Macintosh Performa számítógépek

Az 1980-as években az Apple erős oktatási piaci részesedéssel bírt. A cégnél úgy gondolták hogy ha a gyerek otthon és az iskolában is Apple számítógépet használ, akkor majd később a munkahelyükön is igényli azt. Ezért kampányt indítottak az otthoni Mac mellett. Az 1990-es évek elején az Apple hivatalos viszonteladói láncon és csomagküldő katalógusokon keresztül értékesítette a számítógépeket, ilyen katalógus volt a havonta megjelenő MacWorld Magazine utolsó harmada. A tipikus viszonteladó cég nagy tudású alkalmazásokat, teljesítmény- és bővítési lehetőségeket kereső vásárló szakembereket szolgált ki. Az átlag fogyasztó azonban a legjobb ár-érték arány alapján vásárolt számítógépet, és nem érdekelte sem a bővítés, sem a teljesítmény. Ahhoz, hogy ezeket az ügyfeleket elérje, az Apple áruházláncokon (például Sears) keresztül akarta eladni számítógépeit, de ez ütközött a meglévő hivatalos viszonteladói megállapodással, amely szerint egy földrajzi területen csak egy viszonteladó van.

Az ilyen konfliktusok elkerülése érdekében az Apple felosztotta a Macintosh-vonalat professzionális és fogyasztói modellekre. A professzionális termékcsalád a Classic, az LC, a Centris, a Quadra és a Power Macintosh sorozatot foglalta magába. A fogyasztói vonal a Performa nevet kapta, és a professzionális vonalhoz hasonló számítógépeket tartalmazott. A korai Performa modelleket nem a Macintosh márkával adták el, hogy megkerüljék a hivatalos viszonteladói szerződéseket.^[11]

A Performa termékcsalád a professzionálistól eltérő módon került forgalomba. A fogyasztók kielégítése érdekében a számítógépeket otthoni és kisvállalati alkalmazásokkal együtt értékesítették. A legtöbb modellhez tartozott billentyűzet, egér, külső modem és CRT-monitor. Ezzel szemben a professzionális modelleket a kereskedő által választott billentyűzet- és egércsomaggal, vagy anélkül árulták. A csúcskategóriás Macintosh modellel értékesített monitor jellemzően Trinitron CRT-monitor volt. Míg a Performa modellek rendszerszoftver és hardver szinten hasonlítottak professzionális megfelelőjükre, bizonyos funkciókat módosítottak vagy eltávolítottak. A Performa 600-ból például hiányzott a Macintosh IIvx L2 gyorsítótára.

A professzionális Macintosh-vonalakkal ellentétben minden egyes Performa egyedi modellszámot kapott, sok esetben a teljesen azonos gép mellé adott eltérő szoftvercsomag miatt. Ez a kiskereskedőt támogatta, aki így egyértelmű árversenyben vehett részt, ugyanakkor a vásárlót is biztosította, hogy a hirdetett modellek azonosak. Annak érdekében, hogy a fogyasztók könnyebben válasszanak a rendelkezésükre álló lehetőségek közül, az Apple több fizetett hirdetést is készített, köztük az 1994 decemberében adásba került The Martinettis Bring Home a Computer (Videó. YouTube) című, harminc perces reklámot egy kitalált családról, amely egy Performa számítógépet vásárol.^[12]

A Performa gépeket az áruházakban és az elektronikai kiskereskedelmi üzletekben árusító kereskedők nem kapták meg azt a speciális képzést, mint az Apple kereskedői. Így előfordult, hogy a Performához nem megfelelő kijelzőt kínáltak; a bemutató számítógépek összeomlottak, az önállóan futó demószoftver nem futott, vagy a kijelzős modelleket be sem kapcsolták.^[13] Az Apple úgy próbálta megoldani ezt a problémát, hogy saját értékesítőit irányította az üzletekbe, hogy segítsék az eladásokat. Sok visszaadott Performa számítógépet nem sikerült megfelelően szervizelni, mert az üzletek nem voltak hivatalos Apple szervizközpontok. A problémát tetézte, hogy a kereskedők a Microsoft Windows rendszert részesítették előnyben, különösen a Windows 95 bevezetése után. A Windowst futtató számítógépek általában olcsóbbak voltak, és a gyártói ajánlatok, reklámok és egyéb promóciós programok ösztönözték eladásukat.

