Pécsi Sándor (színművész)

	Pécsi Sándor
	1969-ben
Született	1922. március 18.; Sajószentpéter
Elhunyt	1972. november 4. (50 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Helén (h. 1949–1972)
Foglalkozása	színész
Iskolái	Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1944)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1951); Kossuth-díj (1953); Magyarország Érdemes Művésze díj (1961); Magyarország Kiváló Művésze díj (1968);
Sírhelye	Farkasréti temető (27-2-54)
	Színészi pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1944–1972
Híres szerepei	Miller, a muzsikus; Schiller: Ármány és szerelem; Szellemfi; Liliomfi (film, 1954); Bélyi János plébános; Szent Péter esernyője (film, 1958); Bányai Péter; A pénzcsináló (film, 1964); Balogh Imre; Kár a benzinért; Lovass Dezső; A Hamis Izabella
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Pécsi Sándor témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Pécsi Sándor (egyértelműsítő lap).

Pécsi Sándor (született Péchy) (Sajószentpéter, 1922. március 18. – Budapest, 1972. november 4.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész. A 20. századi magyar színjátszás kivételes tehetségű alakja.

Élete

Sajószentpéteren született 1922. március 18-án. Édesapja Péchy Sándor üveggyári vas- és fémesztergályos, édesanyja Szalay Margit üveggyári munkás volt. Szülei az első impériumváltás után a Felvidékről menekült magyar nemesemberek voltak. A sajószentpéteri református templomban keresztelték meg. A településen nem sokáig éltek, mivel kisgyermekkorában szülei elköltöztek, és több, kisebb-nagyobb Borsod megyei faluban is megfordultak. Később Pécsi Sándor a származását érintően ezt mondta:^[2]

„	A Pécsi családi név. De nem cs-vel, hanem ch-val írják. A Péchyt én póriasítottam Pécsire – közismert álszerénységem okából… Különben családunk Eperjes környékéről, Pécsújfalu községből származik… A kassai Miklós-börtönben találtam is egy körözvényt, Emerich Péchy aláírással. Ez az ősöm valami Habsburg-párti pernahajder kapitány lehetett. A körözvényben ugyanis megtiltotta Eperjes férfilakosságának, hogy Kossuth-szakállt, pakompartot s egyéb hazafias szőrzetet viseljen. Legyen békétlen haló porában!	”

Diákként nyolc évig a Sárospataki Református Kollégiumban tanult, és nem sokon múlott, hogy nem lett lelkész belőle. Helyette színésznek tanult, a budapesti Színművészeti Akadémiát 1944-ben végezte el, s a Miskolci Nemzeti Színház, 1946-ban a Művész Színház, majd 1948-ban a Madách Színház tagja lett.

„	Maradj gyermek örökké. Kerüld a feltűnést. Hogy több légy, mint a többi, többet kell élned (főleg szenvedésben) s tenned!!	”
– Pécsi Sándor^[3]

A színművész zsenialitását őrzi Fényes Szabolcs és Szenes Iván Gyermekkori álmok című dala, amelyet Pécsi Sándor a Fuss, hogy utolérjenek! című nagy sikerű film zárásaként adott elő.

1972. november 4-én hunyt el szívroham következtében.^[4]

Színpadi szerepei

George Bernard Shaw: Caesar és Cleopatra, 1955) (Caesar)
Steinbeck: Egerek és emberek (White)
Gorkij:
- Éjjeli menedékhely (Luka)
- Kispolgárok (Tyetyerev, Percsihin)
Szigligeti: Liliomfi (Szellemfi)
Móricz: Rokonok (Kardics)
Csehov:
- Három nővér (Prozorov)
- Sirály (Szorin)
Molière: Scapin furfangja (Scapin)
Gogol: A revizor (Polgármester)
Shakespeare: Hamlet (Polonius)
Miller: Pillantás a hídról (Eddie Carbone)
Williams: A vágy villamosa (Mitch)
Brecht–Kurt Weill: Koldusopera (Peacock)
Dürrenmatt: A nagy Romulus (Romulus)
Schiller: Ármány és szerelem (Miller)
Brecht: A kaukázusi krétakör (Azdak)
Shaw: Tanner John házassága (Mendoza)
Szophoklész: Oidipusz király (Teiresias)
Molnár Ferenc: A hattyú (Jácint)

Filmjei

Játékfilmek

Talpalatnyi föld (1948)
Mágnás Miska (Bíró, 1948)
Egy asszony elindul (Szekeres, 1949)
Szabóné (Hódis, 1949)
Úri muri (pincér, 1950)
Kis Katalin házassága (1950)
Különös házasság (Medve doktor, 1951)
Felszabadult föld (1951)
Nyugati övezet (1952)
Erkel (1952)
Ifjú szívvel (1953)
Föltámadott a tenger (Nyári Pál, 1953)
A város alatt (1953)
Liliomfi (Szellemfi, 1954)
Rokonok (Kardics, 1954)
Simon Menyhért születése (Bonta, 1954)
Dandin György, avagy a megcsúfolt férj (Dandin György, 1955)
Bakaruhában (Bodrogi, 1957)
A harangok Rómába mentek (Angel úr, 1958)
Szent Péter esernyője (Bélyi János plébános, 1958)
Tegnap (1958)
Kard és kocka (Varga Máté, 1959)
Szerelem csütörtök (Máró, 1959)
Rangon alul (1960)
Az arc nélküli város (1960)
A Noszty fiú esete Tóth Marival (Pázmár doktor, 1960)
Az ígéret földje (1961)
Megszállottak (1962) – Csonka Géza kútfúró mester
Germinal (1963)
Hogy állunk, fiatalember? (1963)
Tücsök (1963)
Egyiptomi történet (1963)
Párbeszéd (Safrankó Mihály, 1963)
Özvegy menyasszonyok (Kovács Péter rendőrőrnagy, 1964)
A pénzcsináló (Bányai Péter, 1964)
Új Gilgames (1964)
Az aranyfej (1964)
Kár a benzinért (Balogh Imre, 1964)
Tilos a szerelem (1965)
Nem (1965)
Sellő a pecsétgyűrűn (Salgó Oszkár, 1965)
Aranysárkány (1966)
Az orvos halála (tanácstitkár, 1966)
Baleset (1967)
A hamis Izabella (Lovass Dezső, 1968)
Kártyavár (hajóskapitány, 1968)
Az örökös (párttitkár, 1969)
Hazai pálya (1969)
A Pál utcai fiúk (Rácz tanár úr, 1969)
Szerelmi álmok (1970)
Utazás a koponyám körül (pincér, 1970)
Hahó, Öcsi! (határőr, 1971)
Fuss, hogy utolérjenek! (Tokaji Gáspár, 1972)
Harminckét nevem volt (Forrai, 1972)

Tévéfilmek

Ők tudják mi a szerelem (1964)
Karácsonyi ének (1964)
Ninocska, avagy azok az átkozott férfiak (1967)
A két csaló (1968)
A régi nyár (1969)
7 kérdés a szerelemről (és 3 alkérdés) (1969)
Az ember tragédiája (1969)
A 0416-os szökevény (1970)
Élő Klára - Ballada (1970)
Villa a Lidón (1971)
A fekete város 1–7. (Qendel Gáspár, 1971)
Jó estét nyár, jó estét szerelem (Juhász, 1972)
Szerelem jutányos áron (Oszkár, 1972)
A lámpás (1972)

