Nekrofília (parafília)

Úgy gondolják, hogy a nekrofília kifejezést Joseph Guislain belga orvos alkotta meg a Leçons Orales sur les Phrénopathies című könyvében, egy 1850 körül tartott előadásban, hivatkozva a kortárs nekrofilra, François Bertrandra.^[3]  

A kifejezést egy évtizeddel később népszerűsítette Bénédict Morel pszichiáter.^[1]

Az ókori világban a holttesteket hazájukba visszaszállító tengerészeket gyakran vádolták nekrofíliával. [5] A történelemben nincs folyamatosan jelen a nekrofília gyakorlása, azonban írásbeli nyilvántartások azt sugallják, hogy az ókori Egyiptomban jelen volt. Hérodotosz feljegyzéseiben az áll, hogy a holttesttel való kapcsolat elkerülése érdekében az ókori egyiptomiak hagyták az elhunyt gyönyörű nőket, hogy "három vagy négy napig" bomoljanak, mielőtt átadnák őket a balzsamozóknak. Persze Hérodotosz effajta elfogult jelentéseinek nem feltétlenül kell hitelt adni.^[4][5][6] Hérodotosz egy metafórával arra is utalt, hogy Periandrosz görög zsarnok megfertőzte feleségének holttestét: "Periandrosz kenyérét hideg kemencében sütötte." [9] A nekrofília cselekedeteit a Mocsika kultúra kerámiáin is ábrázolják, akik Peru északi részén uralkodtak az időszámításunk előtti első évszázadtól a nyolcadikig.^[7] Ezekben a leletekben a közös téma a férfi csontváz maszturbálása egy élő nőn.^[8] A hettita törvény a Kr. E. 16. századtól a Kr. E. 13. századig kifejezetten megengedte a halottakkal való szexet.^[9] A ma Kína északkeleti részéhez tartozó Xianbei császár Murong Xi közösült szeretett császárnéja Fu Xunying holttestével, miután az már hideg volt és koporsóba tették.^[10]

A reneszánsz Olaszországban, a fekete halál által kiváltott erkölcsi összeomlás után és az ellenreformáció előtt az irodalom tele volt szexuális hivatkozásokkal, melybe a nekrofília is megjelent.^[11] A hírhedt jelenkori eset az amerikai sorozatgyilkos, Jeffrey Dahmer ügye volt. Dahmer szexuális rabszolgát akart létrehozni, aki tudatlanul beleegyezik abba, amit akar. Amikor kísérletei kudarcot vallottak, és férfi áldozatai meghaltak, addig őrizte a holttesteket, amíg azok felismerhetetlenné nem váltak, közben folyamatosan maszturbált és közösült a testekkel.^[12] Ahhoz, hogy felizguljon meg kellett gyilkolnia férfi áldozatait, mielőtt velük szexuális kapcsolatot folytatott volna. Dahmer kijelentette, hogy az áldozatait csak azért ölte meg, mert szex után el akarta őket hagyni, és mérgesek lettek volna rá, ha megtudják, hogy kábítószert adott be nekik.^[13] A brit sorozatgyilkos, Dennis Nilsen szintén nekrofilnak tekinthető.^[14]

A Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadásában (DSM-5) a holttestek iránti ismétlődő, intenzív szexuális érdeklődés tízszintű besorolásra tagolja:

1. Szerepjátékok: emberek, akik attól jönnek izgalomba, hogy úgy tesznek mintha élő partnerük halott lenne szex közben.
2. Romantikus nekrofília: gyászolók, akik ragaszkodnak halott szeretőjük testéhez.
3. Nekrofíl álmodozók: azok az emberek, akik fantáziálnak a nekrofíliáról, de valójában soha nem szexelnek holttesttel.
4. Érintéses nekrofilia: azok az emberek, akik holttest megérintésével vagy megsimogatásával jönnek izgalomba, anélkül, hogy közösülésbe lépnének.
5. Fetisisztikus nekrofília: azok az emberek, akik szexuális célokra tárgyakat (pl. Bugyi vagy tampon) vagy testrészeket (pl. Ujj vagy nemi szerv) vágnak le szexuális célra, anélkül, hogy közösülésbe lépnének.
6. Csonkítós nekrofília: azok az emberek, akiknek örömet szerez egy holttest megcsonkítása maszturbálás közben, anélkül, hogy közösülésbe lépnének.
7. Opportunista nekrofília: azok az emberek, akik általában nem érdeklődnek a nekrofília iránt, de megragadják a lehetőséget, amikor ez felmerül.
8. Rendszeres nekrofília: azok az emberek, akik elsősorban halottakkal közösülnek.
9. Gyilkossági nekrofília: nekroszadisták, akik gyilkosságot követnek el az áldozattal való szex céljából.
10. Exkluzív nekrofília: azok az emberek, akiket kizárólag a halottakkal való szexben érdekeltek, és egyáltalán nem tudnak élő partnerre felizgulni.

