Komische Oper

A színház 1891–92-ben Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervei alapján magánbefektetésből épült. Először 1892. szeptember 24-én mint Theater unter den Linden nyílt meg Adolf Ferron operettje, a Daphne és Gall, valamint Haßreiter balettje a Die Welt a Bild und Tanz bemutatásával.

A színház elsősorban operákat és operetteket játszott, de használták különböző társadalmi események vagy táncjátékok megrendezésére is. Mintegy 800 embert lehetett leültetni a zsöllyében, az erkélyeken, meg a különböző bankettszobákban további 1700 ülés kapott helyet. A vezetés csődbe ment, így 1896-ban a színház kénytelen volt bezárni kapuit.

1898. szeptember 3-án Metropol-Theater néven újra megnyitották Julius Freund revüjével, a Paradies der Frauennel. Akkor nőtte ki magát Berlin leghíresebb, legsikeresebb színházai közé. Közben az 1920-as, 1930-as évek elején az Alfred és Fritz Rotter fivérek bérelték ki. Két magyar mű bemutatója is itt volt: Lehár Ferenc Friederika című operettje 1928-ban, és A mosoly országa 1929-ben, mindkettő főszerepében Richard Tauberrel. Azonban, mivel a nagy gazdasági világválság miatt csökkent az effajta szórakozás iránti igény, a színház 1933-ban ismét bezárt.

1934-ben államosították, majd átnevezték Staatliches Operettentheaterré. A nemzetiszocializmus alatt a Kraft durch Freude-típusú szórakoztatás és szabadidős programok keretében működött. A második világháború végén a nézőtér megsérült, a szövetségesek 1944. május 7-i bombázásában. A homlokzat, az előtér, valamint a nézőtér mennyezetfreskói pedig az 1945. március 9-ei bombázásokban semmisültek meg.

A háború után a színház Kelet-Németországhoz került, mivel az épület Berlin keleti részén van. A szükséges javítási munkák és az ideiglenes újjáépítés után a színház 1947. december 23-án már mint Komische Oper, ifj. Johann Strauss A denevér című operettjével nyílt meg újra.

Az 1950-es években különböző további módosításokat és munkálatokat hajtottak végre rajta. 1965/66-ban az Architektenkollektiv Kunz Nierade tervei alapján átépítették, hozzátéve egyéb funkcionális tereket a színház is teljesen új külsőt kapott. 1966. december 4-én Mozart Don Giovannijával nyitották meg újra. A nézőtér helyreállítása 1986-ban tovább folytatódott, a színpadtechnológia modernizálása 1989-ben történt meg. Ma a színházi ülések száma 1270.

1947-ben, Walter Felsenstein megalapította a Komische Oper rezidens operacéget, amelyet egészen 1975-ben bekövetkezett haláláig igazgatott.^[2] Götz Friedrich volt asszisztense a cégnél. Joachim Herz lett általános igazgató Felsenstein halála után, 1981-ig. Ezt követően Harry Kupfer vezette a társaságot 21 évadon át, 2002-ig. A cég német nyelvű opera-, operett-, musicalelőadásokra specializálódott. 2007-ben az Oper Brémával közösen elnyerte az Év operaháza-díjat, amelyet a német Opernwelt magazin ítélt oda. 2002 óta a cég vezérigazgatója, valamint intendánsa Andreas Homoki lett. A tervek szerint 2012. július 31-én köszönt le. 2008 júniusában a cég bejelentette, hogy Barrie Kosky követi Homokit mint intendáns a 2012/2013-as szezontól.^[3] 2014 októberében a szerződést a vállalat Barrie Koskyval 2022-ig meghosszabbította.^[4] 2005 óta a vállalat ügyvezető igazgatója Susanne Moser.

1966-tól 2004-ig a színház otthont adott egy rezidens balettnek is, amely először, mint Tanztheater der Komischen Oper, majd 1999-től mint BerlinBallett – Komische Oper szerepelt. 2004-ben költségvetési problémák miatt, a külön balettvállalatok Berlin három operaházából beolvadtak egy úgynevezett Staatsballett Berlin cegbe.

Egykori általános zenei rendezők (GMD) Kurt Masur, Rolf Reuter,^[5] Yakov Kreizberg, Kirill Petrenko, Carl St. Clair és Patrick Lange voltak.^[6] Mivel 2012-ben a cég GMD-je Nánási Henrik volt, úgy tervezete, hogy a 2017–18-as évadban még marad. 2017 májusában a cég bejelentette, hogy Ainārs Rubiķis lesz a következő GMD, a 2018–19-estől kezdve, a következő három szezont csinálja végig.^[7]

Általános zenei rendezők

• Kurt Masur (1960–1964)
• Oberfrank Géza (1973–1976)
• Rolf Reuter (1981–1993)
• Yakov Kreizberg (1994–2001)
• Kirill Petrenko (2002–2007)
• Carl St. Clair (2008–2010)
• Patrick Lange (2010–2012)
• Nánási Henrik (2012–2018)
• Ainārs Rubiķis (2018–)

• Zene Berlinben

• Hivatalos weboldal (németül)
• A Komische Oper történelmi idővonala, angol nyelvű változat^{[halott link]}
• A Komische Oper a képeslapokon
• Operák Berlinben oldal

Ez a szócikk részben vagy egészben a Komische Oper Berlin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.