Cd-k, hangoskönyvek

Maros Rudolf–Benedek Elek (író): A nagyotmondó legény

Hangjáték

Agatha Christie: Tíz kicsi néger (1946)
Vészi Endre: A pók hatalma (1947)
Mihail Szvetlov: Mese (1948)
Shakespeare: Felsült szerelmesek (1948)
Alekszej Tolsztoj: A vörös kakas (1949)
Dékány András: A verbunkos cigány (1950)
Illés Béla: Tűz Moszkva alatt (1950)
Karinthy Ferenc: Kőművesek (1951)
Hunyady József: A nép tudósa (1953)
Silova, Bohumilova: Emberek papírból (1953)
Révay József: Párduc (1955)
Hendrick Klára–Tasnádi Éva: Utazás a széllel bélelt papucsban (1959)
Euripidész: Alkésztisz (1961)
Nicola Manzari: A holtak nem fizetnek adót (1961)
Sós György: Igaz legenda (1961)
Takács Tibor: A hét lépés vers legendája (1961)
Stanislawa Flesarowa-Muskat: Menekülés (1962)
Majoros István: Baleset, avagy az igazság lovagja (1962)
Dino Buzzati: Hét emelet (1964)
Fáklyavivők – dalok, hősök, emlékek (1964)
Harold Pinter: Az étellift (1964)
Lévai Béla–Siklós Judit: Egy hang tragédiája (1964)
Móricz Zsigmond: Az isten háta mögött (1964)
A zenélő doboz (1964)
Karel és Jozef Čapek: A rovarok életéből (1965)
Don Juan kalandos élete (1965)
Gáspár Margit: Egyedül a toronyban (1965)
Gyárfás Miklós: Sír az oroszlán (1965)
Kenneth Miller: Az eltemetett ügy (1965)
Hollós Ervin: Fiúk a térről (1966)
Hámori Ottó: Szorgalmas évszázad (1967)
Kapor, Momo: Álomhinta (1967)
Graham Billing: Forbush és a pingvinek (1968)
Joachim Goll: Himalája-madár (1968)
Anders Bodelsen: Előléptetés (1969)
Dorothy Sayers: A nagy sugallat (1969)
Karel Čapek: Janecsek, az ősember meg a római császár (1969)
Gáspár Margit: Memento (1969)
Lendvai György: A bálvány (1969)
Homérosz: Odüsszeia (1970)
Németh László: II. József (1970)
Ollier, Claude: Merénylet egyenes adásban (1970)
Pekka Lounea: Álomtalan éjszaka (1970)
Romain Rolland: Colas Breugnon (1970)
Sós György: A szürke autó utasai (1970)
Az elhagyott robot (1972)
Plater, Alan: Az a mizé a lépcsőházban (1972)

Díjai, elismerései

Kossuth-díj (1951, 1953)
Érdemes művész (1961)
Kiváló művész (1968)
Sajószentpéter díszpolgára (2002) /posztumusz/^[5]

Emlékezete

A nevét őrzi Sajószentpéterben a Központi Általános Iskola Pécsi Sándor Tagiskolája. A portréja megtalálható Kazincbarcikán az Egressy Béni Művelődési Központ aulájában a Múzsák-Művészek-Művészetek nagyméretű olajfestményen (Mezey István (festő) alkotása).
Sárospatakon utcát neveztek el róla.^[6]
Emlékét őrzi a harsányi székhelyű Pécsi Sándor Guruló Színház.^[7]
Emléktáblát helyeztek el tiszteletére egykori lakhelyén.

Jegyzetek

Források

Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
Sajószentpéter szülötte Pécsi Sándor (1922-1971) színész. sajoszentpeter.tirek.hu. [2010. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 18.)

További információk

Pécsi Sándor a PORT.hu-n (magyarul)
[https://wikidata-externalid-url.toolforge.org/?p=345&url_prefix=https://www.imdb.com/&id=nm0701780 nm0701780/ Pécsi Sándor] az Internet Movie Database oldalon (angolul)
Színészportré:Pécsi Sándor. youtube.com. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
Pécsi Sándor. filmkatalogus.hu. (Hozzáférés: 2011. március 18.)
Pécsi Sándor, a politikai rendszerekre fittyet hányó színész – Origo, 2018. január 31.

Filmművészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

Pécsi Sándor

1969-ben
Született	1922. március 18.^[1] Sajószentpéter
Elhunyt	1972. november 4. (50 évesen)^[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Helén (h. 1949–1972)
Foglalkozása	színész
Iskolái	Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1944)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1951) Kossuth-díj (1953) Magyarország Érdemes Művésze díj (1961) Magyarország Kiváló Művésze díj (1968)
Sírhelye	Farkasréti temető (27-2-54)
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1944–1972
Híres szerepei	Miller, a muzsikus Schiller: Ármány és szerelem Szellemfi Liliomfi (film, 1954) Bélyi János plébános Szent Péter esernyője (film, 1958) Bányai Péter A pénzcsináló (film, 1964) Balogh Imre Kár a benzinért Lovass Dezső A Hamis Izabella

IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Pécsi Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Search