Magyarország nemzetiségei

Bővebben: A magyarországi nemzetiségek története

Magyarország fennállása során mindig is különböző nemzetiségek otthona volt. Az első nagyarányú betelepítések a tatár és a török pusztítások miatt történtek, a mezőgazdasági munkaerő fenntarthatósága végett, a 13. és a 18. században. Trianon után arányuk részben megváltozott, az ország nemzetállammá, homogénebb etnikumúvá vált. Ezt fokozták a második világháború utáni lakosságcserék és kitelepítések. A megmaradt nemzeti kisebbségek jelentős része pedig beolvadt a Kádár-korszak idején, ez különösen a németek és a szlovákok esetében volt jelentős.

Az egyes nemzetiségek és etnikumok létszáma a 2011-es népszámlálás adatai szerint (saját bevallásuk alapján):

• 315 583 – cigányok
• 185 696 – németek
• 35 641 – románok
• 35 208 – szlovákok
• 26 774 – horvátok
• 10 038 – szerbek
• 7 396 – ukránok
• 7 001 – lengyelek
• 6 272 – bolgárok
• 4 642 – görögök
• 3 882 – ruszinok
• 3 571 – örmények
• 2 820 – szlovének
• 124 211 – hivatalosan el nem ismert kisebbséghez tartozó (például zsidók, kínaiak, oroszok stb.)^[3]

Nemzetiségiek és etnikumok számának alakulása (1949–2011):

Hangsúlyozni kell, hogy az önmeghatározáson alapuló adatok nem a tényleges arányokat vagy az asszimiláció valóságos hullámzását tükrözik, hanem az adott nemzetiségnek a politikától függő önértékelését az aktuális társadalmi miliőben.

Az ukrán, lengyel, görög, bolgár, ruszin és örmény nemzetiség a fenti táblázatban nem szerepel, mivel ezeket csak 1991-ben ismerték el hivatalosan, így a korábbi népszámlálásokon még nem kérdeztek rájuk.

A 2011-es népszámlálás szerint a különböző vallási csoportok aránya így oszlott meg az egyes nemzetiségek esetében:^[4]

Nemzetiség	Katolikus	Református	Ortodox	Egyéb keresztény	Muszlim	Buddhista	Zsidó	Felekezeten kívüli	Ateista	Nem válaszolt
bolgár	26%	7%	16%	3%				21%	4%	21%
cigány	45%	6%		8%				23%	1%	16%
görög	17%	2%	19%	2%				24%	7%	25%
horvát	59%	4%	1%	2%				12%	5%	15%
lengyel	56%	4%		3%				13%	4%	17%
német	56%	6%		7%				13%	3%	15%
örmény	43%	9%	1%	9%		1%		13%	4%	16%
románok	34%	29%	6%	7%				9%	1%	14%
ruszinok	50%	5%	2%	4%			2%	13%	4%	18%
szerbek	28%	5%	29%	2%				13%	4%	16%
szlovákok	53%	4%		21%[5]				9%	3%	11%
szlovének	42%	4%	1%	7%		2%		13%	7%	18%
ukránok	29%	11%	8%	2%				12%	2%	16%
arabok	7%	1%	2%	3%	44%		1%	14%	3%	24%
kínaiak	3%	2%		2%		6%		36%	5%	44%
oroszok	16%	4%	16%	3%			1%	25%	8%	23%
vietnámiak	3%	1%		2%		12%		43%	3%	35%

Cigányok

Bővebben: Magyarországi romák

Magyarországon korábban egy hivatalosan elismert etnikai kisebbség létezett, a cigányság. A 2011-es nemzetiségi törvény szerint azonban a cigányság Magyarországon elismert nemzetiség, és nemzetiségi jogokkal bír. 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól Tulajdonképpen a „cigányság” fogalom több népcsoportot is maga mögött takar, amelyek a magyar nemzeti kultúrához egyféleképpen vagy legalábbis hasonlóan viszonyulnak. A szociológia meghatározása szerint „cigány” az, akit környezete (leginkább a „nem cigányok”) annak tartanak.

A cigányságot számos különböző csoport alkotja, amelyeknek kultúrája jelentősen eltér egymástól. A magyarországi cigányság azoktól az önmagukat romáknak nevező és roma nyelven beszélő népcsoportoktól származik, amelyek a középkorban érkeztek a balkáni országokba és Magyarországra. A cigányság egy része ma is romának vallja magát, például a magyar cigányok (romungrók) és az oláhcigányok hagyományos közösségeihez tartozók. Emellett kialakulóban van a modern roma nemzet fogalma is.

