Pilis (település)

Pest vármegye délkeleti részében, a Dunától keletre, Budapesttől 46, a Budapest Liszt Ferenc nemzetközi repülőtértől 26 kilométerre fekszik, a 4-es főút mellett. A Gödöllői-dombság nyúlványán, a Monor–Irsai-dombság és a Duna–Tisza közi homokhátság találkozásánál helyezkedik el. Határában található a Gerje patak forrásvidéke.

Megközelítése

Közúton Pilis a legkönnyebb a központján áthaladó 4-es főúton, illetve a belterületét északról elkerülő M4-es autóúton közelíthető meg, Budapest felől éppúgy, mint a tőle távolabb fekvő nagyobb városok (Szolnok, Debrecen) felől is. Szomszédai közül a tőle északra elhelyezkedő Kávával a 3123-as út, Nyáregyházával a 4606-os út köti össze. Határszélét érinti még délen a 405-ös főút és a Monortól Dánszentmiklósig húzódó 4605-ös út, keleten pedig a Nagykáta–Albertirsa közti 3115-ös út is.

A hazai vasútvonalak közül a Budapest–Cegléd–Szolnok-vasútvonal érinti, amelynek egy megállási pontja van itt, Pilis vasútállomás.

A jelenleg ismert, 1326-ban keltezett első írásos emlék a településsel kapcsolatban – egy öröklésről szóló okirat – már Pilis néven említi a települést. Karácsony János: A magyar nemzetségek c. munkájában olvasható egy Pylis nevű nemzetség, akik Árpád fejedelemmel jöttek a Kárpát-medencébe. A község első ismert birtokosa – ahogyan több írásos emlék is bizonyítja – a Pylisi család volt, innen kapta a település a nevét.^[3]

Környéke gazdag régészeti lelőhely: bronz- és vaskori leleteket, valamint 2. századbeli szarmata halomsírt tártak fel. Avar és honfoglalás kori sírokat is találtak a régészek.

A különböző népcsoportok keletről nyugat felé történő vándorlási útvonala mentén alakult ki ez az ősi település, amiről gazdag régészeti emlékek tanúskodnak. Szakemberek feltártak kőkori, bronz- és vaskori leleteket, a 2–4. századból való igen ritka korai szarmata halomsírokat (horgásztó környéke), továbbá avar és honfoglalás kori sírokat is (vadászház mellett). Az ősi település a Via Magna – nagy (Só)út – mentén feküdt, a dolinai részen az avarok lakta Sikond, a monorierdei részen Újfalu , a Gerje természetvédelmi területen Wyfalu néven írt helyeken laktak kisebb közösségek.

Fényes Elek 1851-ben kiadott Magyarország geographiai szótára sok-sok adattal bizonyítja, hogy akkoriban még négy falu szerepelt ezen a néven. Az Országos Községi Törzskönyv Bizottság határozata értelmében 1900 óta azonban csak ez a község jogosult a Pilis nevet használni a település elnevezésére.

Pilis nevét ismert oklevél először 1326-ban említi. A 14–15. században a Pilisi-család birtokolja. A török hódoltság elején, a 16. század közepén kihalt. Mint pusztát a Fáyak szerezték meg, 1711-től Beleznay Jánosé, aki felvidéki szlovákokkal telepítette be. A 19. században a Nyáry és a Gubányi családé lett.

1805-től mezőváros. A 19. század második felében még csaknem teljes egészében szlovák nyelvű, kultúrájú településen az asszimiláció a dualizmus korában gyorsult fel. A pilisi szlovákság a 20. század során fokozatosan elvesztette nyelvét, a század 60-70-es éveire a nyelvcsere megállíthatatlanná vált. Mára már csak pár tucat helyi őrzi még ősei nyelvét. Nagyszámú evangélikus vallási közössége viszont még őrzi szlovák eredetüket.

A település vezetése a rendszerváltás előtt

1972 és 1990 között Pilis a szomszédos községgel, Nyáregyházával együtt alkotott közös tanácsot, melynek székhelye Pilisen volt.^[4]

1985 és 1990 között a település rendszerváltás előtti utolsó tanácselnöke Balázsné Mihalcz Ilona volt.

