Pektu-hegy
A Pektu-hegy (koreaiul: 백두산, Pektuszan, nyugaton kétféleképp szokták írni: Paektu-san (északi stílusban); Baekdu-san (déli stílusban), kínaiul: 白头山, Pajtousan ( )) Észak-Korea legmagasabb pontja, az ország Kínával közös határvonalán fekszik, a Csangpaj ( )-hegységben.
Pektu-hegy (백두산 白头山) | |
A hegy tetején található Cshon-tó | |
Magasság | 2744 m |
Hely | Rjanggang, Észak-Korea Csilin ( ), Kína |
Hegység | Csangpaj ( ) |
Relatív magasság | 2593 m |
Típus | rétegvulkán |
Utolsó kitörés | 1903 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 41° 59′ 34″, k. h. 128° 04′ 38″, k. h. 128° 04′ 38″ | |
Térkép | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pektu-hegy témájú médiaállományokat. |
Fontos szerepet tölt be a koreai mitológiában, a koreaiak eredettörténetében,[1] ahol a monda szerint Tangun ( ), az első koreai királyság alapítója született.[2]
A hegyet gyakran használta fel a Kim-dinasztia (Pektu hjolthong[3]) mindhárom generációja az Észak-Koreai állami propaganda számára.[4][5][6]
Neve
A kínai nyelvben két neve van a Pektu-hegynek, mind a kettő mandzsu eredetű. Az egyik a Csangpajsan ( ) („állandóan fehér hegy”) a másik neve pedig, amivel a tetejében található tavat is említik, a Pajtousan ( ) („fehér fejű hegy”).[7] Ez utóbbiból alakult ki a koreai megnevezése is.
Leírása
A Pektu tűzhányó, amely a pliocén végén lépett működésbe és a történelmi időkből is ismeretesek kitörései (A Pektu vulkán 946-os kitörése , 1597, 1668, 1702)[8]). A szabályos rétegvulkán gyűrű alakú kráterében egy 9,2 km²-es, 384 méter mély krátertó[9] alakult ki, amelyet június végéig vastag jég borít, és nyáron sem melegszik fel 6 °C-nál melegebbre. A kráter peremét átvágó és a fölös vizet levezető patak a Szungari folyó forrásága.[10]
Képek
- A hegy télen (műholdfelvétel)
- Kőhalmok a kínai-koreai határon
- Vízesés
- Hőforrás
- A krátertó fölös vizét elvezető patak
- Táj a kínai oldalon
- Siklóvasút a hegyoldalban
- Egy Kim Dzsongil-idézet felfestve a hegyoldalra: „Pektu-hegy, a forradalom szent hegye”
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Paektu Mountain című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
Források
- ↑ Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. 152. o. ISBN 9789632840215
- ↑ Polonyi: Polonyi Péter: Kína (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1987. 245–246. o. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-256-8