Az Apple 1995-ben túlbecsülte a Performa gépek iránti keresletet, miközben alábecsülte a csúcskategóriás Power Macintosh modellek iránti keresletet, ami jelentős túlkínálati problémákhoz vezetett. Az új Performa modellek bevezetése ennek következtében lelassult: míg az Apple húsz különböző Performa modellt mutatott be világszerte 1995 májusa és decembere között, ez a szám négyre csökkent 1996 első hét hónapjában.^[14]

Az 1996 végi ünnepi időszakban a Performa márkájú gépek értékesítése tizenöt százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest, ami azt tükrözi, hogy a negyedik negyedéves bevételek a vállalat egészére egyharmaddal estek vissza 1995-höz képest.^[15]

1997 februárjában, néhány nappal azután, hogy Steve Jobs visszatért a céghez, az Apple felfrissítette teljes asztali számítógép kínálatát. Megszüntetett egy tucat Power Macintosh 6200 és 6400 alapú Performa modellt, és hat számítógépre csökkentette a Power Macintosh kínálatát. A Performa márka hivatalos megszűnését március 15-én jelentették be, a vállalatnál végrehajtott átfogó változások részeként, amelyek a cég munkaerő egyharmadának elbocsátását és számos szoftvertermék törlését is magukban foglalták.^[10]

Performa gépekhez adott szoftverek

A Macintosh System szoftver Performa verziói bevezettek néhány olyan funkciót, amelyek nem voltak elérhetők a nem Performa Macintosh gépeken. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb az At Ease (szülői felügyelet), a Launcher (a macOS Dockhoz hasonló alkalmazásindító) és a számos egyedi konfigurációs lehetőséget tartalmazó Performa Control Panel volt.^[16] Mindhárom funkcionalitás végül magába az operációs rendszerbe is bekerült. A System 7 kiegészítő szoftverrel rendelkező verzióinak a végéhez egy „P” volt hozzáfűzve, mint például a 7.1.2P.

A szoftvercsomagok általában tartalmazták a ClarisWorks-t^[17], a Quicken-t^[18], naptár-/kapcsolatkezelőt, például a Touchbase-t és a Datebook Pro-t, az America Online-t, az oktatási szoftvereket, mint az American Heritage Dictionary, a The New Grolier Multimedia Encyclopedia, a TIME Almanach (CD-ROM-meghajtóval felszerelt modelleken), a Mavis Beacon Teaches Typing vagy a Mario Teaches Typing gépírás tanító alkalmazást, valamint válogatott játékokat, mint a Spectre Challenger, a Diamonds és a Monopoly. Egy másik szoftvercsomag, amely csak a Performához járt, a Cypress Research Megaphone volt. A MegaPhone egy képernyő alapú telefonalkalmazás (SBT), amely hatékony módot biztosít telefonhívásainak kezelésére.

