Renault F1

Bemutatkozása csapatként (1977–1985)

A Renault az 1970-es években kezdte meg programját az autósportban. 1977-ben debütáltak a brit nagydíjon csapatként a Formula–1-ben. 1,5 literes, V6-os elrendezésű turbómotorokkal léptek színre, ami akkoriban nagy újdonság volt, később azonban általánossá vált. Az évad öt versenyén egyetlen versenyzőjük, Jean-Pierre Jabouille négyszer kiesett, egyszer nem kvalifikálta magát. Az autó gyakran hibásodott meg, általában a motorja, vagy a turbófeltöltője. A turbóból felszálló fehér füst miatt az autók a sárga teáskanna gúnynevet kapták a paddockban.^[1]1978-ban továbbra is megbízhatósággal voltak problémák. Jabouille a gyors monzai pályán a 3. helyre kvalifikálta magát, de 5 kör után kiesett. A szezon utolsó előtti versenyén, az amerikai nagydíjon egy 4. hellyel megszerezték első pontjaikat. 1979-ben Jabouille mellé René Arnoux-t szerződtették másik versenyzőnek. Dél-Afrikában Jabouille megszerezte a pole-t, de ismét kiesett. Dijonban, a hazai francia nagydíjon Jabouille a Renault első győzelmét szerezte meg, amely egyben az első turbómotoros győzelem volt. Arnoux harmadik lett szoros küzdelemben Villeneuve mögött.

1980-ban Arnoux egymás után kétszer győzött Brazíliában és Dél-Afrikában. Jabouille továbbra is sokszor esett ki, egyedül Ausztriában szerzett pontot, ahol győzött. Az év végén Jaboulli súlyos balesetet (lábsérülés) szenvedett, ami gyakorlatilag pályafutása végét jelentette.Helyére 1981-ben Alain Prost érkezett a McLarentől, aki nagy lendületet adott a csapatnak. A három évben (1981-1983) a Renault a konstruktőri világbajnokságban kétszer harmadik, egyszer második lett. Prost 9, Arnoux 2 győzelmet szerzett a csapatnak ez idő alatt. Arnoux 1982-ben elhagyta a csapatot és a rivális Ferrarihoz ment, helyére Eddie Cheevert igazolták le. 1983-ban a Renault és Prost is nagyon közel került a címhez, de végül Nelson Piquet nyert a Brabham-BMW-vel.Miután Prost visszament a McLarenhez, a csapatot folyamatos gyengülés jellemezte. A sportágban elterjedtek a turbómotorok, és már nem a Renault-é volt a legjobb. Két pilótája, Derek Warwick és Patrick Tambay 1984-ben és 1985-ben alig néhány dobogós helyet szerzett. Az 1985-ös német nagydíjon a csapat egy harmadik autót is indítottak, amit François Hesnault vezetett. Első alkalommal építettek autójába kamerát, amely élőben közvetített belső felvételeket a televíziónézők számára. A versenyző 8 kör megtétele után kuplungproblémával állt ki. 1985 végén a Renault mint csapat, visszavonult a Formula-1-ből.

A Renault, mint motorbeszállító

A Renault 1983 óta szállít be motorokat a Formula–1-be. Kezdetben a Lotusnak szállított, egy évvel később a Ligier is ezeket a motorokat alkalmazta autóiban. A háromszoros világbajnok Ayrton Senna az 1985-ös portugál nagydíjon az első győzelme mellett a Renault motorok első dobogós helyét szerezte meg. 1985-ben a franciák, miután csapatuk visszavonult, csak a motorokra koncentráltak. 1986-ban a Tyrrell csapat is Renault partnere lett.

1986-ban, négy év után egy időre visszavonult a motorgyártástól.1989-ben újra visszatért, és ezúttal a Williamsnek szállította az erőforrásokat. A Williams 1992-ben, 1993-ban, 1996-ban és 1997-ben megnyerte az egyéni és a konstruktőri világbajnokságokat is, 1994-ben a konstruktőrit. A Williams mellett a Ligiernek is partnere volt 1992 és 1994 között. A Benettonnak 1995-től 1997-ig, majd 2001-ben szállított erőforrásokat. A csapat 1995-ben mindkét világbajnoki címet megnyerte.

1997 végén a Renault hivatalosan távozott a Formula–1-ből, de 1998-ban a Mecachrome-mal, majd 1999-től a Flavio Briatore által alapított Supertec-kel együttműködve 1998-tól 1999-ig a Williamsnek, 1999-ben a British American Racingnek, 2000-ben az Arrowsnak, 1998-tól 2000-ig Playlife néven a Benettonnak szállítottak korábbi 1997-es (tehát elavult konstrukciónak számító) erőforrásokat.

