Szakamoto-gyilkosság

A jokoszukai születésű, s a Tokiói Egyetemen végzett Szakamoto Cucumi 1984 óta praktizált ügyvédként.^[1] Később a jokohamai kamara tagja lett és a városban kezdett dolgozni.^[2]

Az Aummal való konfrontációját megelőzően sikeres eljárást folytatott le a Japánban népes hívőtáborral bíró Egyesítő Egyház ellen több tag hozzátartozójának nevében, akiket a szervezet anyagilag megkárosított és elvágta a szeretteikkel való kapcsolattartás lehetőségét is. Az Egyesítő Egyház ennek következtében komoly pénzügyi veszteséget szenvedett el.^[3]

Szakamoto ezután az Aum ellen lépett fel, amely szintén jelentős összegeket csikart főleg a tehetősebb tagokból, s nem engedte kilépni azokat a tagokat, akik távozni szerettek volna. Ezenfelül már ekkor is többen gyanították, hogy a szekta csalásokat követ el, mely abban nyilvánult meg, hogy bizonyos termékeket (pl. könyvkiadványokat és újságokat) messze a piaci ár fölött értékesít. Mint később kiderült az Aum így finanszírozta egyebek mellett tudatmódosító és más szerek beszerzését és/vagy előállítását, amellyel befolyásolni tudták némely tagjukat. Később ezeket a szereket gyilkosságoknál is alkalmazták. Ugyancsak hatalmas összegeket áldozott az Aum arra, hogy fegyvereket szerezzen be és vegyi fegyvereket állítson elő.^[4]

Szakamoto komoly eredményeket ért el, s még külön szervezetet is létrehozott, amely az Aum károsultjait tömörítette. A csoport Szakamoto halála után is tovább működött kollégája Takimoto Taró vezetésével.^[5] Szakamoto tényfeltáró munkája révén a szektát az összeomlás fenyegette, mivel fennállt a veszélye annak, hogy a hatóságok fényt deríthetnek arra, hogy a csoport miként szerzi be és mire fordítja a pénzeket.

A Tokyo Broadcasting System (TBS) egy interjút készített Szakamotóval 1989 októberében, amelyben elmondta mennyit tudnak az Aumról. Többek között olyan tényekről volt tudomásuk, amelynek nyilvánosságra kerülése igen kínos lett volna a szektára nézve, sőt bizonyítékok álltak rendelkezésre a szektán belül művelt, kínzással felérő beavatási szertartásokról. Ezekről mind közre akarta adni egy leleplező cikket is a Sunday Mainichi japán újságban. Szakamoto kijelentette, hogy tiszteletben tartja a vallásszabadságot, ennek ellenére a vallási szervezeteknek nincs joguk emberek életét megkeseríteni és tönkre tenni. Szakamoto úgy gondolta (nem alaptalanul), hogy az Aumnak hatalmi törekvései vannak Japánban.

A televízió viszont jóval az adásba kerülés előtt, szabálysértő módon megküldte az anyagot a szervezetnek, amelynek tisztviselői (Fimihiro Kamiszuke, Aojama, Hajakava Kijohide) ezután nyomást gyakoroltak a TBS-re, hogy töröljék a tervezett adást.^[6] Az Aumnak igen széleskörű volt a kapcsolatrendszere ebben az időben, mivel hatósági személyek is a tagjai közé tartoztak, akik így egyfajta hírszerzőszolgálatként is működtek a szekta számára.^[7]

Az Aum vélhetően ekkor határozta el Szakamoto elrablását és megölését, sőt tervezték a Sunday Mainichi kiadója székházának felrobbantását és főszerkesztőjének Makitaro Futaharának a meggyilkolását is.^[8] (utóbbit végül nem hajtották végre).

Az előzetes tervben nem szerepelt ugyan az ügyvéd családjának kivégzése, mivel Szakamotót a Sinkanszen pályaudvaron akarták elfogni, amelyen keresztül gyakran ingázott. Makitaro még mindig a munkahelyén tartózkodott, ezért lehetetlen volt ellene merényletet elkövetni. Az elkövetők viszont elfelejtették, hogy ünnepnap lévén Szakamoto aznap nem is ment be dolgozni, így nem bukkant fel a pályaudvaron.

