert indított az X Japant menedzselő Japan Music Agency ellen hide képeinek jogtalan használatáért.^[88] A periratok szerint a cég azt állította, hogy kötöttek korábban szerződést, mely megengedte az X Japannek hide képmásának használatát, azonban a Nissan Stadionban tartott koncertek idején a szerződés már nem volt érvényben.^[89][90]

2011–

2011. március 8-án mutatták be a hide zenéjére épülő Pink Spider című musicalt, melyet a gitáros azonos című daláról neveztek el.^[91] Hide korábban említette, hogy szeretne egyszer „rockoperát” készíteni, valamint azt mondta, hogy a Pink Spider története nincs befejezve a kislemezen, nyitott maradt. A musical ezt az irányt igyekezett követni, a nyitott gondolatsort végigvinni.^[92] A főszerepben Minamiszava Nao és Takahasi Hitomi volt látható, egy Meru nevű lányt alakítottak, aki kedveli a rockzenét és a való világ, valamint egy fiktív világ, a Psychocommunity között vergődik. A defspiral együttesből Taka, és J a Luna Sea-ből is szerepelt a darabban. A musicalt március 8. és 27. között játszotta a Tokyo Globe Theater, majd áprilisban több városban is bemutatták.^[93] A produkció zenei rendezője I.N.A. volt.^[92] A darabban felhasznált eredeti hide-dalokat Musical Number: Rock Musical Pink Spider címmel március 2-án jelentették meg lemezen.^[94]

2013-ra hide Rocket Dive 2013–2014: 20th Solo Works & 50th of Birth Anniversary címmel terveztek eseménysorozatot, melyben filmvetítés, a hide múzeum újranyitása és egy újabb hide memorial summit fesztivál szerepelt.^[71] Július 3-án két tribute album jelent meg, melyeken újabb visual kei előadók dolgozták fel hide dalait, mint például a heidi., a Sadie, a Matenrou Opera és a Screw.^[95] Augusztus 28-án újabb két feldolgozásalbum látott napvilágot, az elsőn hide dalainak klasszikus zenei feldolgozásai szerepeltek, a másodikon I.N.A. által remixelt verziók.^[96] Ezt december 18-án újabb két lemez követte, az elsőn női előadók feldolgozásai találhatóak, mint Kóda Kumi vagy Vakesima Kanon, a másikon rockelőadóké, mint a D’erlanger és a Kinniku sódzso tai.^[97] Június 27 és 28 között a hide múzeum Odaibában üzemelt, majd augusztus 7. és szeptember 8. között a Universal Studios Japan oszakai telephelyén. A kiállításon hide élethű viaszfiguráit is meg lehetett tekinteni.^[98] Ugyanebben az évben a hide Alive the Movie: hide Indian Summer Special Limited Edition című koncertfilmet egész Japánban vetítették a mozik.^[99] Korlátozott számban lehetett kapni olyan jegyeket is a filmre, amelyek mellé az 1996-os élő koncert felvételeit tartalmazó CD-t adták ajándékba.^[99]

2013 márciusában a Headwax Organization bejelentette, hogy hide miurai sírkövét vandálok egy éles tárggyal megrongálták, és hogy ha hasonló történik, a sírt kénytelenek lesznek lezárni a nagyközönség előtt.^[100] Szeptember 14-én hide „fellépett” az egyszeri alkalomra összeállt Super Banddel a szodegaurai Kisidan banpaku fesztiválon, dalonként változó zenekartagokkal; a vokálját használták fel a koncerten. Többek között fellépett J, Imai Hiszasi, Hisashi, Morioka Ken, és Tecu a D’erlanger-ből.^[101] 2014. december 14-én a Universal Music Group megjelentetett egy olyan felvételt Co Gal (Ko gjaru (子　ギャル; Hepburn: Ko gyaru^?)) címmel, mely hide egyik befejezetlen dala volt. A felvételt I.N.A fejezte be a Yamaha vocaloid technológiájának segítségével, mely életre keltette a halott zenész hangját. A dalt eredetileg demóként a Ja, Zoo-hoz vették fel 1998-ban és két évbe telt a vocaloid technikával befejezni.^[102]