2007-2018 óta motort szállított a Red Bull Racingnek, 2011-2014 között a Team Lotusnak, 2012-2013-ban a Williamsnek, 2014-2017 között (kivéve 2016-ban)a Toro Rosso csapatának, 2018-2020 között a McLaren-nek.

Visszatérése csapatként (2002–2010)

2000. március 16-án 120 millió dollárért felvásárolták a Benettont, de 2000-ben és 2001-ben a Benetton név alatt versenyeztek. 2000-ben Giancarlo Fisichella és Alexander Wurz 20 pontot és 2 dobogós helyezést szerzett. 2001-ben Jenson Button váltotta Wurzot, a páros 10 pontot szerzett, Fisichella egyszer állhatott dobogóra. 2002-ben a Benettont Renault F1-re nevezték át. Fisichella a Jordanhez igazolt át, helyére Jarno Trulli érkezett. Button és Trulli 23 pontot szerzett, de a dobogóra nem sikerült felállniuk. Miután 2003-ban Buttont elbocsátották (amit akkoriban sokan bíráltak), az előző évi tesztversenyző Alonsót ültették be helyére. Alonso hungaroringi győzelme az első volt a csapat számára az 1983-as osztrák nagydíj óta.2004-ben a konstruktőri második hely volt a cél a csapat számára. Trulli győzött a monacói nagydíjon, de kapcsolata megromlott a csapatvezető Briatorével, emiatt az utolsó versenyeken már nem a Renault, hanem a Toyota színeiben versenyzett. Helyére az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve-öt igazolták le. A kanadai azonban pontot sem tudott szerezni, így a Renault harmadik lett a konstruktőrök között, a Ferrari és BAR mögött.

2005-ben Fisichella lett a második számú versenyző Alonso mellett. Az olasz a szezonnyitó ausztráliai esős időmérőn aratott elsősége után a futamgyőzelmet is megszerezte. A következő három futamon Alonso nyert, és a szezon során egyre nagyobb előnyre tett szert. Fisichella Alonsóval szemben gyengébben teljesített, számos alkalommal kiesett. A San Marinó-i nagydíjtól kezdve a Renault legfőbb riválisa a gyors, de nem annyira egyenletesen teljesítő McLaren-Mercedes lett Kimi Räikkönennel. A McLaren a brazil nagydíjon aratott kettős győzelme után átvette a konstruktőri bajnokság vezetését, de ugyanitt biztosította be Alonso vb címét is és lett "minden idők" legfiatalabb világbajnoka. Az utolsó két versenyen a Renault visszavette a csapat-világbajnokság vezetését, és megszakította a Ferrari 6 éve tartó konstruktőri győzelmi sorozatát.

A 2006-os év hasonlóan jól kezdődött a csapat számára: Alonso győzött a szezonnyitó bahreini nagydíjon, majd Malajziában a Renault első kettős győzelmét aratta 1982 után. Alonso további győzelmeket aratott hazai versenyén, Barcelonában, Monacóban, Silverstone-ban, és Kanadában. Az amerikai nagydíjtól kezdve a Ferrari tűnt erősebbnek a szezonban. Míg a Ferrarik kettős győzelmet arattak a Renault versenyzői a 3. és az 5. helyet szerezték meg. Franciaországban és Németországban is a Ferrari nyert. 2006 július 21-én az FIA betiltotta az ellensúlyos lengéscsillapítókat, amelyet a Renault alkalmazott először, emiatt sokat vesztettek gyorsaságukból a kanyarokban. A kínai nagydíj után Schumacher átvette az egyéni vb vezetését, de Japánban kiesett, így hátránya szinte behozhatatlanra, 10 pontra nőtt. Brazíliában Alonso második lett, ezzel megszerezte saját maga és a Renault második világbajnoki címét.

2006 októberében bejelentették, hogy a holland ING lesz a Renault főszponzora három évig, a Mild Sevent váltva.

2007-ben Alonso elhagyta a csapatot, mely visszaesett a McLaren, a Ferrari és a BMW Sauber után a középmezőnybe. Alonso helyére Heikki Kovalainen, a csapat korábbi tesztpilótája érkezett. Kovalainen és a csapat legjobb eredménye az esős japán nagydíjon elért ezüstérem volt. A 2007-es évet a csapat a McLaren kizárása után végül harmadik helyen fejezte be, 51 ponttal.