A magyarországi cigányok legnagyobb része magyar anyanyelvű. A roma nyelv (cigány nyelv) ismerete ma csak a cigányság kisebb részére jellemző, elsősorban az aprófalvas felépítésű dél-dunántúli megyékben, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád vármegyében. (A cigányság kb. 5%-a vallja anyanyelvének és mintegy 20-25%-uk, elsősorban az oláhcigányok beszélik.)

Lásd még:

• A magyarországi cigányság életkörülményei
• Romák (A roma kultúra és történelem általában és Magyarországon kívül)

Németek

Bővebben: Magyarországi németek

A legnagyobb létszámban élő nemzeti kisebbség a németeké. A mai Magyarország területének hagyományos német népcsoportjait összefoglaló néven „sváboknak” is nevezik (lásd: dunai svábok). Ez azonban nem mindig van összefüggésben az egyes közösségek valódi származásával, amelyek nemcsak sváb, hanem jelentős részben bajor, osztrák, valamint pfalzi, hesseni, németalföldi és elzászi eredetűek. A különböző származású németajkú csoportok, különösen a városlakók többnyire keveredtek egymással és a történelmi Magyarország nem sváb németségével is (erdélyi szászok és cipszerek /Szepesség/), illetve a 19. századtól a többségük asszimilálódott, magyarrá vált.

A németek ma legnagyobb számban Baranya vármegyében (a megye szinte valamennyi körzetében, de főként a keleti felén) élnek. Itt találhatók szinte teljesen németek által lakott falvak is (Óbánya, Ófalu). Ezt követi Tolna vármegye német ajkú lakossága, amely a Mecsek északi lejtőin és a Sió-parti falvakban található meg nagy számban. A harmadik legtöbb német Bács-Kiskun vármegyében koncentrálódva, a Kalocsától délre eső vidék településein él (Hajós, Érsekhalma).

A Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja, az egyik legfontosabb és legelismertebb oktatási intézményük Baján található. Hivatásos színházuk Deutsche Bühne Ungarn/Magyarországi Német Színház Szekszárdon működik.

Még jelentős Budapest környékének német lakossága. Itt említendő meg Budaörs, Solymár, Pilisvörösvár és Csolnok jelentősebb számú német nemzetiségű lakosa is. Budapesten Soroksáron (XXIII. ker.) élnek nagy számban svábok, a szomszédos Pesterzsébeten (XX.) működik a Német Nemzetiségi Gimnázium (Deutsches Nationalitätengymnasium), de a Tamási Áron Gimnáziumban Budán is van nemzetiségi oktatás.

Pár nemzetiségi községet tudhat magáénak továbbá Komárom-Esztergom, Veszprém, Fejér, Somogy, Vas és Békés vármegye is.

Szlovákok

Bővebben: Magyarországi szlovákok

A németeket számban követő nemzetiség, a szlovákság, alapvetően három nagyobb területen él. A békési területek szlováksága mellett megemlítendő a Pilis néhány szlovák falva (Pilisszántó, Piliscsév, Kesztölc), illetve a Nógrád vármegyében elszórtan élő szlovákság.

Horvátok

Bővebben: Magyarországi horvátok

Nem sokkal marad el a horvát nemzetiség sem a szlovákoktól. Az ő lakhelyük leginkább a Horvátországgal szomszédos határmenti övezetek, de találhatók horvát falvak az Alpokalja egyes részein, Mosonmagyaróvár és Sopron mellett is, ők a gradistyei horvátok.Fontos kulturális intézményük a Pécsi Horvát Színház.

Románok

Bővebben: Magyarországi románok

A románok 35 000 főnyi nemzetisége a román határ mellett, főként Gyula környékén él, illetve Budapesten is él egy néhány ezer fős román kisebbség. Többségi településük Méhkerék és Bedő.

Ukránok

Bővebben: Magyarországi ukránok

A ruszinokkal azonos etnikum önmagát ukránnak valló része. Részben az Ukrajnával határos területek lakói, de nagyobb részük az országban szétszórtan él, főként a fővárosban. Az ukránokat Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként.

