Szalagos tigrispiton

2009-ig ezt a kígyófajt a tigrispiton (Python molurus) alfajának vélték (Python molurus bivittatus).^[3]

A szalagos tigrispiton Dél- és Délkelet-Ázsia trópusi térségeinek lakója. Természetes élőhelye: Kelet-India, Nepál, Nyugat-Bhután, Délkelet-Banglades, Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Vietnám, Malajzia kontinentális felének északi része, Dél-Kína (Fucsien, Csianghszi, Kuangtung, Hajnan, Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület és Jünnan),^[4] Hongkong, valamint az indonéziai Jáva, Dél-Celebesz, Bali és Sumbawa.^[5]

Floridában az 1970-es években kivadult és inváziós fajjá vált;^[6] nagy károkat tesz az ottani állatvilágban.^[7] 2009-ig az Everglades Nemzeti Parkból 1330 példányt fogtak be.^[8] A legnagyobb (2022-ben befogott) nőstény 5,48 méter hosszú volt és 97,5 kilót nyomott.^[9]

A vadonban az átlagos szalagos piton 370 centiméter hosszú.^[10][11] A fajon belül létezik nemi kétalakúság, azonban nem annyira méretben, mint testtömegben, hiszen a nőstény csak kicsivel hosszabb a hímnél, de jóval testesebb és nehezebb. Ugyanazon a nemen belül a hossz és tömeg aránya is igen változatos lehet, például néhány fogságban tartott nőstény adata: 347 centiméter - 29 kilogramm, 400 centiméter - 36 kilogramm, 450 centiméter - 40 kilogramm, valamint 500 centiméter - 75 kilogramm.^[12][13] Néhány fogságban tartott hím adata: 280 centiméter - 12 kilogramm, 297 centiméter - 14,5 kilogramm, 300 centiméter - 7 kilogramm és 305 centiméter - 18,5 kilogramm.^{[14][15][16][17][18]} A rekordot egy fogságban tartott nőstény, „Baby” tartja, melynek teljes élettartama nem ismert, azonban fogságban 27 évet élt; halálakor 574 centiméteres volt.^[19] A kígyó eredeti színe sötét, számos sötétebb barna foltokkal; a foltokat még sötétebb barna vagy fekete sávok szegélyezik.^[20] Fogságban világosabb színeket is kialakítottak.

Egyaránt jól érzi magát a vízparton, a vízben és a fákon is. Kiváló úszó és mászó. Főleg a füves területeket, mocsarakat, lápvidékeket, folyóvölgyeket és domboldalakat részesíti előnyben. Az erdőket és esőerdőket is kedveli, addig amíg ott megfelelő tisztások vannak számára. Ragadozó életmódot folytat; étrendjében számos méretű állat szerepel, a patkánytól és madaraktól kezdve, egészen a kis és közepes párosujjú patásokig és akár a mississippi aligátorig is.^[7] Ahhoz, hogy megeméssze táplálékát, napsütésre van szüksége.^[21][22][23]

A szaporodási időszaka kora tavasszal van. A nőstény március-áprilisban, példánymérettől függően 12-36 darab tojást rak. A Naptól felmelegített testét a tojások köré teszi, és kikölti azokat. Költés után az anyaállat többé nem törődik kicsinyeivel. A kis kígyók a fészekben maradnak míg meg nem erősödnek, vagy ki nem fogy a tartalékuk.^[24]

• 
  Eredeti
• 
  színei
• 
  Az Everglades-ból
• 
  Kitenyésztett
• 
  színekben
• 
• 
  A tojásai
• 
  Az USA-beli elterjedése 2007-ig

• Mattison, Chris. Snake. DK Publishing (1999). ISBN 0-7894-4660-X 
• Anapsid.org: Burmese Python
• Bryan Christy: The Lizard King: The True Crimes and Passions of the World's Greatest Reptile Smugglers. New York: TWELVE, 2008 ISBN 978-0-446-58095-3
• Invasion of the Giant Pythons PBS Video

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Burmese python című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.