2008-ra Fernando Alonso visszatért a francia csapathoz, a kétszeres világbajnok Nelson Piquet fiát, Nelshino Piquet-t kapta csapattársul. Alonso szerencsés ausztráliai 4. helye ellenére már az első versenyek után nyilvánvalóvá vált, hogy a csapat 2008-as konstrukciója nem versenyképes az élcsapatokkal, de még a 2007-es teljesítményétől is elmarad. A bahreini nagydíjat követő kollektív Formula–1-es teszten számos változtatást hajtottak végre az autón. A motor fölé egy látványosan hátranyúló légterelő elemet építettek, amitől a stabilitás javulását várták. A spanyol nagydíjon érezhetően gyorsabbak voltak az autók. Alonso hazai közönség előtt a 2. helyre kvalifikálta magát az időmérő edzésen kevés üzemanyaggal, de motorhiba miatt kiesett. A kanadai nagydíjon a Renault mindkét versenyzője pontszerző helyen autózott, Alonso akár dobogós is lehetett volna, de végül mindketten kiestek műszaki hiba miatt.

Franciaországba, a csapat hazai versenyére új fejlesztésekkel érkezett a Renault. Alonso a 3. helyről indulva visszacsúszott, amikor a korai első boxkiállása után nagy forgalomba került. Alonso nem sokkal a leintés előtt a 7. helyen autózott, amikor az egyik lekörözött Force India-versenyző miatt lecsúszott a versenyívről, és a közvetlenül mögötte autózó csapattársa megelőzte. Piquet először szerzett pontot és végzett Alonso előtt a szezonban.Németországban Piquet szerencsés boxtaktikával második, Alonso csak a tizenegyedik lett.A szezon vége felé a csapat egyre versenyképesebb lett. Alonso negyedik lett Belgiumban, majd Olaszországban is.Szingapúrban a Renault-k csak a 8. sorból rajtolhattak. Alonso első boxkiállásakor Piquet falhoz csapta kocsiját. Kubicát és Rosberget SC-szakasz alatti tankolás miatt, elküldték Stop&Go büntetésre, így a Renault megszerezhette a 2006-os japán nagydíj óta első győzelmét, Japánban következett az ismétlés, ezúttal is a körülmények szerencsés összejátszása miatt, de jóval meggyőzőbben Alonso nyert, amit Piquet 4. helye tett értékesebbé.Kínában ismét erős volt a csapat, Alonso a szezonban 5. alkalommal lett a negyedik.A szezonzáró Interlagosban a rajt előtt egy kis eső szerepelt közjátékként. A felszáradó pályán Alonso viszonylag hamar kiment száraz pályás gumikért, aminek egy 2. hely lett az ára, amit a leintésig megtartott. Piquet hazai versenye 2 kanyar erejéig tartott.

A Renault 80 ponttal a 4. helyen végzett a csapatvilágbajnokságban. A pontok nagy részét Alonso szerezte, míg Piquet helyzete egyre bizonytalanabb lett a Renault-nál.

2009-ben a csapat változatlan felállással kezdte az évet. Az új szabályoknak megfelelően épített Renault R29 az első teszteléseken a leglassabbak között volt, a későbbi tesztek során javítottak, de látványosan elmaradtak a legjobb eredményeket produkáló Brawnoktól. Az idénynyitón kisebb csalódást keltve csak a 10. helyről indulhatott, de a versenyen jól küzdve, a kieséseknek is köszönhetően feljött az 5. helyre. A maláj nagydíjon Alonso a 9. helyről a 3. helyre jött fel a rajtnál, később megcsúszott és visszaesett a mezőny hátsó részébe, amikor lefújták a monszuneső miatt a versenyt. A Motorsport Világtanács engedélyezte a Brawn, a Toyota és a Williams által használt duplafedeles diffúzorok használatát, így a Renault is ennek kifejlesztésére kényszerült. Kínára elkészült egy ideiglenes változata, amellyel Alonso a 2. helyet szerezte meg az időmérőn, a két Red Bull-Renault által közrefogva. A versenyen ismét esett az eső, ami tönkretette a könnyű autóval induló Alonso taktikáját, majd hibázott is, így 9. lett. A bahreini hőségben Alonso folyadék-utánpótlás nélkül versenyzett, 8. lett.A spanyol nagydíjra a Renault erre a versenyre kisebb újításokkal készült, de ez nem hozott átütő sikert. Alonso némi szerencsével az 5. helyen végzett hazai szurkolói előtt. Monacói 7. helyével ismét csak Alonso szerzett pontot Piquet-vel ellentétben.Ezután Isztambulban és Silverstone-ban nem tudtak pontot szerezni, de a Nürburgringen az új fejlesztéseknek köszönhetően Alonso a 7. helyen végzett a leggyorsabb kört magáénak tudva.A magyar nagydíjon hosszú idő után ismét pole pozícióból kezdhette Alonso a futamot, de a 12. körben történt kerékcseréje alatt szerelői rosszul rögzítették a jobb első kerekét, az levált így vissza kellett mennie a boxba, majd 3 körrel később műszaki hiba miatt végleg feladta a versenyt. Az FIA eltiltotta a csapatot a következő európai nagydíjról, mivel Alonso rosszul rögzített kereke balesetveszélyes volt, de később visszavonta a döntést. A szezonban egyetlen pontot sem szerző Piquet-t a magyar nagydíj után elbocsátották a Renault-tól, a francia Romain Grosjean-t ültették be a brazil helyére.

2009. szeptemberében kiderült, hogy a csapat Piquet balesetével tudatosan befolyásolta a 2008-as szingapúri nagydíjat, amelynek köszönhetően Alonso jelentős előnybe került, majd győzni tudott. A csapatfőnök Flavio Briatorét örökre (később visszavonták), a technikai igazgató Pat Symonds-t öt évre tiltották el a Formula–1-től, a Renault új csapatfőnöke ezután Bob Bell lett. A csapat kétéves felfüggesztett eltiltást kapott, névadó szponzora, az ING elhagyta a Renault-t.

A szingapúri nagydíj után kiderült, hogy Alonso leszerződött a Ferrarival a 2010-es idényre, helyét az egykori pártfogoltjuk, Robert Kubica veszi át a 2010-es idénytől.

2010. január 5-én Éric Boullier-t nevezték ki csapatfőnöknek, Bob Bell maradt technikai igazgatóként. A Renault eladta csapatának nagy részét egy luxemburgi cégnek, a Genii Capitalnak. A Renault 25%-ot megtartott magának, és eldöntötte, hogy továbbra is szállít motorokat a Red Bull Racingnek. Január 31-én jelentették be, hogy az orosz Vitalij Petrov lesz Kubica csapattársa. Kubica szinte végig jobb eredményt ért el, mint Petrov. Az év végén az ötödöik helyen végeztek, köszönhetően Kubica három dobogós helyezésének is. Az év végén a Renault bejelentette, hogy mint csapat kiszállnak, jogutódjuk a Lotus F1 Team lett, amelynek erőforrásokat továbbra is szállítottak.

Lotus Renault GP (2011)

Habár a kiszállás mellett döntöttek, a 2011-es év még átmeneti volt: a Lotus Cars vette meg a csapatot, amely brit licensz alá vitte át azt, azonban megtartotta a kasztnik elnevezésének hagyományát, a csapat Renault-motorokat használt, a festést arany-feketére cserélték (John Player Special festésminta, a Lotus csapat használta a nyolcvanas években), és a csapatot Lotus Renault GP-re nevezték át. Ebből jogvita is volt, ugyanis az előző év óta a bajnokságban vett részt a Lotus Racing csapata, amely időközben megvette a névjogokat, és Team Lotus néven kívánt indulni 2011-ben. Azt is tervezték, hogy visszatérnek a fekete-arany festéshez a korábbi zöld-sárga, szintén Lotus-festésről. Ennek megfelelően előállt az a furcsa helyzet, hogy két Lotus-csapat indult a bajnokságban, mindkettő Renault-motorokat használt, és mindkettőnek megvolt a joga ahhoz, hogy a Lotus nevet illetve valamelyik tradicionális festést használja. A furcsa helyzetet az oldotta meg, hogy a Team Lotus 2012-ben felvette a Caterham nevet.

Ebben az idényben Robert Kubica nem erősíthette a csapatot, ugyanis hatalmas ralibalesetet szenvedett, ami kis híján az életébe került. Helyette Nick Heidfeld ült be. Az évad második felétől csak szenvedtek, a befújt diffúzorok körüli tiltás miatt. Az év végén a renault mint névadó szponzor is kiszállt, a csapat négy évig Lotus F1 Team néven versenyzett.

Újabb visszatérés (2016–2020)

Alig négy év kihagyás után a Renault ajánlatot tett arra, hogy visszavásárolja a Lotus F1 Team-et, amely ekkor komoly problémákkal küszködött. A projekt sikere érdekében megnyerték magát Alain Prostot is. Autójukat Kevin Magnussen és Jolyon Palmer vezethették a 2016-os idényben. A szinte teljesen sárga színben pompázó renault R.S. 16-os azonban nem volt egy sikeres konstrukció. Főként azért, mert az előző évi autó alapjain építették, az viszont gyenge volt, megbízhatatlan, és még a Mercedes motorhoz készült. Ennek megfelelően a 2016-os idény inkább egy átmeneti év volt, amelyet a tabella alsóházában töltöttek. 8 pontot szereztek egész évben, ami a 9. helyre volt elegendő.

