Mahmud Ahmadinezsád

Családja

Mahmud Ahmadinezsád Garmszár közelében, Árádán faluban született, hét gyermek közül negyedikként. Apja vasmunkásként, szatócsként, fodrászként és kovácsként is dolgozott, és Koránt is tanított.^[4] A család Teheránba költözése után megváltoztatta a nevét Szaburdzsiánról (سبورجیان – Saburǧiân) Ahmadinezsádra, mely azt jelenti, Ahmad, azaz Mohamed leszármazottai.^[5] Apja, Ahmad Szaburdzsián vallásos síita volt, édesanyjáról pedig azt tartották, Mohamed próféta vér szerinti leszármazottai közé tartozik.^[4]

Fiatalkora

1976-ban Mahmud Ahmadinezsád jelentkezett az Iráni Nemzeti Egyetemre. Önéletrajza szerint a 132. lett a rangsorban a 400 000 résztvevő között.^[6] Az Iráni Tudományos és Technológiai Egyetemen építőmérnökként diplomázott, majd 1997-ben ugyanott közlekedésmérnöki PhD fokozatot szerzett.

Politikai karrierje

Az iszlám forradalom után csatlakozott a Daftar-e Tahkim-e Vahdat (kb. ’Hivatal az Egység Megerősítéséért’)^[7] diákszervezethez. Ezt követően két nyugat-azerbajdzsáni megye, Máku és Hoj elöljárója, majd 1993-ban Ardabil tartomány kormányzója lett. Mohammad Hátami elnökké választása után, 1997-ben eltávolították posztjáról és visszatért tanítani.^[8] Teherán tanácsa polgármesterré nevezte ki 2003-ban.^[9] Keményvonalas vallásos politikusként az előző, mérsékelt polgármesterek több döntését megváltoztatta.^[10] 2005-ös elnökválasztó kampányát támogatta Az Iszlám Építői Iránban párt. Olajpénzt ígért a szegényeknek, választási szlogene: Ez lehetséges! A szavazatok 62%-át érte el a választásokon, így 2005. augusztus 3-án elnök lett.^[11][12]

Ahmadinezsád ellentmondásos megítélésű politikus Iránon belül és kívül egyaránt. Gazdaságpolitikájáért és az emberi jogok eltiprásáért aktívan kritizálják hazájában és külföldön. 2007-ben elindított egy gázadagolási tervet, hogy csökkentse az ország üzemanyag-fogyasztását. Szintén változtatásokat vezetett be a kamatlábakban, az állami és magánbankok körében.^[13][14][15] Támogatója az iráni nukleáris programnak, amelynek békés célkitűzéseit hangsúlyozza hivatalos fórumokon, jelesül hogy a dúsított uránkészletet a villamosenergia-termelésben használják fel. Második, 2009-es megválasztásának jogosságát széles körben vitatták, emiatt jelentős hazai és külföldi tüntetésekre került sor.^[16] Az elnökség legitimitását megkérdőjelezi a nagy ellenzéki párt,^[17] több hagyománykövető vallástudós^[18] és befolyásos iráni politikus is. Megválasztását nemzetközi szervezetek és különböző nyugati országok kormányai is vizsgálni kezdték.^[19]

Ahmadinezsád szókimondó kritikusa az Amerikai Egyesült Államok és Izrael külpolitikájának.^[20][21] Elődeihez hasonlóan nem tekinti Izraelt független államnak és régiója törvényes képviselőjének.^[22] Az izraeli–palesztin kapcsolatok és a holokauszt körüli nyilatkozata rendre ellentmondásos helyzetbe sodorják. Sürgette, hogy a „megszálló rezsimet száműzzék a történelem lapjairól”, s ezt a kijelentését Izrael állam elpusztítására való felszólításként értékelték. Javaslatot tett arra, hogy tartsanak „szabad választásokat” az izraeli-palesztin régióban, és arra ösztönözte a palesztinokat, hogy a térség jövője érdekében erőteljesebben hallassák a hangjukat. Véleménye szerint a holokauszt egy mítosz, amiért antiszemitizmussal is megvádolták. Ahmadinezsád azonban visszautasította az antiszemitizmus és holokauszttagadás vádját, mondván, hogy „tiszteletben tartják a zsidókat”.

• Életrajza a hivatalos iráni elnöki honlapon – hozzáférés: 2012. március 3.

Elődje: Mohammad Khatami

Az Iráni Iszlám Köztársaság elnöke 2005 – 2013

Utódja: Hasszán Rohani