Tűzfarkú pinty
A tűzfarkú pinty (Stagonopleura bella) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_(8079707478).jpg) | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Stagonopleura bella (Latham, 1801) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tűzfarkú pinty témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tűzfarkú pinty témájú kategóriát. |
Rendszerezése
A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1801-ben, a Loxia nembe Loxia bella néven. Sorolták a Emblema nembe Emblema bella néven is.[3]
Alfajai
- Stagonopleura bella bella – (Latham, 1802)
- Stagonopleura bella samueli – (Mathews, 1912)
- Stagonopleura bella interposita – (Schodde & Manson, 1999[2]
Előfordulása
Ausztrália délkeleti részén és Tasmania szigetén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi nedves cserjések, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 11 centiméter, testtömege 11–16 gramm.[5]
 |  |
Életmódja
Elsősorban fűmagokkal táplálkozik.
Szaporodása
Párzási időszaka szeptember és január közé esik. Fészekalja 4-8 tojás, melyen 20 napig kotlik.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. július 17.)
- Birds in Backyards