2015. május 23-án Junk Story címmel dokumentumfilmet mutattak be, melyen hide barátai, munkatársai és zenész ismerősei nyilatkoznak róla.^[103] 2016. október 15-én az X Japan és a Glay társaságában fellépett a Spread Beaver (hide vokáljával) a Visual Japan Summit fesztiválon.^[104] 2018. április 28-29-én hide 20th Memorial Super Live Spirits címmel megemlékező koncertet tartottak hide halálának 20. évfordulójára Tokióban, ahol fellépett többek között a Spread Beaver, a Buck-Tick, az Oblivion Dust, a Mucc és Hotei Tomojaszu.^[105] Május 26-án dokumentumfilmet mutattak be Hurry Go Round címmel.^[106] Június 6-án válogatáslemez jelent meg Tribute Impulse címmel, melyen olyan előadók működnek közre, mint Miyavi, az Acid Android vagy Nisikava Takanori.^[107]

2022 nyarán jelent meg Cukamoto Renpei Tell Me: Hide to mita kesiki (TELL ME ～hideと見た景色～^?) című filmje, mely hide öccsének, Hirosinak a 2010-ben megjelent könyve, valamint I.N.A. 2018-as könyve alapján készült. A film azt az időszakot dolgozza fel, amikor hide halálát követően Hirosi és I.N.A. megpróbálták befejezni a zenész utolsó lemezét.^[108] Hirosi szerepében Imai Cubasza látható, hidét a Fuzzy Control együttes tagja, Juon alakítja, I.N.A. szerepére Cukamoto Takasit szerződtették. A Spread Beaver további tagjait Kavano Naoki (Joe), a Sex Machineguns tagja, Shingo☆ (Chirolyn), Kaszahara Orito (Kijosi), Kubo Júki (D.I.E.) és Kataoka Maszato (K.A.Z) alakítja.^[109]

Hide rajongott a Bow Wow gitárosaiért, Jamamoto Kjódzsiért és Szaito Micuhiróért, ezért Szaito kedvenc típusát, a B.C. Rich Mockingbirdöt szerette használni.^[5][110] Számos Fernandes gitárja volt, a Fernandes továbbra is gyárt hide-modelleket, összesen 17 félét, köztük a népszerű „piros szíves” és „pszichedelikus” mintázatú verziókat.^[111] Ezen túl több gyártótól is voltak gitárjai, egyik 1959-es Gibson Les Paul gitárja korábban Mick Marsé volt (Mötley Crüe).^[112] Gitárjait és egyéb felszereléseit a jokoszukai hide múzeumban is kiállították.^[67]

Gitárjai közül a nevezetesebbek (a hide múzeum kiállítási információi alapján):^[113]

• Fernandes FMG-175, Army Panther-festés: ezt a gitárt a Saver Tiger-beli időkben használta.
• MG, „amőba”-festés: az X-es indie korszakban használt gitárja, gyártója ismeretlen, valószínűleg Fernandes. hide maga festette a mintát a gitártestre filctollal.
• MG-X, „Paint”: pszichedelikus motívumokkal festett fekete MG, a minta hide saját alkotása. Ez lett az alapgitárja, amelyből a többi modelljét fejlesztették.
• MG-X, rózsa- és halálfej-díszítéssel: 1990-ben készült a Rose & Blood turnéra.
• MG-480X: plexiüveg Fernandes-modell, kifejezetten az Endless Rain videóklipjéhez készült, melynek forgatása közben hide véletlenül összetörte.
• MG-X „Shocking Pink”: szólóturnéjára készült, majd az X-koncerteken a szólófellépése közben használta, ekkor már fluoreszkáló festékkel volt átfestve.
• MG-X „Cherry Sunburst”: a Hide Your Face felvételeire készült, később többször átdolgozták.
• MG-X „Yellow Heart”: sárga alapon piros szíves mintás, a Cherry Sunburstből fejlesztették és az 1996-os Dahlia-turnéra készült. A legismertebb modellnek tartják.^[18]
• MG-X „Airian”: zöld alapon sárga UFO-festés, a Psyence albumon jelenik meg, és az X Japan-koncerteken a Scars közben használta Drop D-hangolással.
• MG-X, fehér: az 1994-es Siroi joru („fehér éjszaka”) koncertre készült.
• MG-X, „Green Heart”: 1997-ben készült, a Yellow Heart alapján, világoszöld alapon piros szívekkel, a Last Live koncerten használta.