2017-ben Frédéric Vasseur-t elbocsátották, helyette Cyril Abiteboul érkezett. Magnussen helyére Nico Hülkenberg ült be, Palmertől pedig idő előtt megváltak a gyenge teljesítménye miatt: az amerikai nagydíjtól Carlos Sainz Jr. ült be a helyére. Ez az év már sokkal jobban sikerült, hatodikok lettek 57 ponttal. A fejlődés töretlen volt 2018-ban is: megtartották versenyzőpárosukat, amely szállította a jó eredményeket, így a 4. helyen végeztek év végén.

2019-ben a még feljebb lépés volt a célja a csapatnak, ezért leigazolták a Red Bull csapatától Daniel Ricciardót. Ez az év azonban nem indult túl jól: technikai hibák és banális vezetői malőrök miatt elmaradtak az eredmények, és a nagy rivális McLaren is eléjük került.

2020-tól 11 év után újra van névadó főszponzora a csapatnak, az arab szállítmányozási cég, a DP World személyében.

2010-től a Renault nagyobb gondot fordít az utánpótlás nevelésére. Felvásárolták a GP2-es DAMS csapatot. Pilótának a csapat két Formula–1-es tesztpilótája Jerome d'Ambrosio és Ho-Ping Tung versenyez.

2016-os visszatérésük a Formula–1-be lehetővé tette a fiatal és tehetséges pilóták nevelése, Renault Sport Academy néven. Oliver Rowland, Louis Deletraz, Jack Aitken és Kevin Jörg lettek az újonnan létrehozott akadémia tagjai.^[2]

Összefoglaló

Szezon	Név	Modell	Gumi	Motor	Üzemanyag	Versenyzõk	Helyezés
1977	Équipe Renault Elf	Renault RS01	M	Renault-Gordini V6 turbó	Elf	Jean-Pierre Jabouille	Helyezés nélkül (0 pont)
1978	Équipe Renault Elf	Renault RS01	M	Renault-Gordini V6 turbó	Elf	Jean-Pierre Jabouille	12. (3 pont)
1979	Équipe Renault Elf	Renault RS01 Renault RS10	M	Renault-Gordini V6 turbó	Elf	Jean-Pierre Jabouille René Arnoux	6. (26 pont)
1980	Équipe Renault Elf	Renault RE20	M	Renault-Gordini V6 turbó	Elf	Jean-Pierre Jabouille René Arnoux	4. (38 pont)
1981	Équipe Renault Elf	Renault RE20B Renault RE30	M	Renault-Gordini V6 turbó	Elf	Alain Prost René Arnoux	3. (54 pont)
1982	Équipe Renault Elf	Renault RE30B	M	Renault-Gordini V6 turbó	Elf	Alain Prost René Arnoux	3. (62 pont)
1983	Équipe Renault Elf	Renault RE30C Renault RE40	M	Renault-Gordini V6 turbó	Elf	Alain Prost Eddie Cheever	2. (79 pont)
1984	Équipe Renault Elf	Renault RE50	M	Renault-Gordini V6 turbó	Elf	Patrick Tambay Derek Warwick Philippe Streiff	5. (34 pont)
1985	Équipe Renault Elf	Renault RE60 Renault RE60B	G	Renault-Gordini V6 turbó	Elf	Patrick Tambay Derek Warwick François Hesnault	7. (16 pont)
1986-tól 2001-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2002	Mild Seven Renault F1 Team	Renault R202	M	Renault V10	Elf	Jenson Button Jarno Trulli	4. (23 pont)
2003	Mild Seven Renault F1 Team	Renault R23 Renault R23B	M	Renault V10	Elf	Fernando Alonso Jarno Trulli	4. (88 pont)
2004	Mild Seven Renault F1 Team	Renault R24	M	Renault V10	Elf	Fernando Alonso Jarno Trulli Jacques Villeneuve	3. (105 pont)
2005	Mild Seven Renault F1 Team	Renault R25	M	Renault V10	Elf	Fernando Alonso Giancarlo Fisichella	Világbajnok (191 pont)
2006	Mild Seven Renault F1 Team	Renault R26	M	Renault V8	Elf	Fernando Alonso Giancarlo Fisichella	Világbajnok (206 pont)
2007	ING Renault F1 Team	Renault R27	B	Renault V8	Elf	Heikki Kovalainen Giancarlo Fisichella	3. (51 pont)
2008	ING Renault F1 Team	Renault R28	B	Renault V8	Elf	Fernando Alonso Nelson Piquet Jr.	4. (80 pont)
2009	ING Renault F1 Team Renault F1 Team	Renault R29	B	Renault V8	Total	Fernando Alonso Nelson Piquet Jr. Romain Grosjean	8. (26 pont)
2010	Renault F1 Team	Renault R30	B	Renault V8	Total	Vitalij Petrov Robert Kubica	5. (163 pont)
2011	Lotus Renault GP	Renault R31	P	Renault V8	Total	Vitalij Petrov Nick Heidfeld Bruno Senna	5. (73 pont)
2012-től 2015-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2016	Renault Sport Formula One Team	Renault R.S.16	P	Renault V6 turbó	Total	Kevin Magnussen Jolyon Palmer	9. (8 pont)
2017	Renault Sport Formula One Team	Renault R.S.17	P	Renault V6 turbó	BP	Nico Hülkenberg Jolyon Palmer Carlos Sainz Jr.	6. (57 pont)
2018	Renault Sport Formula One Team	Renault R.S.18	P	Renault V6 turbó	BP	Nico Hülkenberg Carlos Sainz Jr.	4. (122 pont)
2019	Renault F1 Team	Renault R.S.19	P	Renault V6 turbó	BP	Daniel Ricciardo Nico Hülkenberg	5. (91 pont)
2020	Renault DP World F1 Team	Renault R.S.20	P	Renault V6 turbó	BP	Daniel Ricciardo Esteban Ocon	5. (181 pont)