Polgármesterei 1990 óta

Bővebben: Önkormányzati választások Pilisen

• 1990–1994: Dr. Illanicz György (független)^[5]
• 1994–1998: Pintér Mihály (független)^[6]
• 1998–2002: Pintér Mihály (független)^[7]
• 2002–2006: Csikós János (MSZP)^[8]
• 2006–2010: Szabó Márton Elemér (Fidesz)^[9]
• 2010–2014: Szabó Márton Elemér (Fidesz)^[10]
• 2014–2019: Simó Gábor Csabáné (Pilisi Vállalkozók)^[11]
• 2019-től: Hajnal Csilla (független)^[1]

• Beleznay-kastély – A vármegye egyik legrégebbi kastélya, az itteni földesúr, Beleznay János által (a szatmári béke után egy itáliai mesterrel) építtetett U alakú, barokk stílusú kastély. Az épület a Mária Terézia kori barokk kastélyépítészet egyik kiemelkedő példája. A még jelentős méretű park közepén álló, barokk stílusú emeletes főépületet kétoldalt tornyok fogják közre, melyekhez földszintes oldalszárnyak csatlakoznak és alkotnak hangulatos belső udvart. A kastélyban, számos író vendégeskedett, köztük Kármán József, aki itt írta a Fanni hagyományai című művét, a leánylélek finom ábrázolását. A második világháború után először leányotthon, majd nevelőintézet került az épületbe, ma általános iskola és diákotthon.

• A városban található az ország ötödik legnagyobb evangélikus gyülekezete (6500 fő). A barokk templom több lépcsőben épült a 18. század végén, jórészt a Beleznay család költségén. Boltozatos belsejében íves nyíláson nyugvó karzatok vannak. Szószékkel egybeépített oltára 1903-ban készült klasszicista elemek felhasználásával-

• Hegyeki pincesor – szépségével és rendezettségével vetekszik az ország híres Hajósi pincesorával.
• A városba látogató gazdag programot kaphat a már több éve működő Csilló-féle lovas iskolában, ahol évente megrendezik a Csilló lovas napokat. Itt bentlakásos lovas iskola is működik, főként gyermekek részére.

• A város szélén (Monorierdő felől) található a "SIPITO" Pihenőpark.

• A Gerje-patak forrásának az elmúlt években újjávarázsolt területe pihenőparkokkal fog kibővülni. A táj összefüggő egységet képez az 1996-ban kialakított millecentenáriumi és a millenniumi emlékparkkal. E táj Magyarországon páratlan flórájával és faunájával rendkívüli látnivalót tud nyújtani az év minden szakaszában.

A település népességének változása:

Az elmúlt évszázad során az egykor igen népes pilisi szlovákság szinte teljesen felszámolódott, nyelvükben elmagyarosodtak. A helység lakóinak nemzetiségi kötődése 2011-ben: magyar: 91,6%; cigány: 3,6%; szlovák: 1,4%; román: 1,8%; ismeretlen, nem válaszolt: 1,6%. ^[12]

A helység lakóinak vallási összetétele 2011-ben: evangélikus 27,9%, római katolikus 18,0%, református 8,6%, görögkatolikus 0,8%, más egyházhoz, felekezethez tartozik 3,4%, nem válaszolt, vagy nem tartozik egyházhoz, felekezethez: 41,3%.

2022-ben a lakosság 88,5%-a vallotta magát magyarnak, 2,5% cigánynak, 1,1% románnak, 0,9% szlováknak, 0,4% németnek, 0,1-0,1% bolgárnak, ukránnak, szerbnek és lengyelnek, 2,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 19% volt evangélikus, 13,1% római katolikus, 7,8% református, 0,9% görög katolikus, 0,1% ortodox, 3,2% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 18,9% felekezeten kívüli (35,7% nem válaszolt).^[13]

• Itt született 1937-ben Baranyi Ferenc, Kossuth-díjas költő.
• Itt született 1938-ban Csernai Tibor olimpiai bajnok magyar labdarúgó.
• Itt született 1932-ben Csernai Pál magyar válogatott labdarúgó, később sikeres edző, többek között a Bayern München, a Benfica és a Borussia Dortmund vezetőedzője.^[14]
• Itt létesített mintagazdaságot, és 1935. január 13-án itt hunyt el Gubányi Károly mérnök, földrajzi utazó, író.

• Beleznay Miklós (1722–1784) altábornagy
• Sárkány Sámuel (1823–1911) lelkész
• Rakovszky József (1920–2004) tanító, tanár, költő
• Tabányi Mihály (1921–2019) harmonikaművész
• Balázs József (1922–2002) amatőr festőművész
• Török Endre (1926–1980) grafikus
• Keveházi László (1928–) lelkész
• Patkós István (1932–) mezőgazdasági gépészmérnök
• Dr. Hunyadi László (1936–2016) geológus, geográfus
• Kecskés Lajos (1937–) szobrászművész
• Szigeti Marika (1946–) opera-énekesnő
• Haluszka Péter (1954–) amatőr festőművész
• Pártai Lucia (1961–) meteorológus

• ↑ KSH adatbázis: Pilis lakossága KSH 2001 (magyar nyelven) (PHP). KSH, 2001 (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)^{[halott link]}

• A város hivatalos oldala
• Pilis az utazom.com honlapján
• Várostérkép Archiválva 2007. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Linkgyűjtemény Pilis városáról