A bűncselekmény elkövetésében több tag vett részt négy vezetővel az élen: Murai Hideo, Hasimoto Szatoro, Nakagava Tomomasza és Okaszaki Kaszuaki. Az elkövetők kálium-klorid tartalmú injekcióstűket is vittek magukkal.

Miután Szakamotót nem találták a pályaudvaron, Nakagava előzetesen beszélt telefonon Aszaharával kérve a tanácsát, hogy mitévők legyenek. Aszahara ekkor kiadta a parancsot, hogy az ügyvédet otthonában kell megtámadni és végezzenek a családjával is.

A gyilkosok az ügyvéd lakásához hajtottak Nissan Bluebird típusú kocsijukon, hajnali három óra tájban. Szakamoto és családja ekkor már aludt. A gyilkosok behatoltak a házba, ahol előbb kalapáccsal leütötték az ügyvédet, majd kálium-kloridot fecskendeztek belé.^[9] Feleségét, Szatokót összeverték és szintén kálium-kloridot adtak be neki.^[10] Az alig tizennégyhónapos fiukat, Tacuhikót szintén beinjekciózták, majd egy kendőbe csavarták, hogy a sírását elnyomják. Ezt követően Nakagava mindhárom áldozatot megfojtotta. A fizikai bántalmazásokból a harcművész képzettségű Hasimoto is kivette a részét. Szatoko olyan súlyos traumát szenvedett el, hogy a tortúra alatt az életéért könyörgött, próbált ellenállni is, de a támadók nem kegyelmeztek neki.

Amikor áldozatok meghaltak, az elkövetők fémdobokba gyömöszölték a holttesteket, majd Kamikuisikiba, a Fudzsi hegy lábához vitték őket, ahol a szekta egyik központja volt. Aszahara elégedett volt a munkával, tartott egy hajnali prédikációt, majd utasította a tagokat a holttestek és a bizonyítékok eltüntetésére.

A tetemeket egymástól távol kaparták el. Szakamotót Niigatában, Nadacsi városka mellett, a feleségét Tojamában, egy Oucu közelében fekvő erdős területen, a kisfiút pedig Naganóban, Ómacsi mellett, egy tónál rejtették el. Sorrendben előbb a fiút, utána az apát és legvégül az anyát hantolták el. Mindez azt a célt szolgálta, hogyha a rendőrség felfedezné a holttesteket, úgy ne tudja őket egy esethez kapcsolni. Az áldozatoknak Murai javaslatára még a fogait is kiverték csákánnyal és kövekkel, hogy megnehezítsék a későbbi azonosítást.^[11] A gyilkosságnál használt eszközöket és a család lepedőit megsemmisítették (részben a tengerbe dobták, részben elégették). A kocsit, amellyel Jokohamában jártak szintén belökték a tengerbe. Mivel az elkövetéskor Murai és Hajakava nem viseltek kesztyűt, ezért ujjlenyomataik a lakásban maradtak. Aszahara utasítására ezért leégették a bőrt az ujjaikról.

A tokiói rendőrség értesüléseket kapott, hogy Szakamoto és családja eltűnése mögött az Aum állhat, de mivel az esetet Jokohamában követték el, ezért a fővárosi hatóságok nem intézkedtek az ügyben.^[12] A jokohamai rendőrség, annak ellenére, hogy Szakamoto munkatársai hangot adtak az Aummal szembeni gyanújuknak, nem tudta kideríteni mi történt.^[13] A helyszínen találtak ugyan egy elvesztett Aum-jelvényt is (talán valamelyik gyilkosságban résztvevő tagtól), ami mégsem keltett gyanút a nyomozókban.^[14]

A szekta figyelemelterelés céljából nyilatkozatot is adott ki Szakamoto és családja eltűnésével kapcsolatban. A jelvény megtalálásában véleményük szerint semmi kivetnivaló nem lehet, mivel Szakamoto velük foglalkozott és akár valamelyik tagjuk családtagja is juttathatott neki egy ilyet. Kifejtették, hogy készek rendőrségi kihallgatásnak is alávetni magukat.^[15] A sajtó érdeklődni kezdett az Aumnál, amely képzésekre hivatkozva elhárította az interjúvolás lehetőségét.