D.I.E. 2009-ben

Kijosi 2008-ban

K.A.Z 2013-ban

Hide kísérőzenekara:^[114]

• Inada Kazuhiko (稲田和彦; Hepburn: Inada Kazuhiko^?); I.N.A. – ütősök, programozás, elektromos dobok, háttérvokál; 1993–1998, 2008, 2016 (Zilch, Dope HEADz, Sonic Storage)
• Macukava Tosija (松川敏也; Hepburn: Matsukawa Toshiya^?); Ran – gitár, háttérvokál; 1994–1996 (Blizard, X-Ray, Twinzer)
• Vatanabe Hirosi (渡邊紘士; Hepburn: Watanabe Hiroshi^?); Chirolyn – basszusgitár, háttérvokál; 1994–1998, 2008, 2016 (Debonair, Madbeavers, Chirolyn & The Angels)
• Mijavaki Szatosi (宮脇知史; Hepburn: Miyawaki Satoshi^?); Joe – dobok; 1994–1998, 2008, 2016 (44Magnum, Ziggy, Madbeavers, Rider Chips)
• Nozava Daidzsiró (野澤大二郎; Hepburn: Nozawa Daijirō^?); D.I.E. – billentyűzet, zongora, háttérvokál; 1994–1998, 2008, 2016 (Loopus, Ra:IN, Minimum Rockets)
• Honma Kijosi (本間清司; Hepburn: Honma Kiyoshi^?) – gitár, háttérvokál; 1996–1998, 2008, 2016 (Jewel, Virus, Media Youth, R, machine, Madbeavers, Lucy)
• Ivaike Kazuhito (岩池一仁; Hepburn: Iwaike Kazuhito^?); K.A.Z – gitár, háttérvokál; 1998, 2008, 2016 (Oblivion Dust, Spin Aqua, Sonic Storage, Vamps)

Az X Japan gitárosa, Pata többször fellépett hidével és a Spread Beaverrel, valamint néhány stúdiófelvételen is szerepel.^[22] Jennifer Finch és Demetra Plakas, az amerikai L7 együttesből szintén kísérték hidét néhány televíziófellépésen, még a Spread Beaver megalakulása előtt,^[115][116] valamint a Doubt videóklipjében is szerepelnek.^[117]

Bővebben: hide-diszkográfia és X Japan-diszkográfia

Stúdióalbumok

• Hide Your Face (1994)
• Psyence (1996)
• Ja, Zoo (a Spread Beaverrel, 1998)

Kislemezek

• Eyes Love You (1993)
• 50% & 50% (1993)
• Dice (1994)
• Tell Me (1994)
• Misery (1996)
• Beauty & Stupid (1996)
• Hi-Ho/Good Bye (1996)
• Rocket Dive (1998)
• Pink Spider (1998)
• Ever Free (1998)
• Hurry Go Round (1998)
• In Motion (2002)