Az első Performák

1992. szeptember 14-én az Apple bemutatta az első Performa modelleket. A triót a 200-as (egy újracímkézett Classic II), a 400-as (más néven LC II) és a 600-as (a rosszul fogadott Macintosh IIvx L2-es gyorsítótár nélkül) alkotta.^[19]

Az 1250 dolláros Performa 200 már születésekor elavult volt, a fekete-fehér kilenc hüvelykes kijelző egyértelmű visszalépés. Az 1984-ben bemutatott eredeti Macintosh dizájnja aranyos és kompakt volt, de a képernyő felbontása – 512 x 342 képpont – már nem volt elégséges. A Classic II-vel véget ért a kilenc inches fekete-fehér Mac sorozat, és a Classic II majdnem egy teljes éve a piacon volt. A Performa 200 ereje az ára volt. Ez volt messze a legolcsóbb Performa, és a 16 MHz-es 68030-as CPU még a System 7 operációs rendszerhez is megfelelő teljesítményt nyújtott. A lenti idősávon      színnel jelöltük a 68030-as processzorú Performákat.^[19]

A Performa 400 (és a 405, a 410 és a 430) már a hat hónapja piacon lévő LC II módosított verziója volt, erősebb, de nem gyorsabb CPU-val és több memóriával. A Performa 400 tartalmazott egy beépített modemet – az LC II nem – és az olcsó, közepes minőségű 14 hüvelykes Performa Displayt.^[19]

A csúcs a közel 3000 dollárba kerülő Performa 600 volt, amely 32 MHz-es 68030-as CPU-val rendelkezik – kétszer olyan erős volt, mint a többi Performa. Ez volt az első Mac, amelyet beépített CD-ROM-mal^[20] szállítottak, a CD-t tálcán fogadta be és adta ki a gép.^[19]

A 600-as alaplap annyiban különbözött az IIvx-től, hogy nem tudott L2-es cache kártyát fogadni, így teljesítménye elmaradt a 25 MHz-es Macintosh IIci-től, de ugyanazokat a processzorfrissítő kártyákat fogadta be a PDS^[21] porton. A 600-as három NuBus^[22] bővítőhellyel rendelkezik, és akár 68 MB RAM kezelésére is képes volt.^[19]

A következő három generáció

1993 februárjában az Apple frissítette a Performa sorozatot. A 250-es a Color Classic, a 450-es pedig a LC III Performa verziója volt. A 250-es teljesítménye megegyezett a 200-assal, de színes kijelzőt és beépített mikrofont kapott. A Performa 450 nagy lépést tett a 400-hoz képest: a CPU 16 MHz-ről 25 MHz-re, a memóriabusz 16-ról 32 bitre, a 10 MB-os memóriaplafon pedig 36 MB-ra nőtt.^[19]

Négy hónappal később az Apple bemutatta a Performa 520-at, amely lényegében egy Performa 450 kiegészítve 13 inches Trinitron kijelzővel és CD-ROM^[20] meghajtóval. Októberben a 450-et a 460-as^[23] váltotta fel, amely 33 MHz-ig növelte a CPU-sebességet, a Performa 275 (újracímkézett Color Classic II) pedig ugyanerre a teljesítményszintre hozta a minden-az-egyben színes Performát. 1994. februárjában az 520-t a valamivel gyorsabb – 25 MHz helyett 33 MHz – 550^[23] váltotta fel.^[19]

Ezzel egy időben mutatták be az első 68040 alapú Performát, a 475-öt.^[23] A lenti idősávon      színnel jelöltük a 68040-es processzorú Performákat. Lényegében egy Quadra 605 volt, amely a kevésbé költséges 68LC040-es CPU-t használta, és otthoni számítógépnek is elég erős volt.^[19]

Utolsó Motorola Performák

1994 júliusában az Apple bemutatta a 33 MHz-es Performa 630-at, az volt addig a legjobban bővíthető Performa. Ez volt az első asztali Macintosh, amely alacsonyabb költségű IDE merevlemezeket használt, amelyek már széles körben elterjedtek PC-ken. Az Apple 1986 óta használt drágább SCSI-meghajtókat. A 630 kínált egy LC PDS-t^[21], egy kommunikációs bővítőhelyet és egy A/V^[24] bővítőhelyet, amely képes videó I/O^[25] kártyát vagy TV tunert^[26] fogadni. Volt benne hely egy belső CD-ROM^[20] meghajtónak is. A 630-nak valamivel nagyobb volt az ereje, mint a 475-nek, de igazán a CD-ROM-támogatás és az extra bővíthetőség tette kedvencévé. A Windows világa felé nyitva az Apple megalkotta a Performa 640 DOS Compatible-t, amely a Performa 630 egy „PC-a-kártyán“ kiegészítővel.^[19]