A gyilkosságban résztvevő személyeket a szekta még november végén képzésre hivatkozva a németországi Bonnba, a hollandiai Amszterdamba és New Yorkba, az Egyesült Államokba utaztatta, hogy távol tartsák őket a médiától és a hatóságoktól.^[16] Olyan kijelentést is tettek, hogy Szakamato csak elrejtőzött és a jelvényt is az ügyvédi iroda alkalmazottai helyezték el, csak azért, hogy kompromitálják vele az Aumot.

A rendőrségi nyomozás folyamatosan zsákutcába tévedt, mert végig másfajta okot kerestek Szakamoto és családja eltűnése mögött: politikai okokat (a japán kommunista párt szerepét), adósságokat, vagy a jakuzák szerepét feltételeztek, esetleg pletykákra hagyatkoztak. Némelyiket maga az Aum terjesztette, csakhogy félrevezesse a hatóságokat.

Az Aum gyanúsításától a hatóságok amiatt is ódzkodtak, mert ekkoriban a szekta társadalmi támogatottsága komoly volt és vallási tudósok is kiálltak mellette. Emiatt könnyen vádolhatták volna a japán hatóságokat, hogy csak ürügyet keresnek a különféle csoportok elleni fellépésre és megsértik a vallásszabadságot.

1995-ig bezáróan a szekta több gyilkosságot, gyilkossági kísérletet és emberrablást követett el. A tokiói merénylet megelőzően a legsúlyosabb eset a macumotói gáztámadás volt, amelynek felderítésénél a rendőrség sokáig szintén rossz nyomon haladt. Takimoto Tarót is megpróbálták megölni 1994-ben VX gázzal és botulizmust okozó baktériumokkal, de nem jártak sikerrel.

Miután a tokiói merénylet félresiklott (ugyanis az Aum a világvége eljövetelét várta tőle), a rendőrség hozzáfogott a szekta felszámolásába és tagjainak kézre kerítéséba. Így derült fény, hogy az 1989 óta eltűntként számon tartott Szakamoto Cucumit és családját a szekta meggyilkolta.^[17] A helyszíni szemlék mindhárom áldozat csontjait kiemelték a földből.^[18]

Bár nem mindegyik résztvevő tett tanúvallomást, a bíróság megállapította, hogy Aszahara Sókó, az Aum vezetője adta ki a parancsot Szakamoto likvidálására, jóllehet ezt Aszahara végig tagadta.^[19][20]

Miután kiderült, hogy TBS a forrásvédelemre vonatkozó szabályokat megszegve szivárogtatta ki a Szakamoto-interjú anyagát az Aumnak, sőt erről Szakamoto eltűnését követően sem számolt be a rendőrségnek (akik akkor még nem találtak indítékot a szekta részéről), ezért a csatorna elnökének le kellett mondania a kialakult felháborodás miatt.^[21]

Az elkövetők közül Murait sosem tudták elítélni, vele ugyanis 1995. április 23-án egy koreai jakuza a Jamagucsi-gumi klánból késsel végzett riporterek és rendőrök jelenlétében.^[22] Murainak lett volna a feladata előkészíteni a Sunday Mainichi elleni merényletet: egy kéttonnás tehergépkocsit akart ehhez megrakni robbanóanyaggal, amit a székház épületének alagsorában robbantottak volna fel.^[23]

Nakagava, Okaszaki és Hasimoto viszont bíróság előtt felelt a gyilkosságért. Okaszaki tárgyalása hamar véget ért, ő ugyanis minden vádpontban bűnösnek vallotta magát.^[24] Másik két társát 2000-ben mondta ki bűnösnek a bíróság. 2000. július 25-én mind a három személyt halálra ítélték.^[25] Július 28-án szintén halálra ítéltek Hajakava Kijohidét, akinek közvetlen szerepe volt a gyilkosságban.^[26]

Nakagava az ítélet végrehajtására várva kitért az Aum hitéből, bocsánatot kért az áldozatok hozzátartozóitól és 2017-ben emlékiratot készített, amelyben elítélte Aszaharát.^[27]

Nakagavát 2018. július 6-án akasztották fel Tokióban, ugyanazon a napon, mint Aszaharát. Okaszakit és Hasimotót kevesebb mint három héttel később, július 26-án kötötték fel.^[28]

A Szakamoto családnak ma Oucuban emlékműve áll. Omacsiban, az ott elásott gyermeküknek állítottak emléket.