Továbbá, a kriminológus Lee Mellor tipológiájában gyilkos nekrofíliák nyolc kategóriát alkotnak (A-H), mely két viselkedési tengelyen alapul: destruktív (elkövető megcsonkítja a holttest szexuális okokból) – tartósító (elkövető nem csonkít), valamint hideg (az elkövető a holttestet több, mint két órával a halál után használja) – meleg (az elkövető a holttestet kevesebb, mint két órával a halál után használja).^[15] Illetve van további négy kategória (E-H):

• A kategória (hideg/destruktív), pl. Ted Bundy, Jeffrey Dahmer
• B kategória (hideg/tartósító), pl. Gary Ridgway, Dennis Nilsen
• C kategória (meleg/destruktív) pl. Andrei Chikatilo, Joseph Vacher
• D kategória (meleg/tartósító) pl. Robert Yates, Earle Nelson
• E kategória (nedveítők) pl. Richard Ramirez, Mark Dixie
• F kategória (katathimikus ⁠ – impulzív, erőteljes kötődés)
• G kategória (kizárólag csonkolós nekrofilek), pl. Robert Napper, Peter Sutcliffe
• H kategória (szexuális kannibálok és vámpírok) pl. Fish Albert, Kürten Peter^[15]

Emberek

A nekrofíliát gyakran ritkának feltételezik, de a lakosság körében való előfordulásáról nem állnak rendelkezésre adatok.^[16] Néhány nekrofíl csak a cselekedetről fantáziál, anélkül, hogy végrehajtaná.^[2] 1958-ban Klaf és Brown megjegyezte, hogy bár ritkán írják le, a nekrofíliai fantáziák gyakrabban fordulhatnak elő, mint általában gondolják.^[6]

Rosman és Resnick 122 nekrofíliaesetet vizsgált. A mintát valódi nekrofilekre osztották le, akiknek tartós vonzódása volt a holttestekhez, és álnekrofilekre, akik a lehetőségektől, szadizmustól vagy átmeneti érdeklődéstől váltak azzá. A teljes létszám 92%-a férfi és 8%-a nő. A valódi nekrofilek 57%-ának volt alkalmanként hozzáférése holttestekhez, leggyakrabban hullaházi, kórházi és a temetkezési állásokon keresztül. A kutatók elképzelése szerint a következő helyzetek bármelyike kiválthat nekrofíliát:^[2]

1. A nekrofilnek kicsi önbizalma van, valószínűleg jelentős kudarc átélése miatt;

   a) Nagyon félnek mások általi elutasítástól, és szexuális partnerre vágynak, aki képtelen elutasítani őket; és/vagy

   (b) Félnek a halottaktól, és félelmüket – reakció kialakulásával – vágyakká alakítják át.

2. Izgató gondolatok alakulnak ki bennük egy holttest miatt, mellyel sok időt töltenek együtt.

Más állatok

A nekrofíliát megfigyelték emlősökön, madarakon, hüllőkön és békákon.^[18] 1960-ban Robert Dickerman feljegyzett nekrofíliát ürgéken, amit úgynevezett „Davian viselkedés” hivatkozva egy limerickre egy nekrofíl Dave nevű bányászról. A címet továbbra is használják az állatok nekrofil esetére.^[19] Egyes pókfélék és rovarok szexuális kannibalizmust gyakorolnak, amelyben a nőstény párosodik, majd közösülés alatt vagy után megeszi párját.

Kees Moeliker egy észrevételt tett, miközben a Rotterdami Természettudományi Múzeum irodájában ült, amikor meghallotta egy madár különös hangját, amely az épület üveghomlokzatát ütötte. Vizsgálatakor felfedezett egy hím vadkacsát, ami halottan feküdt az épület előtt. A halott madár mellett egy másik állt a közelében. Miközben Moeliker megfigyelte a párt, az élő kacsa néhány percig a halott testére csapódott, majd a holttesttel párosodni kezdett. A nekrofília körülbelül 75 percig tartott, ekkor Moeliker szerint az élő kacsa két rövid szünetet vett, majd folytatta a párosító viselkedést. Moeliker arra a következtetésre jutott, hogy az ablaknak ütközés idején a két kacsa úgynevezett "erőszak repülést" hajtott végre. "Amikor az egyik meghalt, a másik csak kihasználta a helyzetet, és nem kapott negatív visszajelzést — nos, nem kapott visszajelzést egyáltalán" – mondta Moeliker.^[20][21] A nekrofíliáról korábban csak heteroszexuális vadkacsapárokban számoltak be.

George Murray Levick „Az Adélie-pingvin szexuális szokásai” néven ismert rövid cikkben, amely túl sokkolónak tekinthető a kortárs kiadvány számára, „kis huligán bandáknak” írta le az pingvineket, amelyek párosultak az elhunyt nőstényekkel.^[22][23] Manapság ezt a fiatal pingvinek tapasztalatlanságának tulajdonítják; egy elhunyt nő, félig csukott szemmel, nagyon hasonlít a megfelelő nőstényre.^[24] Megfigyelték, hogy 1921-ben egy szamárpingvin megpróbált kapcsolatot létesíteni egy halott pingvinnel.^[25]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Necrophilia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.