Ruszinok

Bővebben: Magyarországi ruszinok

A ruszinokat Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként. Létszámuk ma az önmagukat ukránnak vallókkal együtt kb. 4000 fő. Főleg Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében élnek.

Szerbek

Bővebben: Magyarországi szerbek

A szerbek a Duna-menti településeken, leginkább Budapesten, valamint Szentendre, Szeged, Pécs és Ráckeve környékén honosak. Az egyetlen magyarországi szerb többségű település Lórév.

Az alábbi településeken alakult 2006-ban szerb kisebbségi önkormányzat:Lippó,Mohács,Pécs,Villány,Baja,Hercegszántó,Battonya,Deszk,Magyarcsanád,Szeged,Újszentiván,Dunaújváros,Rácalmás,Székesfehérvár,Budakalász,Csobánka,Érd,Göd,Lórév,Pomáz,Ráckeve,Százhalombatta,Szentendre,Szigetcsép,Tököl,Medina

Szlovének

Bővebben: Magyarországi szlovének

A magyarországi szlovének a Vendvidéknek nevezett Szentgotthárd környéki területen élnek. Jellegzetes ízes nyelvjárásuk nagymértékben őrzi az archaikus szláv elemeket. Magyar elnevezésük a vend. Történelmük sok ponton összeköthető a magyarokéval. A magyarországi és muravidéki szlovénnek a vend nyelvnek nevezett szlovén dialektust beszélik. A vend egy sztenderdizáció révén önállósult a szlovéntól, de beszélői megőrizték szlovén identitásukat. A vend egyes politikai jellegtől átitatott tudománytalan állítások szerint nem szláv nyelv, ami természetesen nem igaz, viszont a vend vagy szlovén irodalmi nyelv használatának kérdése ma is komoly problémákat vett fel.

A szlovének az első világháborút követően megkísérelték az önállóság megszerzését is (Szlovenszka krajina, Mura Köztársaság).

Lengyelek

Bővebben: Magyarországi lengyelek

A lengyeleket Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként.

Görögök

Bővebben: Magyarországi görögök

A görögöket Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként.1950-ben (Fejér megyében) egy falut Beloiannisz néven építettek Iváncsa akkori szántóföldjein, a görög polgárháborúban vesztes kommunista görög menekültek számára.

Bolgárok

Bővebben: Magyarországi bolgárok

A bolgárokat Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként. A magyarországi bolgárok legnagyobb része Budapesten, Miskolcon, Pécsen, valamint e városok környékén él.Kulturális intézményük a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ, Budapest, és a Malko Teatro.

Örmények

Bővebben: Magyarországi örmények

Az örményeket Magyarországon csak 1991-ben ismerték el hivatalosan nemzetiségként. Nagy részük a fővárosban, kisebb részük pedig az ország egyéb térségeiben szórványosan él.

Magyarországon számos törvényben el nem ismert nemzetiséghez tartozó ember is él, némelyik el nem ismert nemzetiség lélekszáma lényegesen meghaladhatja a kisebb elismert nemzetiségekét.

Egy részük évszázadok óta képviseli magát hazánkban, de nem akartak vagy nem tudtak megfelelni a törvényi elismerés követelményeinek. Így a magyarországi zsidó szervezetek (mindenekelőtt a Mazsihisz) ellenezték a törvényi elismerésre irányuló kezdeményezést; más népcsoportok pedig nem különíthetők el etnikailag egyértelműen (bunyevácok, hunok stb.), megint mások már oly régen érkeztek, hogy mára teljesen asszimilálódtak (olaszok).

Más részük az utóbbi évtizedekben érkezett jelentős létszámban Magyarországra. A szocializmus idején sokan érkeztek (illetve érkeznek ma is) államközi szerződés keretében tanulni Vietnamból, Jemenből, Szíriából, Mongóliából. A Magyarországot megszállva tartó szovjet haderők révén oroszajkú kisebbség is megtelepedett. A rendszerváltás után legszembetűnőbb a kínai bevándorlás volt, de a perzsák, arabok, törökök létszáma is megugrott.