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

A Renault teljes Formula–1-es eredménysorozata
Év	Modell	Motor	Gumik	Versenyzők	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	20	21	Pont	Helyezés
1977	RS01	Renault-Gordini EF1 V6 turbó	M		ARG	BRA	RSA	USW	ESP	MON	BEL	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	USA	CAN	JPN					0	HN
				Jean-Pierre Jabouille										Ki			Ki	Ki	Ki	NK
1978	RS01	Renault-Gordini EF1 V6 turbó	M		ARG	BRA	RSA	USW	MON	BEL	ESP	SWE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	USA	CAN						3	12.
				Jean-Pierre Jabouille			Ki	Ki	10	Hn	13	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	4	12
1979	RS01 RS10	Renault-Gordini EF1 V6 turbó	M		ARG	BRA	RSA	USW	ESP	BEL	MON	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	USA							26	6.
				Jean-Pierre Jabouille	Ki	10	Ki	Sér	Ki	Ki	Hn	1	Ki	Ki	Ki	Ki	14	Ki	Ki
				René Arnoux	Ki	Ki	Ki	Ni	9	Ki	Ki	3	2	Ki	6	Ki	Ki	Ki	2
1980	RE20	Renault-Gordini EF1 V6 turbó	M		ARG	BRA	RSA	USW	BEL	MON	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	USA								38	4.
				Jean-Pierre Jabouille	Ki	Ki	Ki	10	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	1	Ki	Ki	Ki	Sér
				René Arnoux	Ki	1	1	9	4	Ki	5	Hn	Ki	9	2	10	Ki	7
1981	RE20B RE30	Renault-Gordini EF1 V6 turbó	M		USW	BRA	ARG	SMR	BEL	MON	ESP	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	CAN	LVS							54	3.
				Alain Prost	Ki	Ki	3	Ki	Ki	Ki	Ki	1	Ki	2	Ki	1	1	Ki	2
				René Arnoux	8	Ki	5	8	NK	Ki	9	4	9	13	2	Ki	Ki	Ki	Ki
1982	RE30B	Renault-Gordini EF1 V6 turbó	M		RSA	BRA	USW	SMR	BEL	MON	DET	CAN	NED	GBR	FRA	GER	AUT	SUI	ITA	LVS						62	3.
				Alain Prost	1	1	Ki	Ki	Ki	7	Hn	Ki	Ki	6	2	Ki	8	2	Ki	4
				René Arnoux	3	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	10	Ki	Ki	Ki	1	2	Ki	16	1	Ki
1983	RE30C RE40	Renault-Gordini EF1 V6 turbó	M		BRA	USW	FRA	SMR	MON	BEL	DET	CAN	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	RSA							79	2.
				Alain Prost	7	11	1	2	3	1	8	5	1	4	1	Ki	Ki	2	Ki
				Eddie Cheever	Ki	Ki	3	Ki	Ki	3	Ki	2	Ki	Ki	4	Ki	3	10	6
1984	RE50	Renault-Gordini EF4 V6 turbó	M		BRA	RSA	BEL	SMR	FRA	MON	CAN	DET	USA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	POR						34	5.
				Patrick Tambay	5	Ki	7	Ki	2	Ki	Sér	Ki	Ki	8	5	Ki	6	Ki	Ki	7
				Derek Warwick	Ki	3	2	4	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	2	3	Ki	Ki	Ki	11	Ki
				Philippe Streiff																Ki
