Orientális faunaterület

Állatföldrajzi szempontból ez kelet és nyugat állatvilágának találkozó zónája. Elkülönülését és önálló fejlődését két tényező alakította ki:

• a holarktikus faunaterülettől elválasztotta az Eurázsiai hegységrendszer felgyűrődése — azon belül is főképp a Himalája, ahol nagy területen endemikus magashegyi fauna alakult ki;
• az etiópiai faunaterülettől (Afrikától) elválasztották a Közel-Kelet sivatagai.

Az iméntieknek megfelelően nyugati határa az India, Afganisztán és Pakisztán határvidékén elterülő sivatagok (amelyek legjelentősebbike a Thár-sivatag), északról a Hindukus és a Himalája hegység gerince, majd a Jangce folyó amelynek völgye átmeneti terület az északi faunabirodalom (Arctogea) felé. Délkeleten az ausztráliai faunabirodalommal (Notogaea) határos. Ennek a két faunabirodalomnak a határán egy széles átmeneti zóna fejlődött ki. Ennek nyugati határa a Wallace-vonal, keleti határa pedig a Lydekker-vonal. Ez az átmeneti terület annyira sajátos, hogy többen önálló állatföldrajzi egységnek tekintik Wallacea néven.^[3]

Ha ezt az állatföldrajzi egységet faunaterületnek tekinthetjük, akkor közvetlenül faunatartományokra tagolható. Azok, akik faunabirodalomnak tartják, három faunaterületét különítik el:

• elő-indiai faunaterület,
• indokínai faunaterület és
• maláj faunaterület néven.

A hat faunatartomány:

• elő-indiai faunatartomány,
• ceyloni faunatartomány,
• hátsó-indiai faunatartomány,
• szunda faunatartomány,
• celebeszi faunatartomány,
• fülöp-szigeti faunatartomány.

Jellemző éghajlattípusok:

• trópusi,
• szubtrópusi,
• monszun,
• magashegyi.

Ezek közül a leginkább jellemző a szubtrópusi klíma.

A régió kiterjedése és erős tagoltsága okán növényzete a trópusi esőerdőtől a magashegyi kopárokig változékony. A legnagyobb részén trópusi esőerdő nő.Jellemző növénytársulások:

• sztyepp,
• szavanna,
• bozótos,
• örökzöld erdő,
• mangrovemocsár,
• trópusi esőerdő.

Állatvilága igen gazdag, ami egyrészt annak köszönhető, hogy egymástól nagyon különböző élővilágú faunabirodalmak között foglal helyet, másrészt pedig annak, hogy megőrizte a Gondwana őskontinens faunájának egyes elemeit. A találkozó zóna jelleg kitűnően látható az emlősök csoportjain.

Emlősök

Eurázsiai elemek:

• szarvasfélék (Cervidae)
• medvefélék (Ursidae),
• kecskék (Capra),
• juhok (Ovis).

Afrikában is megtalálható elemek:

• orrszarvúfélék (Rhinocerotidae),
• elefántfélék (Elephantidae),
• hiénafélék (Hyaenidae),
• emberszabású majmok (Hominoidea)
• nagymacskák:
  • leopárd (Panthera pardus)
  • oroszlán (Panthera leo)

Ausztráliai elemek:

• kuszkuszfélék (Phalangeridae) (a Szunda-szigeteken)

Endemikus elemek:

• bőrszárnyúak (Dermoptera),
• mókuscickányok (Tupaiidae),
• gibbonok (Hylobatinae),
• négykarmos félmajmok,
• pandák

A páratlanujjú patások (Perissodactyla) legismertebb fajai:

• az indiai tapír (Tapirus indicus) és
• az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae):
  • az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis),
  • a jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus) és
  • a szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis).

A párosujjú patások (Artiodactyla) közül jellemző:

• a disznófélék (Suidae) több faja, például:
  • a babirussza (Babyrussa babirussa),
  • a törpedisznó (Sus salvanius),
  • a szakállas disznó (Sus barbatus),
  • a Fülöp-szigeteki disznó (Sus philippensis).

