Niedermann Gyula
Niedermann Gyula (Esztergom, 1839. december 22. – Budapest, 1910. január 24.) pszichiáter, királyi tanácsos.
| Niedermann Gyula | |
| Született | 1839. december 22. Esztergom |
| Elhunyt | 1910. január 24. (70 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Pesti Királyi Tudományegyetem (–1862, orvostudomány) |
| A Lipótmezei Elmegyógyintézet 2. igazgató főorvosa | |
| Hivatali idő 1884. július 10. – 1899. április 23.[1] | |
| Előd | Schnirch Emil |
| Utód | Bolyó Károly |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
Niedermann Ferenc és Elczenbaum Amália fiaként született.[2] A gimnáziumot szülővárosában, az egyetemet Pesten végezte, ahol 1862-ben nyert orvosdoktori oklevelet. 1884 és 1899 között a Lipótmezei Országos Tébolyda igazgatója volt. 1899-ben hirtelen nyugdíjazták. Később, 1903-ban mégis kinevezték a rákospalotai új szanatórium élére - az intézmény később Pestújhely település része lett, említették Niedermann-szanatóriumként is, jelenleg: Észak-Pesti Kórház. Niedermann ott nem érezte jól magát, és megkeseredve hunyt el 1910-ben.
Családja
Felesége Szathmáry Ilona (1844–1885)[3], Szathmáry Mihály semmítőszéki irattárnok és Müller Matild lánya volt. 1865. május 27-én Budán, a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban kötöttek házasságot.[4] Három lányuk született:
Művei
Folyóiratcikkek
Cikkei a Gyógyászatban (1864. A mervengő komorkór, melancholia, kataleptica, A véreresztésekről elmebetegeknél, 1865. Gégetükrészet az elmebetegségekkel járó agybajoknál, A terjedő hűdéssel járó butaság, 1866. Az érzéktévengések, 1867. Az elmebetegek agyütereinek kásás-elfajulásáról, 1868. Elmebetegek étiszonya s művi etetése); az Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban (XII. 1868. A tébolyda).
Önálló művei
- 1. Orvosi Statisztika. A közgazdasági miniszter által szervezett statisztikai tanfolyamban előadták… és Tormay Károly. Pest, 1869.
- 2. Az elmebetegek agylágyulása. Simon Tódor után ford. Budapest, 1875.
- 3. Védekezés a tüdővész ellen. Budapest, 1897. (Chyzer Kornéllal együtt).
Emlékezete
- Esztergomban utca és pszichiátriai intézmény viseli nevét.
Jegyzetek
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- http://www.orvostortenelem.hu/tankonyvek/tk-05/pdf_Szallasi/1980_90_56.pdf Archiválva 2019. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben