Oomycetes
Az Oomycetes vagy Oomycota, magyarul petespórás gombák[3] gombaszerű eukarióták önálló filogenetikai leágazása a sárgásmoszatokon belül. Micéliumot alkotó heterotróf, ivarosan és ivartalanul szaporodó élőlények Az oospóra ivaros szaporodása a hímivarú anteridiumok és nőivarú oogóniumok érintkezésekor történik, e spórák, a nyugalmi spórák áttelelhetnek.[4]:409 Az ivartalan szaporodás chlamidospóra- és spórangiumképződésből áll, ekkor mozgó zoospórák keletkeznek.[4] Tagjai közt vannak szaprofiták és patogének, ide értve súlyos betegségeket okozó ismert növénypatogéneket, például a késői burgonyabarnulást és a hirtelen tölgyhalált. Egyik faját, a mikoparazita Pythium oligandrumot biokontrollra használják: növénypatogén gombákat támad.[5] Nevezik „vízi penésznek” (angolul: water mold vagy water mould), de a legtöbb fajra nem jellemző az e nevet okozó vízkedvelés, ezek földi patogének.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Ordines et familiae | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oomycetes témájú kategóriát. |
Tagjait eredetileg a gombákhoz sorolták morfológiai és életmódbeli hasonlóságaik miatt, azonban molekuláris és filogenetikai tanulmányok kimutatták a köztük lévő különbségeket, így a sárgásmoszatokhoz sorolják bizonyos algákhoz hasonlóan. Az Oomycetes fosszilis rekordja igen csekély, egy lehetséges tagját azonosították kréta kori borostyánban.[6]
Etimológia
Az Oomycetes az oo- (görögül: ᾠόν, óon, pete) és -mycetes (görögül: μύκητας, mükitasz, gomba) elnevezésekből származik, és nagy kerek oogóniumaikra utal.
A vízi penész név korábbi gombakénti besorolásukra és azok nedvességkedvelésére utal, mely a bazális Oomycetes-taxonokra jellemző.
Morfológia
Ritkán van septumuk, ha van, az kicsi,[7] a spórangium alapján és néha a régebbi fonalrészeken van.[8] Egyesek egysejtűek, mások fonalasak és elágaznak.[8]
Besorolás
Korábban a csoportot 6 rendbe sorolták:[8]
- A Saprolegniales a legelterjedtebb. Sokuk bomló anyagot bont, mások paraziták.
- A Leptomitales szeptációnak tűnő falvastagodásokkal rendelkezik. Kitint tartalmaznak, gyakran ivartalanul szaporodnak.
- A Rhipidiales rizoidokat használnak hajtásuk álló vagy szennyezett víz alján való rögzítésére.
- Az Albuginalest egyes szerzők családnak (Albuginaceae) sorolták be a Peronosporalesben, de kimutatták, hogy filogenetikailag elkülönülnek.
- A Peronosporales nagyrészt szaprofita vagy növényparazita, septum nélküli elágazó formával. A legkárosabb mezőgazdasági paraziták sok tagja ide tartozik.
- A Lagenidiales a legegyszerűbb, egy részük fonalas, más részük egysejtű; általában paraziták.
Ezt 2016-ig jelentősen bővítették.[9][10]
- Anisolpidiales Dick 2001
- Anisolpidiaceae Karling 1943
- Lagenismatales Dick 2001
- Lagenismataceae Dick 1995
- Salilagenidiales Dick 2001
- Salilagenidiaceae Dick 1995
- Rozellopsidales Dick 2001
- Rozellopsidaceae Dick 1995
- Pseudosphaeritaceae Dick 1995
- Ectrogellales
- Ectrogellaceae
- Haptoglossales
- Haptoglossaceae
- Eurychasmales
- Eurychasmataceae Petersen 1905
- Haliphthorales
- Haliphthoraceae Vishniac 1958
- Olpidiopsidales
- Sirolpidiaceae Cejp 1959
- Pontismataceae Petersen 1909 (tagjai: Petersenia Sparrow, 1934, Pontisma H.E.Petersen, 1905)
- Olpidiopsidaceae Cejp 1959
- Atkinsiellales
- Atkinisellaceae
- Crypticolaceae Dick 1995
- Saprolegniales
- Achlyaceae
- Verrucalvaceae Dick 1984
- Saprolegniaceae Warm. 1884 [Leptolegniaceae]
- Leptomitales
- Leptomitaceae Kuetz. 1843 [Apodachlyellaceae Dick 1986]
- Leptolegniellaceae Dick 1971 [Ducellieriaceae Dick 1995]
- Rhipidiales
- Rhipidiaceae Cejp 1959
- Albuginales
- Albuginaceae Schroet. 1893
- Peronosporales [Pythiales; Sclerosporales; Lagenidiales]
- Salisapiliaceae
- Pythiaceae Schroet. 1893 [Pythiogetonaceae; Lagenaceae Dick 1994; Lagenidiaceae; Peronophythoraceae; Myzocytiopsidaceae Dick 1995]
- Peronosporaceae Warm. 1884 [Sclerosporaceae Dick 1984]
Filogenetikai kapcsolatok
.jpg)
Belső
Az Oomycetes filogenetikai felépítése:[11][12]
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Külső
A csoportot eredetileg a gombákhoz sorolták (az Oomycetes név „petés gombát” jelent), később protisztákként kezelték általános morfológiájuk és életmódjuk alapján.[6] Biológiájuk modern felfedezéseken alapuló elemzése viszonylag közeli rokonságot mutatott ki néhány fotoszintetikus élőlénnyel, például a barnamoszatokkal és a kovamoszatokkal. Egy ezen alapuló taxonómiai besorolás alapján az Oomycetes osztály a többi osztállyal, például a Phaeophyceaevel együtt a sárgásmoszatok törzsébe tartozik
E kapcsolatot az Oomycetes és a gombák megfigyelt különbségei is alátámasztják. Például az Oomycetes sejtfalai cellulózból vannak, nem kitinből,[13] és általában nem szeptáltak. Továbbá vegetatív állapotukban sejtmagjaik diploidok, szemben a gombákkal, melyeknek haploidok. A legtöbb Oomycetes-tag magától mozgó kétostorú zoospórákkal rendelkezik. Az egyik ostor a zsinórhoz, a másik egy elágazó sávhoz hasonlít. Ez utóbbi csak a sárgásmoszatok országára jellemző. Néhány gombacsoport (például a Chytridiomycetes) ostoros spóráin előbbi található csak meg.[13] Az Oomycetes és a gombák eltérő metabolikus útvonalakkal és enzimekkel rendelkeznek a lizinszintézishez.[13] Ultraszerkezetük is eltér: az Oomycetes mitokondriális cristái tubulárisak, a gombákéi laposak.[13]
Ennek ellenére számos Oomycetes-fajt továbbra is gombaként írnak le, és „álgombáknak” (Pseudofungi) nevezik.
Biológia
Szaporodás
.png)
A legtöbb Oomycetes-faj két eltérő spórát termel. A fő diszperzív spórák ivartalan, aktív mozgásra képes zoospórák, melyek kemotaxisra (például potenciális táplálék által küldött kémiai jel felé vagy attól el történő mozgásra) képesek felszíni vízben, beleértve a növényfelszíni csapadékot. Néhány faj levegőben mozgó ivartalan, a szél által mozgatott spórákat termel. Ivaros, áttetsző, kétfalú, gömbölyű oospórákat is termelnek, ezekkel élik túl a kedvezőtlen környezeti feltételeket.
Ökológia és patogenitás
Számos Oomycetes-tag gazdaságilag fontos agresszív alga- és növénypatogén.[14][15] Egyes fajok halbetegségeket okoznak, és legalább egy emlőspatogén ismert. A növénypatogének többsége 4 csoportba sorolható, de több is van.
- A Phytophthora parafiletikus nemzetség, tagjai például elhalást, barnulást (az 1840-es évek nagy éhínségét okozó növénybetegség),[16] hirtelen tölgyhalált, rhododendrongyökér-rothadást, Castanea sativában tintabetegséget[17] okoznak.
- A parafiletikus Pythium gyakoribb, mint a Phytophthora, egyes fajai gazdatartománya szélesebb, de általában kevésbé károsak. Az általa okozott betegségek nagyon gyakoriak üvegházakban, ahol a fiatal növényeket öli. Mikoparazita tagjai, például a Pythium oligandrum más Oomycetes-tagokat és gombákat öl el, így biokontrollra használják. Egyik tagja, a Pythium insidiosum pitiózist okoz emlősökben.
- A harmadik csoport a Peronospora és társai, melyek könnyen azonosíthatók fehér, barna vagy olívaszínű foltjaik alapján a levélfonákon (azonban e csoport összetéveszthető a nem rokon lisztharmat gombáival).
- A negyedik csoport az Albuginales, mely számos virágos növényen fehéredést okoz. Gazdájuk epidermisze mögött sporulálnak, spórákkal telített hólyagokat okozva a száron, a levélen és a virágokon. Az Albuginales jelenleg 3 nemzetséget tartalmaz: az Albugo elsősorban a Brassicales, a Pustula az Asterales, a Wilsoniana elsősorban a Caryophyllales parazitája. A peronoszpórához és társaihoz hasonlóan obligát biotrófok, vagyis élő gazda nélkül nem élnek túl.
Jegyzetek
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Oomycete című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Description of The Phylum Oomycota Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben – Systematic Biology
- Introduction to the Oomycota – University of California Museum of Paleontology (UCMP)
- Genome sequence and analysis of the Irish potato famine pathogen Phytophthora infestans
