Sárgaarcú ara

Sárgaarcú ara
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Papagájfélék (Psittacidae);
Alcsalád:	Araformák (Arinae);
Nemzetség:	Ararokonúak (Arini);
Nem:	Orthopsittaca; Bonaparte, 1854
Faj:	O. manilatus;
Tudományos név
	Orthopsittaca manilatus; (Boddaert, 1783)
Szinonimák
	Ara manilata; Orthopsittaca manilata;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sárgaarcú ara témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgaarcú ara témájú médiaállományokat és Sárgaarcú ara témájú kategóriát.

A sárgaarcú ara (Orthopsittaca manilatus), korábban vöröshasú ara, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó Orthopsittaca nem egyetlen faja.^[1]^[2]^[3]

Rendszerezése

A fajt Pieter Boddaert holland ornitológus írta le 1783-ban, a Psittacus nembe Psittacus manilatus néven. Sorolták az Ara nembe Ara manilata néven is.^[4]

Előfordulása

Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago és Venezuela területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, síkvidéki esőerdők és szavannák, valamint ültetvények és vidéki kertek. Vonuló faj.^[5]

Megjelenése, felépítése

Testhossza 51 centiméter, testtömege 290–360 gramm.^[6]

Szaporodása

Egy fészekalja 3–5 tojás, amin a tojó 25 napig kotlik. A fészeklakó fiókák csak további 11 hét múlva repülnek ki.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[5]

Jegyzetek

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

Search