Rozsdamentes acél

A metallurgiában a rozsdamentes acél (más neveken inox acél, inox a francia inoxydable szóból) egy minimum 10,5% krómot tartalmazó acélötvözet, mely segítségével fokozott rozsdaállóságot nyer a közönséges acélhoz képest.

A rozsdamentes acél ellenállóbb a rozsdával, foltosodással szemben, mint a közönséges acél, de a nevével ellentétben képes a rozsdásodásra, különösen alacsony oxigéntartalmú, magas sótartalmú vagy nem szellőző körülmények között. Gyakori hivatkozási név a rozsdaálló acél, amikor a pontos összetétel nem ismert vagy nem lényeges, főként a repülőiparban. A rozsdamentes acélnak számos összetétele és felületképzése létezik attól függően, hogy azt milyen célokra szánják. Fő felhasználási területei azok, ahol az acél keménységi és rugalmassági jellemzőire éppúgy szükség van, mint a rozsdaállóságra.

A rozsdamentes acélt a közönséges acéltól krómtartalma különbözteti meg. A védelem nélküli acél levegő és nedvesség hatására hamar rozsdásodni kezd; a képződő vas-oxid réteg (a rozsda) aktív anyag és folyamatosan haladva újabb réteg vas-oxidot hoz létre, ami a nagyobb térfogata miatt lehámlik és lehull az acéltárgyról. A megfelelő krómtartalmú acél esetén a króm-oxid passzív réteget képez, ami megelőzi a felület további rozsdásodását, és megakadályozza annak az acél belső rétegeibe történő haladását, valamint a króm és oxidja hasonló méretű ionjai miatt a réteg szorosan egyben marad és nem hullik le.

A króm passzivációja csak akkor történik meg, ha a krómtartalom megfelelő arányú és oxigén van jelen.

Története

Kevés rozsdaálló vastárgy maradt meg a történelem során. Az egyik híres példa Delhi vasoszlopa, melyet Kumara Gupta emeltetett i.sz. 400 körül. A rozsdamentes acélokkal szemben ezen ötvözet rozsdaállóságát nem a króm, hanem a magas foszfortartalom adta, ami a megfelelő klíma mellett a vasoxid mellett foszfátokat tartalmazó réteget képezett, ami megvédte a vas anyagát.

Az első regisztrált krómtartalmú rozsdaálló acélt Pierre Berthier francia metallurgista készítette 1821-ben, aki emellett savállóságát is kiemelte és javasolta a konyhai eszközökben való használatát. A 19. század fémfeldolgozó-ipara nem volt képes a mai rozsdamentes acélokra jellemző alacsony széntartalmat és magas krómtartalmat biztosítani, ezért az eredmény túl törékeny volt a mindennapi felhasználáshoz.

Az 1890-es évek végén Hans Goldschmidt Németországban kidolgozta azt az aluminotermikus módszert, ami szénmentes krómot tudott előállítani.

Jellemzői

A szobahőmérsékleten történő rozsdásodással való ellenállóképességet a minimum 13 tömegszázalék króm adja, mely maximum 26%-ig növelhető különösen kedvezőtlen környezetre való felkészítés esetén.

A közönséges acélhoz hasonlóan a rozsdamentes acél sem vezeti túl jól az elektromosságot.

A ferrit és martenzit rozsdamentes acélok mágnesesek, az ausztenit nem.

Alkalmazása

A 195 méter magas rozsdamentes acél (304-es ötvözet) kapuív St. Louis meghatározó látványa
A New York-i Chrysler Building előrésze Nirosta rozsdamentes acélbevonatú, ami a 302-es ötvözet egy formája[1]
Egy art deco szobor a Niagara–Mohawk Power épületén, a New York megyei Syracuse-ban

Felhasználása széles körű, köszönhetően a rozsdásodás és foltosodás elleni ellenállóságának, az alacsony karbantartási igénynek és a hétköznapokban megszokott anyagának. Több mint 150 fajta rozsdamentes acélt ismerünk, melyből nagyjából tizenötöt használunk mindennapi felhasználások során.

Építészet

Hídépítés

Szobrok és emlékművek

Egyéb felhasználások

Gépjármű-karosszériák

Vasúti kocsik

Légiközlekedés

Élelmiszeripari eszközök, bútorok, gépek

Orvosi eszközök, műszerek

Újrafeldolgozás és újrafelhasználás

A rozsdamentes acél 100%-ban újrafeldolgozható.

A rozsdamentes acélok fajtái

A rozsdamentes acéloknak számos fajtája létezik. Például amikor nikkelt adnak hozzá akkor a vas ausztenit szerkezete stabilizálódik; ennek kristályszerkezete az anyagot gyakorlatilag mágnesezhetetlenné és rugalmasabbá teszi alacsony hőmérsékleteken. A nagyobb keménységhez a széntartalmat lehet növelni. A megfelelő hőkezeléssel olyan különlegesebb felhasználásokra lehet alkalmas mint a borotvapengék, professzionális konyhai eszközök vagy célszerszámok. Gyakran használnak mangánt bizonyos rozsdamentes ötvözetekben: ez segít megőrizni az ausztenites szerkezetet a nikkelhez hasonlóan, de ára annál alacsonyabb.

