Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye

Domborzat

Földrajzi adottságai tekintetében Borsod-Abaúj-Zemplén az ország egyik legváltozatosabb vármegyéje. Itt találkozik az Alföld az Északi-középhegységgel és a közé ékelődő medencesorral. A vármegye déli része ezért síkság, északi területe pedig hegyes, dombos. A vármegye legmagasabb pontja a Bükk-vidéken található Felső-Borovnyák (945 m). (A Bükk-vidék legmagasabb pontja Heves vármegyében található.) Második legnagyobb csúcsa a Szalánci-hegység magyarországi nyúlványát alkotó Nagy-Milic (896 m).^[2]

Éghajlat

Az éves középhőmérséklet a hegyek miatt az országos átlagnál alacsonyabb, a napsütéses órák száma kevesebb, a csapadék több (7–800 mm).

Vízrajz

• Sajó
• Hernád
• Bódva
• Bodrog
• Hejő
• Takta
• Rakaca
• Jósva (patak)
• Lázbérci-víztározó
• Rakaca-víztározó

Élővilág, természetvédelem

Lásd még: Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye védett természeti értékeinek listája

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye jellemző földrajzi pontjai

• Szélső települések égtájak szerint:
  • a vármegye legészakibb települése Hidvégardó (Edelényi járás) (egyben Magyarország legészakibb települése is),
  • a vármegye legdélibb települése Tiszadorogma (Mezőcsáti járás),
  • a vármegye legkeletibb települése Zemplénagárd (Cigándi járás),
  • a vármegye legnyugatibb települése Domaháza (Ózdi járás).

A megye Magyarország három történelmi vármegyéjének a nevét viseli.

• Borsod nevét a várról kapta, amelyhez tartozott. A vár valószínűleg első gondnokáról, Borsról kapta a nevét (a régi magyar nyelvben a -d képző a helynevek származékos képzője volt, így a Borsod név jelentése Borshoz tartozó hely). Török eredetű személynévből kapta a nevét, a Bors név jelentése megegyezik mai bors szavunkéval. Maga a vár viszont földvár volt, a mai Edelény közelében állt.

• Abaúj vára, Abaújvár nevének rövidített formája. Az Aba rész a térséget a középkorban uralkodó Aba nemzetségre utal. A vár Abaújvár község közelében állt.

• Zemplén is váráról kapta a nevét. A név a szlovák zem vagy a szláv zemlja szóból származik, jelentése föld, talaj, vagy terület. A vár, amint a neve is mutatja, földvár volt; maradványai ma is láthatók a szlovákiai Zemplén község közelében.

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye az 1950-es megyerendezéskor jött létre Borsod-Gömör, Abaúj és Zemplén megye egyesítésével és a határok néhány község átcsatolását jelentő kismértékű kiigazításával. A mai megye a történelmi Borsod, Abaúj-Torna, Zemplén és Gömör, továbbá Heves és Szabolcs vármegye területén található.

Középkor

A honfoglaló magyarok két hullámban foglalták el a korábban szláv törzsek által lakott területeket.A történelmi vármegyék az államalapítás után alakultak ki. Zemplén és Gömör vármegye történelmi területe már a 11. században kialakult. Borsod vármegyéhez viszont kezdetben a későbbi Torna vármegye területe is hozzátartozott, Abaúj (Újvár) vármegye) pedig többek között a későbbi Heves és Sáros vármegyét is magába foglalta. A 12. századra Heves, Sáros és Torna kivált ezekből a megyékből és önálló vármegyévé alakult. A vármegyehatárok az elkövetkezendő évszázadokban nem változtak.

E vármegyék területének kb. kétharmada királyi kézben volt, csak a többi tartozott földbirtokos családokhoz, például a Miskóc nemzetséghez. Lakosságuk túlnyomórészt királyi várjobbágyokból, illetve az uralkodó által betelepítettekből állt: besenyők (emléküket több mai településnév is őrzi, például Szirmabesenyő), vallonok (Sárospatak és Sátoraljaújhely környéke), valamint csehek és németek. A 12. századra ez is megváltozott, egyre több terület került nemesi családok birtokába. Ekkor jelenik meg Borsodban a Bors nemzetség, Abaújban az Aba nemzetség. Az egyház is ettől az időtől kezdve válik fontos földbirtokossá a területen. 1241-ben itt zajlott a muhi csata.

A 14. századra a terület nagyrészt a nagybirtokos oligarchák kezébe került. Károly Róbert egyik legnagyobb ellenfele, Aba Amadé is a környék legfontosabb családja, az Aba család tagja. Őt Károly Róbert az 1312-es rozgonyi csatában győzte le. Innentől a terület újra a korona birtoka.

Az Anjou-kor idején vált igazán jelentőssé a falu és a város közti különbség. Megyéink területén olyan jelentős városok kaptak szerepet, mint Kassa szabad királyi város és Miskolc; mellettük még több mint negyven mezőváros is megjelent. Errefelé vezettek a Lengyel- és Oroszország felé vezető kereskedelmi utak is, amik hozzájárultak a városok fejlődéséhez. Diósgyőr Nagy Lajos király idején élte fénykorát, magának a királynak és családjának kedvelt szálláshelye volt a diósgyőri vár.

Korai újkor

A 16. századtól teret hódított a majorsági gazdálkodás és a bortermelés. Ez elősegítette az ipar és a városiasodás fejlődését. A mohácsi csatavesztés után a terület egy időre az ország politikai súlypontja lett, egészen a kiegyezésig a Habsburg-ellenesség egyik gócpontja; a Rákóczi-szabadságharcnak is a legfontosabb bázisa. Erdéllyel szoros kapcsolatban áll a terület. Itt kezdte meg terjedését Magyarországon a reformáció; ezzel kapcsolatban iskolák is létesültek, többek között a Sárospataki Református Kollégium. Az 1787-es népszámlálás adatai szerint a megyéknek már csaknem félmillió lakosa volt.

A 18. század folyamán több város is megváltotta magát a hűbériség alól, új céhek, manufaktúrák jelentek meg, erősödött a bányászat, üveghuták és vashámorok épültek (Fazola Henrik ómassai „őskohó”-ja). Miskolc ipari és kereskedelmi szempontból felzárkózott Kassa mellé, lassan kezdte átvenni a vezető szerepet a térségben.

Ugyanebben az évszázadban jelentős volt az idegen betelepülés a térségbe, szlovákok, görögök (főleg Miskolcra), németek, ruszinok érkeztek, teljes falvakat alakítva ki.

Modern kor

A 19. században a három vármegye közül főként Borsod fejlődött, egyrészt Miskolc közelsége, másrészt a haladó szellemű nemesek nagy száma miatt. A felvilágosodás, a reformkor, a nyelvújítás jeles személyiségei közül is sokan erről a környékről indultak el, köztük Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Palóczy László, Andrássy Gyula.

A kiegyezés után a környék fejlődésnek indult, ipari jellege egyre hangsúlyosabb lett. Ekkor épült ki a vasúthálózat.

A trianoni békeszerződés értelmében Abaúj-Torna vármegye 48%-át, Zemplén 72%-át és Gömör 92,5%-át Csehszlovákiához csatolták, egyedül Borsod vármegye területe maradt a régi. Abaúj-Torna megyeszékhelye Szikszó lett, Zempléné maradt Sátoraljaújhely.

A jelenlegi Borsod-Abaúj-Zemplén megye az 1950-es megyerendezés során jött létre Miskolc központtal.

A szocializmus évtizedeiben a megyében a nehézipar fejlődött, új iparvárosok alakultak ki (Tiszaújváros) vagy a meglévők ipari jellege erősödött (Miskolc, Ózd, Kazincbarcika). A rendszerváltást követően a nehézipar válságba került, a megye igyekszik a turisztikai jelleget erősítve kilábalni a válságból.

Járások 1950–1983 között

Az 1950-es megyerendezés előtt Abaúj megyéhez öt járás tartozott (Abaújszántói, Bódvaszilasi, Encsi, Gönci és Szikszói), Borsod-Gömör megyéhez nyolc (Edelényi, Mezőcsáti, Mezőkeresztesi, Mezőkövesdi, Miskolci, Ózdi, Putnoki és Sajószentpéteri), Zemplén megyéhez pedig négy (Sárospataki, Sátoraljaújhelyi, Szerencsi és Tokaji). A megyerendezéskor ezek mindegyike Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez került, így az új megyében 1950. március 16-ától tizenhét járás volt.

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a tizenhétből négy járás megszűnt. A Bódvaszilasi beolvadt az Edelényibe, a Mezőkeresztesi pedig a Mezőkövesdibe, a Göncit az Abaújszántói és a Sátoraljaújhelyi között osztották fel, míg a Sajószentpéterit a Miskolci és a Putnoki között. Ugyanekkor a Sátoraljaújhelyi járásnak a Bodrogközbe eső részéből megalakult az új Ricsei járás. Mindennek következtében a tanácsrendszer bevezetésekor Borsod-Abaúj-Zemplén megye tizennégy járásra oszlott (Abaújszántói, Edelényi, Encsi, Mezőcsáti, Mezőkövesdi, Miskolci, Ózdi, Putnoki, Ricsi, Sárospataki, Sátoraljaújhelyi, Szerencsi, Szikszói és Tokaji).

Ezt követően 1983-ig a tizennégyből hat járás szűnt meg: a Tokaji (1952), a Ricsei és a Sárospataki (1956), a Putnoki (1961), az Abaújszántói és a Szikszói (1962). Végül 1981 végén a Mezőcsáti járás székhelyét Leninvárosba helyezték és neve ennek megfelelően Leninvárosi járásra változott. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez nyolc járás tartozott (Edelényi, Encsi, Leninvárosi, Mezőkövesdi, Miskolci, Ózdi, Sátoraljaújhelyi és Szerencsi).

Városok 1950–1983 között

Az 1950-es megyerendezéskor Zemplén megyéhez egy megyei város tartozott, Sátoraljaújhely, Borsod-Gömör megyéhez egy másik, Ózd. Ezen kívül Borsod-Gömör megye székhelye, Miskolc törvényhatósági jogú város volt, így nem tartozott a megyéhez, hanem külön közigazgatási egységet alkotott. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Miskolc attól kezdve Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozott.

1983-ig még négy település szerzett városi rangot a megyében: Kazincbarcika (1954-ben), Tiszaszederkény (1966-ban, neve 1970-től Leninváros volt), Sárospatak (1968-ban) és Mezőkövesd (1973-ban), így 1983-ra a városok száma hétre nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Miskolc közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, míg Ózd és Sátoraljaújhely közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként az Ózdi illetve a Sátoraljaújhelyi járáshoz tartozott.

Miskolc 1954 és 1971 között, a második tanácstörvény hatálya alatt megyei jogú város volt és nem tartozott a megyéhez. 1971-ben, a harmadik tanácstörvény hatálybalépésével megyei város lett, ami azt jelentette, hogy a megyéhez tartozott, de bizonyos kérdésekben a többi városnál nagyobb önállóságot élvezett. A többi város jogállása 1954 és 1971 között járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város.

Városkörnyékek 1971–1983 között

Borsod-Abaúj-Zemplén megye városai közül 1983-ig négy körül alakult városkörnyék: a Kazincbarcikai 1980-ban, a Miskolci, az Ózdi és a Sátoraljaújhelyi pedig 1981-ben. Ezek mindegyike csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába. Miskolc, Ózd és Sátoraljaújhely járási székhelyek maradtak 1983 végéig, Kazincbarcika viszont korábban sem volt az.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984–1990 között

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált, beleértve az egyidejűleg várossá alakult Encset és Szerencset is. Ugyanekkor alakult városi jogú nagyközséggé és lett nagyközségkörnyék-központ Edelény, mely aztán 1986-ban várossá alakult. Szintén 1986-ban kapott városi rangot Tokaj, majd 1989-ben Putnok, Sajószentpéter és Szikszó is, ez utóbbi négy település azonban már nem lett városkörnyékközpont. Ezzel 1990-re a megye városainak száma tizennégyre nőtt.

Járások

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

Kistérségek

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye megszűnt kistérségeinek főbb adatai a 2013. július 15-ei beosztás szerint az alábbiak:

A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés)

• 1. Tiszai Vegyi Kombinát Zrt. (23)
• 2. BorsodChem Nyrt. (27)
• 3. Jabil Circuit Magyarország Kft. (32)

Borsod-Abaúj-Zemplén az ország egyik legfontosabb iparvidéke („a magyar Ruhr-vidék”). A nehézipar Miskolc, Ózd, Tiszaújváros és Kazincbarcika városokban volt jelentős, napjainkban azonban válságban van. Az utóbbi időben csökkent a környezetszennyezés.

A megye gazdaságában jelentős szerepe van a mezőgazdaságnak, ezen belül kiemelten a Tokaji borvidéknek. A megye területének 40%-a szántóföld.

Lásd még: Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei múzeumok listája

Turizmus

Lásd még: Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye turisztikai látnivalóinak listája és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye műemlékeinek listája

Borsod-Abaúj-Zemplén megye a magyarországi turisztikai régiók közül az Észak-Magyarország- és a Tisza-tó régióba tartozik, fő vonzerejét többek között a látványos természeti értékek (különösen az Aggteleki Nemzeti Park a híres cseppkőbarlanggal és Lillafüred), valamint a romantikus műemlékjellegű középkori várak és várromok jelentik (mint például a boldogkői vár, diósgyőri vár, füzéri vár, regéci vár, sárospataki vár, szerencsi vár). A megye nevezetességei közé tartozik a tokaji aszú, a gönci barackpálinka és a matyó hímzés.

A megyében több klimatikus üdülőhely és gyógyfürdő is található. A Zsóry-fürdő, 1939-ben olajkutató talajfúrás alkalmával 800 méter mélyből tört elő a 72 °C-os, kéntartalmú gyógyvízforrás Zsóry Lajos országgyűlési képviselő családi birtokán. A víz elősegíti a reumás betegségek, a különböző kopások és ízületi gyulladások, a sérülések és ortopédiai beavatkozások kezelését, de alkalmas nőgyógyászati panaszok enyhítésére is. A Tapolca Forrás-barlangot 1934-ben nyilvánították üdülőhellyé. Pávai-Vajna Ferenc négy barlang megvizsgálása után 1-1,5 méter magasságban részenként 28 °C-os vizet talált a karszt üregeiben - ilyen magas hőfokú víz karsztrendszerben Európában sehol nem bukkant fel még másutt. A feltárás során melegvízű forrásra (31,5 °C) is akadtak. 1941. május 28-án megnyitották a Termálfürdőt. 2002. július 19-én az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőügyi Főigazgatóságának határozata gyógyfürdővé emelte, és gyógyászati ellátás szempontjából országos kategóriába sorolta. A tiszaújvárosi Termálfürdő Komplexum gyógyfürdője 1200 méter mélységből feltörő 57 °C-os termálvízzel működik, melynek sókoncentrációja, nátrium-klorid- és hidrogén-karbonát-tartalma magas, így ízületi, idült nőgyógyászati és urológiai panaszok kezelésére hasznosítják. A medencékben a víz 32, 36, 38, illetve 40 fokos.

• 
  Miskolc belvárosa
• 
  L’Huillier–Coburg-kastély, Edelény
• 
  Tradicionális magyar lakóház Szentistván községben
• 
  Az Árpád-kori vizsolyi református templom
• 
  Panorámakép a Zempléni-hegység vonulatairól Boldogkőváraljánál
• 
  Fúvógépház Ózdon
• 
  A sárospataki vár
• 
  A 13. századi boldogkői vár romjai a Zempléni Tájvédelmi Körzetben
• 
  A füzéri vár
• 
  A füzérradványi Károlyi-kastély az arborétumból szemlélve

A városok többsége az észak–déli irányú Sajó-völgy tengelyébe, illetve az Északi-középhegység és az Alföld találkozásánál húzódó kelet-nyugati irányú történelmi kereskedelmi tengely mellé települt. A két tengely metszéspontjában van Miskolc.

A településszerkezetre egyrészt Miskolc és az agglomeráció túlsúlya, másrészt az aprófalvak sokasága jellemző (az ország legtöbb településsel rendelkező megyéje). A miskolci agglomeráció Magyarország második legnagyobb népességtömörülése. A lakosság több mint fele városokban él, a megye lakosságának egynegyede Miskolcon.

Városok

Miskolc

Ózd

Kazincbarcika

Mezőkövesd

Tiszaújváros

Sátoraljaújhely

Sárospatak

Sajószentp.