1985	RE60 RE60B	Renault-Gordini EF4B V6 turbó Renault-Gordini EF15 V6 turbó	G		BRA	POR	SMR	MON	CAN	DET	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	BEL	EUR	RSA	AUS						16	7.
				Patrick Tambay	5	3	3	Ki	7	Ki	6	Ki	Ki	10	Ki	7	Ki	12		Ki
				Derek Warwick	10	7	10	5	Ki	Ki	7	5	Ki	Ki	Ki	Ki	6	Ki		Ki
				François Hesnault									Ki
1986-tól 2001-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2002	R202	Renault RS22 3.0 V10	M		AUS	MAL	BRA	SMR	ESP	AUT	MON	CAN	EUR	GBR	FRA	GER	HUN	BEL	ITA	USA	JPN					23	4.
				Jarno Trulli	Ki	Ki	Ki	9	10	Ki	4	6	8	Ki	Ki	Ki	8	Ki	4	5	Ki
				Jenson Button	Ki	4	4	5	12	7	Ki	15	5	12	6	Ki	Ki	Ki	5	8	6
2003	R23	Renault RS23 3.0 V10	M		AUS	MAL	BRA	SMR	ESP	AUT	MON	CAN	EUR	FRA	GBR	GER	HUN	ITA	USA	JPN						88	4.
				Jarno Trulli	5	5	8	13	Ki	8	6	Ki	Ki	Ki	6	3	7	Ki	4	5
				Fernando Alonso	7	3	3	6	2	Ki	5	4	4	Ki	Ki	4	1	8	Ki	Ki
2004	R24	Renault RS24 3.0 V10	M		AUS	MAL	BHR	SMR	ESP	MON	EUR	CAN	USA	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	CHN	JPN	BRA				105	3.
				Jarno Trulli	7	5	4	5	3	1	4	Ki	4	4	Ki	11	Ki	9	10
				Jacques Villeneuve																11	10	10
				Fernando Alonso	3	7	6	4	4	Ki	5	Ki	Ki	2	10	3	3	Ki	Ki	4	5	4
2005	R25	Renault RS25 3.0 V10	M		AUS	MAL	BHR	SMR	ESP	MON	EUR	CAN	USA	FRA	GBR	GER	HUN	TUR	ITA	BEL	BRA	JPN	CHN			191	1.
				Fernando Alonso	3	1	1	1	2	4	1	Ki	Vi	1	2	1	11	2	2	2	3	3	1
				Giancarlo Fisichella	1	Ki	Ki	Ki	5	12	6	Ki	Vi	6	4	4	9	4	3	Ki	5	2	4
2006	R26	Renault RS26 2.4 V8	M		BHR	MAL	AUS	SMR	EUR	ESP	MON	GBR	CAN	USA	FRA	GER	HUN	TUR	ITA	CHN	JPN	BRA				206	1.
				Fernando Alonso	1	2	1	2	2	1	1	1	1	5	2	5	Ki	2	Ki	2	1	2
				Giancarlo Fisichella	Ki	1	5	8	6	3	6	3	4	3	6	6	Ki	6	4	3	3	6
2007	R27	Renault RS27 2.4 V8	B		AUS	MAL	BHR	ESP	MON	CAN	USA	FRA	GBR	EUR	HUN	TUR	ITA	BEL	JPN	CHN	BRA					51	3.
				Giancarlo Fisichella	5	6	8	9	4	Kiz	9	6	8	10	12	9	12	Ki	5	11	Ki
				Heikki Kovalainen	10	8	9	7	13	4	5	15	7	8	8	6	7	8	2	9	Ki
2008	R28	Renault RS27 2.4 V8	B		AUS	MAL	BHR	ESP	TUR	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	EUR	BEL	ITA	SIN	JPN	CHN	BRA				80	4.
				Fernando Alonso	4	8	10	Ki	6	10	Ki	8	6	11	4	Ki	4	4	1	1	4	2
				Nelson Piquet Jr.	Ki	11	Ki	Ki	15	Ki	Ki	7	Ki	2	6	11	Ki	10	Ki	4	8	Ki
2009	R29	Renault RS27 2.4 V8	B		AUS	MAL	CHN	BHR	ESP	MON	TUR	GBR	GER	HUN	EUR	BEL	ITA	SIN	JPN	BRA	UAE					26	8.
				Fernando Alonso	5	11	9	8	5	7	10	14	7	Ki	6	Ki	5	3	10	Ki	14
				Nelson Piquet Jr.	Ki	13	16	10	12	Ki	16	12	13	12
				Romain Grosjean											15	Ki	15	Ki	16	13	18