• a kérődzők (Ruminantia)
  • ősi képviselői a kancsilfélék (Tragulidae).
  • a szarvasfélék (Cervidae) sok faja él itt, például:
    • a számbárszarvas (Cervus unicolor),
    • a mocsári szarvas (Cervus duvauceli),
    • a sörényes szarvas (Cervus timorensis),
    • a pettyes szarvas (Axis axis).

A medvék családjának (Ursidae) endemikus fajai:

• a maláj medve (Helarctos malayanus),
• az ajakos medve (Melursus ursinus),
• az örvös medve (Ursus tibetanus),
• a vörös panda (vörös macskamedve) (Ailurus fulgens) és
• az óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca).

Madarak

A madárfauna gazdag, de az átmeneti jelleg miatt csak három endemikus madárcsalád endemikus:

• levélmadárfélék (Chloropseidae),
• tündérkékmadár-félék (Irenidae) és
• Megalaiminae.

Jellemzőek még:

• fácánfélék (Phasianidae) sok faja bennszülött:
  • a bankivatyúk (Gallus ferrugineus), amit a házi tyúk ősének tartanak,
  • a fényfácán (Lophophorus impejanus),
  • a paradicsomfácán (Chrysolophus amherstiae),
  • az aranyfácán (Chrysolophus pictus),
  • a pávaformák (Pavoninae) legtöbb faja;

• pittafélék (Pittidae),
• timáliafélék (Timaliidae),
• virágjárófélék (Dicaeidae).

Nevezetes még:

• a sárgarigófélék (Oriolidae) közé tartozó tündérkék madár (Irena puella),
• a rigófélék (Turdidae) közé tartozó sámarigó (Kittacincla malabarica) és
• a seregélyfélék (Sturnidae) közé tartozó, hangutánzó beó (Gracula religiosa).

Hüllők

A hüllőfauna is fajgazdag. Jellemző fajok:

• mocsári krokodil (Crocodylus palustris),
• sziámi krokodil (Crocodylus siamensis),
• gangeszi gaviál (Gavialis gangeticus).

Az agámafélék (Agamidae) közül különlegesnek számítanak a vitorlázni képes repülő gyíkok (Draco spp.).

A varánuszfélék (Varanidae) valószínűleg Ausztráliából terjedtek szét a szigetvilágban, de mára a legtöbb helyről kipusztultak (legtöbbjüket valószínűleg az emberek irtották ki).^[4] Legnevezetesebb fennmaradt képviselőjük a 3 m hosszt is elérő komodói sárkány (Varanus komodoensis).

A kígyók közül jellemzőek

• a pitonok :
  • kockás piton (Python reticulatus),
  • tigrispiton (Python molurus) és
• a mérges siklók (Elapidae):
  • pápaszemes kobra (Naja naja),
  • királykobra (Ophiophagus hannah).

Kétéltűek

A régióban egyáltalán nincsenek levelibéka-félék (Hylidae). Ökológiai fülkéiket a hasonló életmódú evezőbékák (Rhacophoridae) töltik be. Ezek egyes fajai siklórepülésre is képesek; ilyen például a jávai repülőbéka (Rhacophorus reinwardtii).

Halak

A halfauna jellegzetes képviselői a különös vadászmódszerükről híres lövőhalfélék (Toxotidae).

• Wallace-vonal

• Kozák Lajos: Indomaláji faunabirodalom Archiválva 2013. november 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kozák Lajos: Állatföldrajz. HEFOP 3.3.1.^{[halott link]}
• nyme_ttk: Regionális állatföldrajz:Területegységek. Egyetemi jegyzet
• Lőrinczi Gábor, Torma Attila: Bevezetés a zoológiába. Egyetemi jegyzet. Szeged, 2019. pp. 174–176. Elérés: 2011.01.22.

• A Föld faunabirodalmai (térkép)

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Indomalaya ecozone című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.