A 630 társa a többfunkciós fronton a Performa 575 volt (1994. februárban mutatták be), amely azonos szintű teljesítményt és rugalmasságot mutatott, de beépített Sony Trinitron monitorral. Ez volt az utolsó Performa SCSI-meghajtóval. A Trinitron kijelző megdrágította az 575-öt, az Apple pedig 1995 áprilisában bemutatta a Performa 580-at. A költségek csökkentése érdekében IDE merevlemezzel és nem Sony CRT-vel kínálták.^[19]

Az Apple 1993 márciusában mutatta be az első PowerPC-s Power Macintosh modelleket, ezzel megkezdődött a Motoroláról PowerPC-re átállás. A 60 MHz-es Performa 6100 1994 végén jelent meg^[27] Multiple Scan 15 inches kijelzőjével és Apple Design billentyűzettel. A lenti idősávon      színnel jelöltük a 601-es processzorú két Performát.^[19]

A Performa x200 modellek

Az Apple nagyon ragaszkodott a meglévő tervekhez, ezért az 1995 májusában kiadott következő generációs PowerPC processzoros Performák – kezdve a Performa 6200-sal – a 630-as házát örökölték meg. A lenti idősávon      színnel jelöltük a 603-es processzorú két Performát. Ez elméletileg egyszerű volt, de az Apple mérnökeinek sokat kellett dolgozni, hogy a Motorola 68040-hez tervezett alaplapot alkalmassá tegyék a PowerPC 603 befogadására. Az Apple egy 64 bites buszhoz tervezett chipet helyezett egy 32 bites adatbuszra . Mivel a CPU memóriaciklusonként csak 32 bitnyi adathoz tudott hozzáférni, végül kétszer annyi ideig tartott az információ kiolvasása a memóriából.^[19]

Az alaplap architektúrája két részre osztotta a feladatokat, amelyek között a CPU volt az összekötő kapocs. Az alaplap egyik oldala kezelte a hálózatot, a hangot, az ADB^[28]-t és az SCSI-t. Az alaplap másik oldalán volt a rendszermemória, az IDE-vezérlő, a videoáramkör és az opcionális TV-tuner. Amíg mindent az alaplap „jobb” oldalán kezeltek, nem volt probléma – és legtöbbször ez történt, mivel a merevlemez, a rendszermemória és a videó mind a jobb oldalon volt. A probléma a „bal” oldal használatakor jelentkezett, mint CD-ROM (SCSI-eszköz) elérése, beépített modem használata, vagy a kommunikációs bővítőhelyen levő Ethernet-kártya használata. Mivel nem volt közvetlen memóriaelérés a bal és a jobb oldal között, minden adatot a CPU-nak kellett átvinnie a két oldal között.^[19]

A sztereó hangszórós, 15 inches Multiple Scan kijelzővel egybeépített Performa 5200^[29] alaplapját használta az 5260, 5300, 6260, 6290, 6300, 6310 és a 6320.^[19]

Az utolsó generáció

Az Apple végül 1996 áprilisában, a Performa 5400 bevezetésével orvosolta az x200 tervezési problémáit. Ahelyett, hogy egy Quadra alaplapra rakta volna az új PowerPC processzort, az alaplapot az alapoktól kezdve újratervezte a PowerPC 603e CPU-hoz és PCI bővítéshez. Októberben csatlakozott hozzá a Performa 6360^[30] és 6400^[31]. A 6400 volt az egyetlen torony Performa, és ez volt az egyetlen Performa, amely két PCI bővítőhelyet kínált.^[19]

Amikor 1997 februárjában ezeket a modelleket az 5500 és 6500^[32][33] váltották fel, a Performa név eltűnt, ezek már Power Macintosh-ok voltak.^[19]

A táblázat nem tartalmazza az összes műszaki paramétert. Az egyes modelleknél a bemutatáskor érvényes adatokat soroljuk fel, a későbbi frissítéseket nem.

