Hyères-i csata

A Hyères-szigeteki tengeri csata 1795. július 13-án zajlott le a Hyères-szigetek egy csoportja mellett a francia Földközi-tenger partján, körülbelül 25 km-re keletre Toulontól. A csatában a brit flotta elővédje üldözte a francia flotta utóvédjét. A legutolsó francia hajó, az Alcide, mielőtt feladták volna, felrobbant.

Hyèresi csata
Első koalíciós háború
Dátum1795. július 13.
HelyszínHyères-szigetek (ejtsd: [ier-szigetek])
Eredményangol-nápolyi győzelem
Harcoló felek
Franciaország Egyesült Királyság Nápolyi Királyság
Parancsnokok
Martin ellentengernagy William Hotham altengernagy
Haderők
17 sorhajó
7 fregatt
23 sorhajó
Veszteségek
kb 300 halott, 1 11 halott, 28 sebesült

Előzmények

A genovai csata (a Noli-fok) után, a franciák, miután elveszítették a Ça Ira-t és Censeur-t, visszavonultak a Hyères-szigetekhez.

A Victoire, a Timoleon és a Berwick, valamint az Alceste és Minerve fregatt a touloni kikötőbe mentek javításra, így a flotta-kötelékben csak 11 sorhajó maradt.

1795. április 4-én egy hat hetvennégy ágyús hajóból álló hajóraj érkezett négy fregattal támogatva, Renaudin ellentengernagy vezetésével Brestből.

Májusban egy lázadás tört ki a touloni helyőrségben, míg a hajók Renaudin hűségén maradtak. Renaudin hajói Toulon kikötője és az odavezető út közti tengerszakaszon horgonyoztak le, hogy megvédjék a kikötőt egy lehetséges angol támadástól. Eközben Joseph Niou-t egy haditengerészeti mérnököt bízott meg azzal, hogy tartson rendet a tengerészek között, és hogy "fojtsa a vérbe a köztársaság ellenségeit".

Június 7-én a francia flotta útra kelt.

A csata

Június 7-én délután az Agamemnon fedezte fel a francia hajókat. Este a franciákat kereste és a következő reggel az Agamemnon ágyú tűzzel jelzett a brit flottának. 9.30-kor, a 17 hajós francia hajóraj rátalált a 22-hajós hajórajra a Fiorenzo-öbölben, köztük hat háromfedélzetesre.

Martin admirális igyekezett elkerülni csatát, úgy vélte, hogy tűzerőben és létszámban az ellenség felülmúlja, ezért a Fréjus-öböl felé menekült, a britek pedig üldözőbe vették. Éjfélkor a brit hajórajt tájékoztatták a két korvettről: a Fleche-ről és Cyclopsról, hogy a franciák a Hyères-szigetektől délre vannak.

Másnap reggel újra utolérték őket és a brit tengernagy általános támadást rendelt el.A francia hajóraj nyugalomban volt és a hátvédjük hamarosan összetűzésbe került a brit elővéddel, amely Victory, Culloden és Cumberland-ból állt, anélkül, hogy segítséget kaptak volna a hajóraj többi részétől. Tüzérségi párbaj robbant ki, a hátvéd legnagyobb francia hajója, az Alcide szétlőtte a Culloden kötélzetét, és a Victory főárbócát . Ennek ellenére a hajó áttörte a legkülső francia vonalat, és a Justice és az Alceste vontatókötélre vette és a Victory ágyútűzzel fedezte.

A francia hajóraj nagy része kész volt beavatkozni az Alcide megmentésére, tűz ütött ki rajta az előtér tetején. Fél órával később felrobbant: a veszteség mintegy 300 fő a legénységből, míg a többi 300-at a brit hajók megmentették.Miután az Alcide felrobbant , a franciák Toulonba, a britek San-Fiorenzóba, majd Livornóba vonultak vissza.