A rozsdamentes acélokat kristályszerkezetük alapján is osztályozzuk:

  • ausztenit (vagy 200-as és 300-as amerikai sorozat), melynek lapközepes köbös kristályszerkezete van. A teljes rozsdamentes acéltermelésnek mintegy 70%-át teszi ki. Ezen ötvözet minimum 0,15% szenet, minimum 16% krómot és megfelelő mennyiségű nikkelt vagy mangánt tartalmaz hogy a kriogén hőmérsékletektől az anyag olvadáspontjáig mindenütt megtartsa stabil ausztenites szerkezetét.
    • 200-as sorozat, ausztentites króm-nikkel-mangán ötvözet.
    • 300-as sorozat, a leggyakrabban használt fajta a 18/8 (amerikai 301) jelzésű ötvözet, mely 18% krómot és 8% nikkelt tartalmaz. A második leggyakoribb anyag a 18/10 jelzésű (amerikai 304) ötvözet, mely főként fokozott rozsdaállóságáról ismert; tipikusan 18% krómot és 10% nikkelt tartalmazó ötvözetét gyakran alkalmazzák evőeszközök és minőségi edények esetén. A 18/0 ötvözet is használt.
  • a ferrit ötvözeteknek általában jobb feldolgozhatósága van, de az alacsonyabb króm- és nikkeltartalom miatt rozsdaállóságuk gyengébb. Előállításuk olcsóbb. Általában 10,5–27% krómot és igen kevés nikkelt tartalmaznak, de némely ötvözetben ólom található. A legtöbb fajta tartalmaz molibdént, némelyik alumíniumot vagy titánt. Gyakori ötvözetei a 18Cr-2Mo, 26Cr-1Mo, 29Cr-4Mo, és 29Cr-4Mo-2Ni.
  • a martenzit az előbbieknél kevésbé rozsdaálló, azonban különösen erős, gépileg igen jól feldolgozható és hőkezeléssel erősíthető. Az ötvözet krómot (12–14%), molibdént (0,2–1%), nikkelt (2%-nál kevesebb) és szenet (0,1–1%) tartalmaz (mely utóbbi keményebbé, de törékenyebbé teszi az anyagot). Mágneses tulajdonságokkal rendelkezik. Ilyen ötvözet például az X30Cr13.
    • a kicsapódásos-hőkezelt martenzit rozsdaállósága az ausztenithez hasonló, de a hőkezeléssel még a martenzitnél is erősebbé tehető. A leggyakoribb ötvözete a 17-4PH nagyjából 17% krómot és 4% nikkelt tartalmaz.
  • a duplex rozsdamentes acélok vegyes ausztenit és ferrit mikroszerkezettel rendelkeznek; általában a cél az 50-50%, bár a kereskedelemben gyakori a 40-60-as arány is. A duplex anyagok nagyjából kétszer erősebbek az ausztenithez képest és erős helyi korrózióállósággal rendelkeznek. Krómtartalmuk (19–32%) és molibdén tartalmuk (5%-ig) magasabb és nikkeltartalmuk alacsonyabb az ausztenithez képest.

Összehasonlítás és szabványos összetétel

Források:[2][3]

EN-szabvány
DIN acélazonosító
EN-szabvány
Acélnév
SAE osztály (USA)UNS
440AS44002
1.4028X30Cr13420S42000
1.4112X90CrMoV18440BS44003
1.4125X105CrMo17440CS44004
440FS44020
1.4016X6Cr17430S43000
1.4408G-X 6 CrNiMo 18-10316
1.4512X6CrTi12409S40900
410S41000
1.4310X10CrNi18-8301S30100
1.4318X2CrNiN18-7301LN
1.4307X2CrNi18-9304LS30403
1.4306X2CrNi19-11304LS30403
1.4311X2CrCrNiN18-10304LNS30453
1.4301X5CrNi18-10304S30400
1.4948X6CrNi18-11304HS30409
1.4303X5CrNi18-12305S30500
X5CrNi30-9312
1.4541X6CrNiTi18-10321S32100
1.4878X12CrNiTi18-9321HS32109
1.4404X2CrNiMo17-12-2316LS31603
1.4401X5CrNiMo17-12-2316S31600
1.4406X2CrNiMoN17-12-2316LNS31653
1.4432X2CrNiMo17-12-3316LS31603
1.4435X2CrNiMo18-14-3316LS31603
1.4436X3CrNiMo17-13-3316S31600
1.4571X6CrNiMoTi17-12-2316TiS31635
1.4429X2CrNiMoN17-13-3316LNS31653
1.4438X2CrNiMo18-15-4317LS31703
1.4362X2CrNi23-42304S32304
1.4462X2CrNiMoN22-5-32205S31803/S32205
1.4539X1NiCrMoCu25-20-5904LN08904
1.4529X1NiCrMoCuN25-20-7N08926
1.4547X1CrNiMoCuN20-18-7254SMOS31254

Rozsdamentes acél felületek

316L rozsdamentes acél polírozatlan felülettel

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stainless steel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk