Közönséges temetőbogár
A közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a dögbogárfélék (Silphidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Közönséges temetőbogár (Nicrophorus vespillo) | ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Nicrophorus vespillo Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges temetőbogár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges temetőbogár témájú médiaállományokat és Közönséges temetőbogár témájú kategóriát. |
Magyarországon a Nicrophorus nemnek 9 faja fordul elő. A két leggyakoribb a közönséges temetőbogár és a feketecsápú dögbogár (Nicrophorus vespilloides), a két faj leginkább annyiban tér el egymástól, hogy a közönséges temetőbogár csápjának vége pirosas.
Az Év rovara 2023 Archiválva 2023. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben-ban.
Előfordulása
A nem leggyakoribb faja, az egész Palearktiszon megtalálható, főleg Európában és Ázsiában gyakori. Kertek, parkok és elegyes lomberdők lakója, leginkább elhullott kisemlősökön, madarakon fordul elő.Magyarországon mindenhol gyakori.
Megjelenése
12-24 milliméter nagyságú bogár. Csápja bunkós, a csápbunkó utolsó 3 íze vörösessárga. Előtorának szegélyén sűrű, bozontos, sárga szőrzet látható. Szárnyfedőjét hosszú, világos szőrök szegélyezik, rajta feltűnő narancssárga harántsáv látható. A szárnyfedő hátulsó széle lemetszett, így az utolsó három potrohszelvény szabadon áll. Mindkét ivar hátulsó lábszára befelé görbült; a hímek elülső végtagjai erőteljesek.
Életmódja és szaporodása
A kifejlett temetőbogarak ragadozók (légylárvákat és más rovarokat fogyasztanak), de a lárvák kistestű gerincesek tetemével táplálkoznak. Az alkalmas tetemnél rendszerint több imágó gyűlik össze. A hímek a hímekkel, a nőstények a nőstényekkel verekednek, majd a legerősebb pár birtokba veszi a tetemet. Néhány óra múltán az elhullott állatot eltemetik. Párosodás után a nőstény elűzi a hímet, és a tetemtől kiinduló járatban körülbelül 20 petét rak le. A kikelő lárvák táplálásában aktívan részt vesz.
Egyedfejlődés
Öt nap múlva a petéből kikelő lárvák ciripelő hanggal jeleznek a nősténynek, mely a bomló tetemből előemésztett táplálékkal eteti őket. Később már önállóan táplálkoznak. Hét nap múlva a lárvák a talajban bebábozódnak. Az imágó még abban az évben kifejlődhet.
Források
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Michael Lohmann: Bogarak, szitakötők, pókok és más ízeltlábúak. Budapest: Panemex Kft. 1997. ISBN 963 9090 00 X
- Székessy Vilmos: Holyvaalkatúak I. — Staphylinoidea I. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1961.