Csatarend

Martin tengernagy hajóhada
HajóÁgyúParancsnokJegyzetek
Orient120Pierre Martin altengernagy
Lapalisse kapitány
Tonnant80Jean-Louis Delmotte ellentengernagy
Julien Cosmao kapitány
Victoire80Savary kapitány
Généreux74Louit kapitány
Heureux74La Caille kapitány
Barra74Maureau kapitány
Guerrier74Louis-Antoine Infernet kapitányvisszatért a kikötőbe
Mercure74Lindet-Lalonde kapitányvisszatért a kikötőbe
Alcide74Leblond-Saint-Hilaire kapitányKigyulladt, 300 ember veszteség
Timoléon74Charbonnier kapitány
Duquesne74Lallemand kapitány
Peuple Souverain74Lindet-Lalonde kapitány
Berwick74Pierre Dumanoir le Pelley kapitány
Junon32Amand-le-Duc
FriponneVilleneuve
Minerve40Delorme
Artémise32Décasse
AlcesteHubert
Sérieuse32Saulnier
BruneNieuport
BadineTrulet
AlerteLe Mèle
HasardDumay
ScotDumeny
Forrás: Granier, p. 108
Renaudin admirális hajóraja
HajóÁgyúParancsnokJegyzetek
Jemmapes74Jean François Renaudin ellentengernagy
Lafon kapitány
Tyrannicide74Alain-Joseph Dordelin kapitány
Jupiter74Richery kapitány
Révolution74Faye kapitány
Aquilon74Laterre kapitány
Républicain74Honoré Joseph Antoine Ganteaume kapitány
Justice40Dalbarade
Alceste36
Embuscade32Emeriau
Félicité32
Forrás: Granier, p. 108

Brit-nápolyi flotta

William Hotham altengernagy parancsnoksága alatt
Brit hajók
Britannia, 100 ágyú, William Hotham admirális, John Holloway kapitány
Victory, 100 ágyú, Robert Man ellentengernagy, John Knight kapitány
Princess Royal, 98 ágyú, Samuel Goodall altengernegy, John Purvis kapitány
St George, 98 ágyú, Sir Hyde Parker altengernagy, Thomas Foley kapitány
Windsor Castle, 98 ágyú, Robert Linzee altengernagy, John Gore kapitány
Blenheim, 90 ágyú, John Bazely kapitány
Gibraltar, 80 ágyú , John Pakenham kapitány
Captain, 74 ágyú, Samuel Reeve kapitány
Fortitude, 74 ágyú, William Young kapitány
Bombay Castle, 74 ágyú, Charles Chamberlayne kapitány
Saturn, 74 ágyú, James Douglas kapitány
Cumberland, 74 ágyú, Bartholomew Rowley kapitány
Terrible, 74 ágyú, George Campbell kapitány
Defence, 74 ágyú, Thomas Wells kapitány
Egmont, 74 ágyú, John Sutton kapitány
Culloden, 74 ágyú, Thomas Troubridge kapitány
Bedford, 74 ágyú, Davidge Gould kapitány
Courageux, 74 ágyú, Benjamin Hallowell kapitány
Audacious, 74 ágyú, William Shield kapitány
Agamemnon, 64 ágyú, Horatio Nelson
Diadem, 64 ágyú, Charles Tyler kapitány
Meleager, 32 ágyú, George Cockburn kapitány
Cyclops, 28 ágyú, William Hotham kapitány
Ariadne, 24 ágyú, Plampin kapitány
Comet, 14 ágyú
Eclair, 20 ágyú
Fleche, 20 ágyú, Thomas Boys parancsnok
Moselle, 18 ágyú, Charles Brisbane parancsnok
Mutine, 12 ágyú
Resolution, kutter
Nápolyi hajók
Guiscardo, 74 ágyú
Sammbita, 74 ágyú

Képek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Naval Battle of Hyères Islands című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Combat des Iles d’Hyères (francia nyelven). porquerolles-patrimoine.fr. [2021. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)
  • Hubert Granier: Histoire des marins français (1789–1815), Marines éditions, 1998