Lóantilopformák

Lóantilopformák
	Evolúciós időszak: Késő miocén – jelen
	Fakó lóantilop (Hippotragus equinus)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae); J. E. Gray, 1821
Alcsalád:	Hippotraginae; Sundevall, 1845
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Lóantilopformák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Lóantilopformák témájú kategóriát.

A lóantilopformák (Hippotraginae) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó alcsalád.

Az alcsaládba 8 recens faj tartozik.

A lóantilopformák hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a bika, tehén és borjú szavakkal jelöljük.

Rendszerezés

Az alcsaládba az alábbi 3 élő nem és 2-3 fosszilis nem tartozik:

Addax Laurillard, 1841
Hippotragus Sundevall, 1845
Oryx (Blainville, 1816)
†Palaeoryx Gaudry, 1861 - középső-késő miocén; Eurázsia; egyes rendszerező a kecskeformák (Caprinae) közé helyezi^[1]
†Saheloryx Geraads et al., 2008 - késő miocén; Csád^[2]
†Tchadotragus Geraads et al., 2008 - késő miocén; Csád

Előfordulásuk

A lóantilopformák a forró éghajlati öv pusztaságaiban, szavannáin, félsivatagaiban és sivatagaiban élnek. A Közel-Keleten élő arab bejza kivételével mindegyik faj afrikai. Az oryxok és az addax kiválóan alkalmazkodtak a vízhiányhoz és a magas hőmérséklethez, míg a lóantilopok inkább vízhez kötöttek.

Megjelenésük

A lóantilopformák alcsaládjának tagjai mind a nagy, robusztus felépítésű antilopok közé tartoznak. A nemek színezetüket tekintve többnyire hasonlóak – az egyetlen kivétel a fekete lóantilop, ahol az ivarérett bika fekete, a tehén viszont vörösesbarna – és minden állat szarvat visel. A bikák általában nagyobbak a teheneknél.

Életmódjuk

A lóantilopformák mindegyike kisebb-nagyobb, hierarchikusan felépülő csordákban él, amelyet domináns bikák vezetnek. A fiatal hímek agglegénycsordákba verődnek. Általában reggel és estefelé, a nap kevésbé meleg óráiban aktívak, ekkor legelnek. Többnyire perjefélékkel táplálkoznak, bár a mostohább körülmények között élő addaxok, kardszarvú antilopok és arab bejzák minden lédús növényt elfogyasztanak.

Szaporodásuk

A vemhesség a lóantilopok esetében kb. 8 hónapig tart, és szinte mindig egyetlen borjú születik. A kis antilop az első hetekben még nem tart a csordával, hanem – ahol van erre mód – elrejtőzik a magas fűben. Az elválasztás után a tehenek az anyjuk csordájával maradnak.

Védettségük

A kék lóantilopot 1800 körül pusztították ki végleg az Európából érkező gyarmatosítók és telepesek. A 20. század második felében hasonló sorsra jutottak az arab bejzák és a kardszarvú antilopok, azonban a fogságban tartott állományok elég példányból állnak ahhoz, hogy e vadonban már kihalt állatokat visszatelepítsék eredeti élőhelyükre. Az addax veszélyeztetett élőhelye beszűkülése miatt, a többi fajt azonban nem fenyegeti különösebb veszély. (A fekete lóantilop egyik alfaját, a hatalmas szarvairól elnevezett óriás fekete lóantilopot (Hippotragus niger variani) 1972-2006 között kihaltnak tekintették, akkor azonban bebizonyosodott, hogy egy parányi állomány még él az angolai erdőségekben.)