Szamoszi Melisszosz
Szamoszi Melisszosz (ógörögül: Μέλισσος Σάμιος) antik görög filozófus, akméját körülbelül Kr. e. 444-441 körülre datálják,[1] és valószínűleg Parmenidész tanítványa volt.
| Szamoszi Melisszosz | |
 | |
| Született | i. e. 470 Számosz |
| Elhunyt | i. e. 430 (39-40 évesen) |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A könyve
Szimplikosz szerint, Melisszosz egyetlen könyvet írt aminek A természetről vagy a létezőről nevet adta.[2] A könyv teljes terjedelmében nem maradt fenn, de olvashatunk részleteket belőle Szimplikiosznál és Arisztotelésznél is.
Filozófiája
Parmenidészhez hasonlóan, Melisszosz is a létezéssel velejáró tulajdonságok azzal a bizonyítással kezdi, hogy ha valami létezik, akkor az öröktől fogva kell, hogy létezzen, azaz nincs keletkezés. Annyiban eltér Parmenidésztől, hogy a pusztulás lehetségességét nem zárja ki, de nem is állítja azt.
A világot kezdet és vég nélkülinek határozta meg, ugyanis ha nem így lenne akkor nem lehetne örök és határtalan. A világ határtalanságából következik annak Egysége is, "hiszen ha kettő volna nem lehetne határtalan".[3] Az 'Egy'ség másik következménye, a világ homogenitása.
Melisszosz a világ eddig leírt három tulajdonsága (örök, határtalan, egy) egy negyediket ad hozzá: a változatlanságot. Ezt a tulajdonságot ugyancsak az Egységből származtatja:
- "Nem vész el belőle semmi és nagyobbá sem válik és nem is rendeződik át, sem fájdalom nem éri, sem gyötrelem. Ha ugyanis ezek valamelyikét elszenvedné, nem volna többé Egy."
- (Szimplikiosz: In Aristotelis Physica commentaria p. 111, 18 Diels)