Zsidók

Bővebben: A zsidóság Magyarországon

A legnépesebb törvényben el nem ismert nemzetiség a zsidóság, létszáma 50 000–200 000 főre tehető. 2005 októberében a Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért érvényes népi kezdeményezést nyújtott be az Országgyűléshez a zsidó nemzetiség elismerését kérve. A szervezetnek azonban nem sikerült összegyűjtenie az ehhez szükséges legalább ezer aláírást. Habár a törvényi elismerést politikai okokból elutasította, a legutóbbi népszámláláson – szemben a korábbi gyakorlattal – a Mazsihisz a zsidóság mind vallásként, mind nemzetiségként való megvallására buzdított.^[6]

Kínaiak

Bővebben: Magyarországi kínaiak

Magyarországra a rendszerváltás idején érkezett jelentősebb számú kínai bevándorló, mivel 1992-ig Magyarországra – egyedüli európai országként – vízum nélkül utazhattak be a Kínai Népköztársaság állampolgárai. A kínai kolónia legnagyobb létszáma becslések szerint 50 000 fő volt, ami 1992 után fokozatosan 20 000 körülire csökkent.^[7]

Arabok

Magyarországra a ma arab bevándorlóként azonosított emberek először a szocializmus idején érkeztek, ők államközi szerződés keretében tanulni érkeztek a keleti blokk által támogatott arab népességű országokból (főleg Szíria, Jemen, Líbia, Jordánia, Palesztin Autonómia), többségük orvos vagy mérnök. A rendszerváltás után érkezettek között több a vállalkozó (jellemző a vendéglátás, pénzváltás, mobiltelefon-kereskedés). A Magyarországon élő arabok létszáma 6000 főre tehető, több mint felük Szíriából vagy Egyiptomból származik, de valamennyi arab népességű állam képviselve van.^[8][9]

Bunyevácok

Bővebben: Bunyevácok

A bunyevác egy délszláv népcsoport, melyek tagjait ma Magyarországon a horvátokhoz sorolják. Több kísérlet is volt a népcsoport törvényes nemzetiségként való elismertetésére, azonban ezt a magyar országgyűlés nem támogatta, a magyarországi horvátok pedig amiatt ellenzik, hogy megosztaná a horvát öntudatú kisebbséget (úgy, ahogy az Szerbiában állami segédlettel történik). Az önálló bunyevác nemzeti kisebbség egyik fő szószólója Obádovics Gyula matematikus.

Jászok

A magyarországi jászok egy része úgyszintén külön nemzetiségnek vallja magát. Az Oszétiából származó népcsoport tagjai közt többször is felmerült a jász autonómia, valamint az iráni nyelvcsaládba tartozó jász nyelv feltámasztása. ^[10]Érdekesség, hogy a kipcsak-török eredetű kunok körében jóval kevésbé népszerű az „önállósodási” gondolat.

Bizonyos nemzetiségek mára gyakorlatilag tökéletesen asszimilálódtak a magyarságba, ilyenek a keletről érkezett besenyők, böszörmények, kunok és jászok, vagy a nyugatról betelepített olaszok és franciák (vallonok, sokszor ezeket is olaszoknak nevezték).

Olaszok

Jelenleg nincs megtelepedve számottevő olasz kisebbség Magyarországon, de korábban fontos szerepe volt az olasz betelepülőknek. IV. Béla a tatárjárás utáni újranépesítés részeként hívott olasz telepeseket, akiknek szerepe volt a tokaji szőlészet fejlesztésében, erről árulkodik Olaszliszka, Bodrogolaszi, Tállya neve. (Más települések megnevezése megtévesztő: Olasz, Olaszfalu esetén a francia (vallon) telepeseket nevezték tévesen olasznak.) Később Mátyás király idejében érkeztek ismét nagyobb számban olaszok. Ezek a telepesek azonban már régen asszimilálódtak.

1993-ban a magyar országgyűlés elfogadta a Nemzetiségi törvényt (Nemzeti és Etnikai Kisebbségek jogairól szóló törvény). A törvény szerint a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre. A kisebbségi önkormányzatok választása az önkormányzati választások során történik.

A helyi kisebbségi önkormányzatok feladata a kisebbség ünnepeinek meghatározása, helyi kisebbségi média, közoktatás, hagyományápolás fenntartása, pályázatok, ösztöndíjak kiírása.

Az országos kisebbségi önkormányzat határozza meg a kisebbség országos ünnepeit. Feladata lehet továbbá színház, múzeum, könyvtár, művészeti és tudományos intézet, kiadó, közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény, jogsegélyszolgálat üzemeltetése. A legfontosabb joga a kisebbséget érintő valamennyi jogszabály véleményezése, és az, hogy a kisebbség építészeti emlékeivel vagy a nemzetiségi oktatás törzsanyagával kapcsolatos törvényeket elfogadhatja, vagy visszaküldheti a parlamentnek.