• ↑ Isacson: Isaacson, Walter. Steve Jobs (angol nyelven). London: Little, Brown. ISBN 9780748131327. Hozzáférés ideje: 2023. április 27. 
• ↑ Confidential: Linzmayer, Owen W.. Apple confidential 2.0 : the definitive history of the world's most colorful company (angol nyelven). San Francisco, Calif.: No Starch Press (2008). ISBN 1593270100 
• ↑ Fire Valley: Freiberger, Paul. Fire in the valley : the making of the personal computer, 2nd (angol nyelven), New York: McGraw-Hill. ISBN 0071358927 
• ↑ The Personal: The Personal computer (angol nyelven). Alexandria, Va.: Time-Life Books. ISBN 0809460661. Hozzáférés ideje: 2023. május 8. 
• ↑ Accidental Empires: Cringely, Robert X.. Accidental empires : how the boys of Silicon Valley make their millions, battle foreign competition, and still can't get a date, Newly rev. and expanded (angol nyelven), New York: HarperBusiness. ISBN 0887308554. Hozzáférés ideje: 2023. május 8. 
• ↑ West of Eden: Rose, Frank. West of Eden : the end of innocence at Apple Computer (angol nyelven). New York: Stuyvesant Street Press. ISBN 9780615278841. Hozzáférés ideje: 2023. május 8. 
• ↑ Sculley: Sculley, John. Odyssey : Pepsi to Apple ... a journey of adventure, ideas, and the future (angol nyelven). ISBN 0060157801. Hozzáférés ideje: 2023. május 9. 
• ↑ Insanely great: Levy, Steven. Insanely great : the life and times of Macintosh, the computer that changed everything (angol nyelven). New York: Penguin Books. ISBN 9780140291773. Hozzáférés ideje: 2023. május 9. 
• ↑ Untold story: Stine, G. Harry. The untold story of the computer revolution : bits, bytes, bauds, and brains (angol nyelven). New York: Arbor House. ISBN 0877955743. Hozzáférés ideje: 2023. május 9. 
• ↑ Making Microsoft: Ichbiah, Daniel. The making of Microsoft : how Bill Gates and his team created the world's most successful software company (angol nyelven). Rocklin, CA: Prima Pub. ISBN 1559580712. Hozzáférés ideje: 2023. május 9. 
• ↑ SJ&NeXT: Randall E. Stross. Steve Jobs & the NeXT Big Thing (angol nyelven). Hozzáférés ideje: 2023. május 9. 
• ↑ Gates reinvented: Manes, Stephen. Gates : how Microsoft's mogul reinvented an industry and made himself the richest man in America, 1st Touchstone (angol nyelven), New York: Simon and Schuster. ISBN 0671880748. Hozzáférés ideje: 2023. május 9. 
• ↑ Dream Machine: Jon Palfreman, Doron Swade. The Dream Machine: Exploring the Computer Age (angol nyelven). BBC Books (1993. június 5.). ISBN 0563369922. Hozzáférés ideje: 2023. május 17. 
• ↑ PowerPC revolution: Duntemann, Jeff, Pronk, Ron. Inside the PowerPC revolution (angol nyelven). Scottsdale, Ariz: Coriolis Group Books. ISBN 1883577047. Hozzáférés ideje: 2023. május 17. 
• ↑ Macintosh Bible: Jeremy Judson. The Macintosh Bible – 6th Edition (angol nyelven). Peachpit Press (1996. augusztus 1.). ISBN 0201886367. Hozzáférés ideje: 2023. június 26.