2010	R30	Renault RS27-2010 2.4 V8	B		BHR	AUS	MAL	CHN	ESP	MON	TUR	CAN	EUR	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	JPN	KOR	BRA	UAE			163	5.
				Robert Kubica	11	2	4	5	8	3	6	7	5	Ki	7	Ki	3	8	7	Ki	5	9	5
				Vitalij Petrov	Ki	Ki	Ki	7	11	13	15	17	14	13	10	5	9	13	15	Ki	Ki	15	5
2011	R31	Renault RS27-2011 2.4 V8	P		AUS	MAL	CHN	TUR	ESP	MON	CAN	EUR	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	JPN	KOR	IND	UAE	BRA			73	5.
				Vitalij Petrov	3	17	9	8	11	Ki	5	15	12	10	12	9	Ki	17	9	Ki	11	13	10
				Nick Heidfeld	12	3	12	7	8	8	Ki	10	8	Ki	Ki
				Bruno Senna												13	9	15	16	13	12	16	17
2012-től 2015-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2016	R.S.16	Renault R.E.16 1.6 V6 turbó	P		AUS	BHR	CHN	RUS	ESP	MON	CAN	EUR	AUT	GBR	HUN	GER	BEL	ITA	SIN	MAL	JPN	USA	MEX	BRA	UAE	8	9.
				Kevin Magnussen	12	11	17	7	15	Ki	16	14	14	17	15	16	Ki	17	10	Ki	14	12	17	14	Ki
				Jolyon Palmer	11	Ni	22	13	13	Ki	Ki	15	12	Ki	12	19	15	Ki	15	10	12	13	14	Ki	17
2017	R.S.17	Renault R.E.17 1.6 V6 turbó	P		AUS	CHN	BHR	RUS	ESP	MON	CAN	AZE	AUT	GBR	HUN	BEL	ITA	SIN	MAL	JPN	USA	MEX	BRA	UAE		57	6.
				Nico Hülkenberg	11	12	9	8	6	Ki	8	Ki	13	6	17†	6	13	Ki	16	Ki	Ki	Ki	10	6
				Jolyon Palmer	Ki	13	13	Ki	15	11	11	Ki	11	Ni	12	13	Ki	6	15	12
				Carlos Sainz Jr.																	7	Ki	11	Ki
2018	R.S.18	Renault R.E.18 1.6 V6 turbó	P		AUS	BHR	CHN	AZE	ESP	MON	CAN	FRA	AUT	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	RUS	JPN	USA	MEX	BRA	UAE	122	4.
				Nico Hülkenberg	7	6	6	Ki	Ki	8	7	9	Ki	6	5	12	Ki	13	10	12	Ki	6	6	Ki	Ki
				Carlos Sainz Jr.	10	11	9	5	7	10	8	8	12	Ki	12	9	11	8	8	17	10	7	Ki	12	6
2019	R.S.19	Renault R.E.19 1.6 V6 turbó	P		AUS	BHR	CHN	AZE	ESP	MON	CAN	FRA	AUT	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	RUS	JPN	MEX	USA	BRA	UAE	91	5.
				Daniel Ricciardo	Ki	18†	7	Ki	12	9	6	11	12	7	Ki	14	14	4	14	Ki	Kiz	8	6	6	11
				Nico Hülkenberg	7	17†	Ki	14	13	13	7	8	13	10	Ki	12	8	5	9	10	Kiz	10	9	15	12
2020	R.S.20	Renault R.E.19 1.6 V6 turbó	P		AUT	STY	HUN	GBR	70	ESP	BEL	ITA	TOS	RUS	EIF	POR	EMI	TUR	BHR	SAK	UAE					181	5.
				Daniel Ricciardo	ki	8	8	4	14	11	4	6	4	5	3	9	3	10	7	5	7
				Esteban Ocon	8	ki	14	6	8	13	5	8	ki	7	ki	8	ki	11	9	2	9

* Folyamatban lévő szezon.

†: Bár kiesett, de a verseny 90%-át teljesítette, így teljesítményét értékelték.

A Wikimédia Commons tartalmaz Renault F1 témájú médiaállományokat.

• Hivatalos honlap

Előző világbajnok: Ferrari

Formula–1-es világbajnok 2005-2006

Következő világbajnok: Ferrari