Luigi Broglio
Luigi Broglio (Mestre, 1911. november 11. – Róma, 2001. január 14.) az olasz űrkutatás úttörője, repüléstechnikai mérnök.
| Luigi Broglio | |
 | |
| Született | 1911. november 11. Mestre |
| Elhunyt | 2001. január 14. (89 évesen) Róma |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Theodore von Kármán Award (1988)[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Broglio témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpálya
1934-ben Rómában szerzett repüléstechnikai mérnöki diplomát. 1937-től előbb tartalékos tüzértiszt, majd második világháborúban az olasz légierő főhadnagya. Legfőbb feladata a repülőgépek hajtóműveinek fejlesztése. A háború után maradt a légierőnél. Az University of Róma oktatója, vendégelőadó Spanyolországban és az Amerikai Egyesült Államokban. Olaszországban 1952-ben létrehozott egy szuperszonikus szélcsatorna (Mach 4) laboratóriumot.
1956-tól Szardínia keleti partján létrehozott egy kis rakéta kísérleti telepet. Rakéta kísérleteik során meteorológiai szolgálatot végeztek (felhőképzés, jégeső csökkentés).
1961-től együttműködve a NASA mérnökeivel megépítették, Kenya partjainál telepítették a San Marco-indítóbázist. Az első műholdat, a San Marco–1-et 1964. december 15-én indították.
Szakmai sikerek
- tiszteletére az 18542-es aszteroidát róla nevezték el
- a Kenyai Űrkutatási Központot róla nevezték el
Jegyzetek
Források
- Luigi Broglio. difesa.it. (Hozzáférés: 2014. április 5.)