Edelény

Szerencs

Putnok

Felsőzsolca

Encs

Mezőcsát

Alsózsolca

Szikszó

Nyékládháza

Emőd

Tokaj

Szendrő

Mezőkeresztes

Borsodnádasd

Abaújszántó

Cigánd

Sajóbábony

Rudabánya

Gönc

Pálháza

Borsod-Abaúj-Zemplén megye városai

Népesség szerinti sorrendben, a KSH adatai alapján:^[3]

Sorszám	Település	Lakónépesség	Járás
1.	Miskolc	155 650 fő (2018. jan 1.)[4] +/-	Miskolci járás
2.	Ózd	32 564 fő (2018. jan 1.)[5] +/-	Ózdi járás
3.	Kazincbarcika	26 337 fő (2018. jan 1.)[6] +/-	Kazincbarcikai járás
4.	Mezőkövesd	16 107 fő (2018. jan 1.)[7] +/-	Mezőkövesdi járás
5.	Tiszaújváros	15 371 fő (2018. jan 1.)[8] +/-	Tiszaújvárosi járás
6.	Sátoraljaújhely	14 253 fő (2018. jan 1.)[9] +/-	Sátoraljaújhelyi járás
7.	Sárospatak	11 768 fő (2018. jan 1.)[10] +/-	Sárospataki járás
8.	Sajószentpéter	11 253 fő (2018. jan 1.)[11] +/-	Kazincbarcikai járás
9.	Edelény	9389 fő (2018. jan 1.)[12] +/-	Edelényi járás
10.	Szerencs	8676 fő (2018. jan 1.)[13] +/-	Szerencsi járás
11.	Putnok	6492 fő (2018. jan 1.)[14] +/-	Putnoki járás
12.	Felsőzsolca	6446 fő (2018. jan 1.)[15] +/-	Miskolci járás
13.	Encs	6254 fő (2018. jan 1.)[16] +/-	Encsi járás
14.	Mezőcsát	5661 fő (2018. jan 1.)[17] +/-	Mezőcsáti járás
15.	Alsózsolca	5614 fő (2018. jan 1.)[18] +/-	Miskolci járás
16.	Szikszó	5278 fő (2018. jan 1.)[19] +/-	Szikszói járás
17.	Nyékládháza	4859 fő (2018. jan 1.)[20] +/-	Miskolci járás
18.	Emőd	4698 fő (2018. jan 1.)[21] +/-	Miskolci járás
19.	Tokaj	4069 fő (2018. jan 1.)[22] +/-	Tokaji járás
20.	Szendrő	4259 fő (2018. jan 1.)[23] +/-	Edelényi járás
21.	Mezőkeresztes	3612 fő (2018. jan 1.)[24] +/-	Mezőkövesdi járás
22.	Borsodnádasd	3079 fő (2018. jan 1.)[25] +/-	Ózdi járás
23.	Abaújszántó	2951 fő (2018. jan 1.)[26] +/-	Gönci járás
24.	Cigánd	3009 fő (2018. jan 1.)[27] +/-	Cigándi járás
25.	Sajóbábony	2625 fő (2018. jan 1.)[28] +/-	Miskolci járás
26.	Rudabánya	2355 fő (2018. jan 1.)[29] +/-	Kazincbarcikai járás
27.	Gönc	1968 fő (2018. jan 1.)[30] +/-	Gönci járás
28.	Pálháza	1048 fő (2018. jan 1.)[31] +/-	Sátoraljaújhelyi járás

Nagyközségek

• Arló
• Hernádnémeti
• Izsófalva
• Múcsony
• Ricse
• Szentistván
• Szirmabesenyő
• Taktaharkány
• Tiszalúc

Községek

A Wikimédia Commons tartalmaz Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye témájú médiaállományokat.

• Hivatalos weboldal
• Borsod Online Portál
• Miskolc-Diósgyőr honlapja
• Borsod Online Információs Rendszer
• Zempléni Fesztivál
• Program Borsod Archiválva 2020. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben - Programajánló

• Kisokos (Magyarország első számú információs és reklámkiadványa) – Országos Turisztikai Melléklet. Budapest, Tourinform, 2006
• Az 500 legnagyobb nyereségű hazai cég, HVG 2008. 01. 12.
• http://www.nepszamlalas.hu/hun/egyeb/hnk2007/tablak/load1_2.html^{[halott link]} (2007-es népszámlálási adatok)