Romantikus orientáció
A romantikus orientáció, amelyet szerelmi orientációnak is neveznek, azt a nemet vagy gendert jelöli, amellyel egy személynek leginkább romantikus kapcsolata van, vagy szerelembe esik. Ezt alternatív módon és egymás mellett használják a szexuális irányultság kifejezéssel, és azon a perspektíván alapul, hogy a szexuális vonzalom csak egy nagyobb dinamika egyetlen összetevője.[1] Például, bár a pánszexuális személy szexuális vonzódást érezhet nemtől függetlenül, előfordulhat, hogy csak nők iránt érez romantikus vonzalmat.
Az aszexuális emberek számára a romantikus orientáció gyakran sokkal hasznosabb a vonzalom felmérésében, mint a szexuális orientáció.[2][3]
A szexuális vonzalom és a romantikus vonzalom közötti kapcsolat még mindig vita tárgyát képezi, ezért nincs teljes egyetértés ez ügyben.[4]
Romantikus identitások
Az emberek folytathatnak tisztán érzelmi romantikus kapcsolatokat is. Az ehhez kapcsolódó főbb indentitások a következők:[2][3] [5]
- Aromantikus : A romantikus vonzalom hiánya ( aromantizmus ).
- Heteroromantikus (vagy heteromantikus): romantikus vonzalom az ellentétes nem iránt (heteroromantizmus).
- Homoromantikus : romantikus vonzalom az azonos nem iránt (homoromantizmus).
- Biromantikus : Romantikus vonzalom két vagy több nemhez tartozó személy iránt. Néha ugyanúgy használják, mint a pánromantikus fogalmat (biromantizmus).
- Pánromantikus : Romantikusan vonzódik bármilyen nemű és genderű személy felé (pánromantizmus).
- Demiromantikus : romantikusan vonzódik a fentiek bármelyikéhez, de csak azután, hogy mély érzelmi kötődést alakítottunk ki az adott személlyel/ személyekkel (demiromantizmus).
Kapcsolat a szexualitással és aszexualitással
A romantikus és a szexuális irányultságok közötti különbség következményeit nem ismerik el teljesen, és széles körben sem tanulmányozták. [6] Gyakran előfordul, hogy a szexuális irányultságot leíró források magukban foglalják mind a szexuális, mind a romantikus (vagy romantikussal egyenértékű) vonzalmakat. [7] Hasonlóképpen, a romantikus szerelmet úgy definiálták, mint "szerelem, a szexualitás és rajongás erős összetevőivel", [8] bár egyes források ellentmondanak ennek a fogalomnak, megállapítva, hogy a szexuális és romantikus vonzalom nem feltétlenül kapcsolódik egymáshoz.[9] Ami az aszexualitást illeti, míg az aszexuálisok általában nem tapasztalnak szexuális vonzalmat (lásd szürke aszexualitás ), még mindig tapasztalhatnak romantikus vonzalmat.[2][3] Lisa M. Diamond azt állítja, hogy az ember romantikus irányultsága eltérhet attól, kihez vonzódnak szexuálisan.[4]
Habár az aszexualitás az LGBTQ + közösség része, a különböző romantikus orientációkat is magába foglalja.[10]
Aromantizmus
Az aromantikus emberek egyik tulajdonsága, hogy leszámítva azt, hogy nem éreznek, vagy csak kis mértékben tapasztalnak romantikus vonzalmat, még mindig élvezhetik a szexet.[11] Az aromantikusok nem képtelenek a szeretet érzésére. Például érezhetnek szeretetet a családjuk iránt, vagy egyfajta plátói szeretetet, melyet barátok éreznek egymás között.[12] Néhány aromantikus úgy vélekedik, hogy képesek értékelni a társadalomban elfogadott szerelemet vagy romantikát, mint például a filmekben, romantikus könyvekben vagy dalokban előforduló romantikus érzéseket, de csak külső szemlélőként, intuitív módon nem tapasztalják meg ezeket az érzéseket.[13][14]
Néhány publikáció vitatta, hogy a médiában[15] és a kutatásban[16] az aszexuálisokat és az aromantikusokat alulreprezentálják, és gyakran félreértik őket.[17] Az aromantikus emberek néha megbélyegzéssel szembesülnek, és olyan sztereotípiával illetik őket, mint például hogy szívtelenek, érzéketlenek vagy átvertek.[18][19] Az amatonormativitás, egy olyan fogalom, amely a romantikus kapcsolatokat a nem-romantikus kapcsolatok fölé emeli, és ezzel kárt okoz az aromantikus embereknek.[20] Az aromantika reprezentációja növekszik a médiában.[21]
Sok aromantikus egyben aszexuális is,[18] de az aromantikus kifejezést különböző szexuális identitások mellett is használják, mint például aromantikus biszexuális, aromantikus heteroszexuális, aromantikus leszbikus vagy aromantikus homoszexuális.[22] Ez azért van, mert aromanticizmus elsősorban érzelmekkel foglalkozik a szexualitás és a nemi vágy helyett.[23] Néhány aktivista azzal érvelt, hogy az aromantikákat az LMBT közösségbe is be kell venni.[24]
Az aromantizmus az alloromantizmus ellentétje, amely a romantikus szerelem vagy romantikus vonzalom megtapasztalását jelenti. Az ilyen orientációjú személyt alloromantikusnak hívják.[25] Az aromantikus személy informális kifejezése az aro.[18] Az LGBT rövidítés kiterjesztett megnevezésében szereplő A-t, az aszexuális, aromantikus és agender jelölésére használják.[26][27]
Homoromantizmus
A homoromantizmust az azonos nemű személy iránt érzett romantikus vonzalom határozza meg. A kifejezést gyakran használják az aszexualitással együtt,[28] hogy olyan embereket írjanak le vele, akik romantikus vonzalmat éreznek az azonos nemű emberek iránt, de szexuális vonzalom nélkül. Azonban, a homoromantizmust annak leírására is használható, hogy megnevezze azokat a személyeket, akik tipikusan, romantikus vonzalmat éreznek az azonos nemű emberek iránt, de szexuális vonzalmat ellentétes nemű személyek iránt érez.[29]
Irodalom
Bibliográfia
- ↑ Sex and Society: szerk.: Marshall Cavendish Corporation: Asexuality, Sex and Society. Marshall Cavendish (2009). ISBN 978-0-7614-7905-5. Hozzáférés ideje: 2013. február 2.
- ↑ Bogaert 2012: Bogaert, Anthony F.. Understanding Asexuality. Rowman & Littlefield Publishers, Inc. (2012). ISBN 978-1442200999. Hozzáférés ideje: 2015. április 12.
- ↑ King 2010: King, Laura A.. The Science of Psychology: An Appreciative View, 2nd, McGraw-Hill (2010). ISBN 978-0073532066. Hozzáférés ideje: 2015. április 9.
További irodalom
- Wells, J. W. (1989). „Teaching about Gay and Lesbian Sexual and Affectional Orientation Using Explicit Films to Reduce Homophobia”. Journal of Humanistic Education and Development 28 (1), 18–34. o.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Romantic orientation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.