• ↑ Alivest:  (2000). ALIVEST perfect stage [1,000,000 cuts hide! hide! hide!] (DVD) (japán nyelven). Universal Music Group.
• ↑ Asiaweek: Seno, Alexandra A.: Isolated in Their Grief (angol nyelven). Asiaweek. [2006. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 21.)
• ↑ Fort Worth Weekly: Rising Sun (angol nyelven). Fort Worth Weekly, 1998. november 2. [2012. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 9.)
• ↑ Furmanovsky: Michael Furmanovsky.szerk.: Alisa Freedman, Toby Slade: Hide, Tak and the Revival of the Guitar Hero, 1985-1995, Introducing Japanese Popular Culture (angol nyelven). Routledge (2018). ISBN 9781317528937 
• ↑ Gigs: (1992. január) „Guitar battle with Hide and Pata” (japán nyelven). GIGS, Kiadó: Shinko Music Entertainment. JAN 4910052910386.  
• ↑ Hide City: Profile (angol nyelven). hide-city.com. (Hozzáférés: 2018. február 14.)
• ↑ Hide City 1: Official website biography, 1964–1986 (japán nyelven). hide-city.com. [2007. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 21.)
• ↑ Hide City 2: Official website biography, 1987 (japán nyelven). hide-city.com. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 21.)
• ↑ Hide City 3: Official website biography, 1993 (japán nyelven). hide-city.com. [2007. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 21.)
• ↑ Hide City 4: Official website biography, 1994 (japán nyelven). hide-city.com. [2018. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 8.)
• ↑ Hide City 5: Official website biography, 1996 (japán nyelven). hide-city.com. [2018. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 8.)
• ↑ Hide City 6: Official website biography, 1998 (japán nyelven). hide-city.com. [2007. április 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 21.)
• ↑ Hopgood: szerk.: James F Hopgood: The Making of Saints: Contesting Sacred Ground (angol nyelven). University of Alabama Press, 145, 150. o. (2005). ISBN 9780817351793 
• ↑ Jame: hide Memorial Summit Press Conference (angol nyelven). jame-world.com, 2008. április 27. (Hozzáférés: 2013. március 7.)
• ↑ Jrock Revolution: Indies eXplosion: The Early History of X JAPAN (angol nyelven). JRock Revolution, 2007. október 29. [2015. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 7.)
• ↑ Jrock Revolution 2: The Jrock Legend: X JAPAN (angol nyelven). jrockrevolution.com. [2015. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 3.)
• ↑ Macumoto: Macumoto, Hirosi. 兄弟 追憶のhide (Brothers: Recollections of hide) (japán nyelven). Kodansha (2010). ISBN 4-0627-6640-X 
• ↑ New York Times: Strauss, Neil: The Pop Life: End of a Life, End of an Era (angol nyelven). The New York Times, 1998. június 18. (Hozzáférés: 2007. május 21.)
• ↑ Oricon 1: X JAPANのアルバム売り上げランキング (japán nyelven). Oricon. [2012. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
• ↑ Oricon 2: hideのアルバム売り上げランキング (japán nyelven). Oricon. [2012. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
• ↑ RockNRoll: Kato, Júszuke (1995. január 1.). „Guitar Heroes: hide” (japán nyelven). Rock 'n' Roll 93.  
• ↑ Tsite: hideが、いかに多くの人の心をトリコにしたか。17年を経ても輝く「新しさ」とは── (japán nyelven). T-site News, 2015. december 10. [2017. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 3.)
• ↑ We Are X: Stephen Kijak (rendező). (2017). We Are X - Limited Edition Mondo Steelbook (Blu-ray disc) (angol nyelven). Passion Pictures/Manga Entertainment. (Hozzáférés ideje: 2018-02-26.)

• 荒木 REM 正彦 [Araki Maszahiko]. Pink Cloudy Sky. Bauhaus (1999). ISBN 978-4-8946-1296-9 
• hide Days. [株式会社宝島社 Takaradzsimasa] (2003). ISBN 4-7966-2746-4 
• 大島 暁美 [Ósima Akemi]. hide Bible. 音楽専科社 [Ongakuszenkasa] (2008). ISBN 978-4-87-279218-8 
• Macumoto, Hirosi. 兄弟 追憶のhide (Brothers: Recollections of hide). Kodansha (2010). ISBN 4-0627-6640-X 
• hide Closet Collection. Player Corporation (2013). ISBN 978-4896106862 

• Ez a szócikk részben vagy egészben a hide (musician) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.