Tarka cinegelégykapó
A tarka cinegelégykapó (Petroica macrocephala) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a cinegelégykapó-félék (Petroicidae) családjához tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Petroica macrocephala (Gmelin, 1789) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tarka cinegelégykapó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tarka cinegelégykapó témájú médiaállományokat és Tarka cinegelégykapó témájú kategóriát. |
Rendszerezése
A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, a Parus nembe Parus macrocephalus néven.[3]
Alfajai
- Petroica macrocephala chathamensis C. A. Fleming, 1950 - déli sziget
- Petroica macrocephala dannefaerdi (Rothschild, 1894) - Snares-sziget
- Petroica macrocephala macrocephala (Gmelin, 1789) - északi sziget
- Petroica macrocephala marrineri (Mathews & Iredale, 1913) - Auckland-szigetek
- Petroica macrocephala toitoi (Lesson, 1828)[2]
Előfordulása
Új-Zéland területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők és füves puszták, valamint szántóföldek, ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 13 centiméter.[5] A hím tollazata fekete-fehér színű, alfajtól függően különböző mértékben, a tojó barnás színű.
 | .jpg) |
Életmódja
Gerinctelenekkel, főként rovarok táplálkozik, de alkalmanként gyümölcsöt is fogyaszt.
Szaporodása
Mohából és tollakból fák ágaira készíti csésze alakú fészkét.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. augusztus 14.)
- A világ madarai, Budapest, Panem Kft, 1994-, ISBN 963-545-006-0 - magyar neve