Az önkormányzati rendszer leginkább a nagyvárosokban elszórtan élő nemzetiségieknek kedvez, mert megalapításához 10 000 lakos alatt 50 fő, felette 100 fő érvényes szavazata szükséges, amely a nem ritkán több, mint 100 000 fős választókörzetekben könnyebben összejön. Így tudható be, hogy több Magyarországon kis számban élő kisebbség (lengyel, örmény és ruszin) is aránylag sok önkormányzatot tudhat magáénak.

Emellett a hagyományosan nagy lélekszámú nemzetiségek (cigány, német, szlovák) sok kisebbségi önkormányzatot birtokolnak. A szlovének viszont, mivel a nemzetiség egy térségre koncentrálódik, arányaiban kevés önkormányzatot irányíthatnak.

2006 őszén az önkormányzati választásokon a kisebbségi szervezetek jelöltjeire összesen 580 997 szavazatot adtak le az állampolgárok. A mellékelt táblázat azt mutatja, hogy kisebbségek szerint hogyan oszlik meg a több mint félmilliós szavazat. A diagramon a legalább 9000 szavazatot kapott kisebbségek szerepelnek.

2005-ben 2381, magát magyarországi hunnak valló személy aláírásával nyújtottak be kezdeményezést az Országos Választási Bizottsághoz a hun kisebbség hivatalos elismertetése érdekében. A Magyar Tudományos Akadémia szakvéleménye szerint azonban nem feleltek meg a törvényi előírásoknak, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága pedig még az érintettek képviselőinek meghallgatása után sem tartotta általános parlamenti vitára alkalmasnak az előterjesztést.^[11]

2005 októberében a Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért érvényes népi kezdeményezést nyújtott be az Országgyűléshez a zsidó nemzetiség elismerését kérve. 2006. július 3-ig azonban a szervezetnek nem sikerült összegyűjtenie az ehhez szükséges legalább ezer aláírást.^[12]

2006. december 18-án több mint ezer aláírás gyűlt össze a bunyevácok külön nemzetiségként való elismerésére. Ennek ellenére az Országgyűlés nem szavazta meg a bunyevác kisebbség elismerését. A bunyevácokat jelenleg a horvátok egyik népcsoportjának tekintik, habár az Osztrák–Magyar Monarchiában külön nemzetiségként tartották őket számon.

2008 óta a jászok körében is egyre gyakrabban fogalmazódik meg az igény arra, hogy önálló nemzetiségi státuszt kapjanak. Nemzettudatukat az oszét rokonnépet ért támadások felerősítették. A 2004-es beszláni terrortámadás, illetve a 2008-as dél-oszétiai háború a jász autonomisták szerint mind-mind tovább erősítették az oszétok, és a tőlük távolra szakadt jász testvérnép összetartozását.^[13]

• Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza, ELTE Budapest, 1994
• KSH Népszámlálás 2001 kiadvány
• Fehér István: Az utolsó percben, Kossuth, 1993, 66. oldal
• Föglein Gizella: Nemzetiség vagy kisebbség?, Ister, 2000
• Tóth Károly Antal: Kisebbségek jogi helyzete, 1985
• Kormányzati Portál – Kisebbségi Önkormányzatok
• Fischer Holger: A magyarországi német kisebbség 20. századi társadalmi-gazdasági átalakulásának térbeli aspektusai és a nemzetiségi statisztika, KSH, 1992

• 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól (Online Jogszabályok Mindenkinek – Magyar Hivatalos Közlönykiadó)^{[halott link]}
• Nemzetiségiek területi elhelyezkedése, Népszámlálási adatok -KSH
• Magyarországi ukránok
• Magyarországi németek
• Magyarországi szerbek
• Pejkovszka, P., A budapesti bolgár közösség történelmi, demográfiai jellemzői
• Peykovska, P., Demographic Indicators of the Ethnic and Cultural Identity within the Bulgarian Minority in Hungary in the Late 20th C.
• Kik vagyunk? Magyarországi nemzetiségek; kurátor Szabó Csaba, szerk. L. Balogh Béni, Majtényi György, Szabó Csaba; Magyar Nemzeti Levéltár, Bp., 2019