Tokszugung
A Tokszugung (hangul: 덕수궁, handzsa: 景福宮, RR: Deoksugung) Szöul öt királyi palotájának egyike.[2] Építészeti szempontból különleges komplexum, mivel a hagyományos koreai stílusú épületek mellett nyugati típusú épületekkel is rendelkezik. A turisták körében népszerű a naponta háromszor véghezvitt őrségváltás a Tehan () kapunál. A palotán kívül kőfallal övezett, festői ösvényen lehet sétálni.[3] A palota a japán uralom idejében jelentős veszteségeket szenvedett, ma már eredeti területének csak egyharmada létezik.[4] Ma a palotában található a Modern Művészetek Múzeuma. A legközelebbi metróállomás a Városháza.[5]
| Tokszugung () (덕수궁) | |
| 124. történelmi látványosság | |
 | |
| Ország |  Dél-Korea |
| Település | Szöul |
| Alapterület | 93 843[1] m² |
| Épült | eredetileg a 15. században |
| Stílus | koreai palotaépítészet |
| Család | I-dinasztia |
| Jelenlegi funkció | múzeum |
| Tulajdoni helyzet | állami tulajdon |
| Fenntartó | Tokszugung () Palotairoda (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal)[1] |
| Cím | Szedzsongdero () 99m Csongno-ku (), Szöul[1] |
| Elhelyezkedése | |
  Tokszugung () Pozíció Szöul térképén | |
 é. sz. 37° 33′ 58″, k. h. 126° 58′ 29″, k. h. 126° 58′ 29″ | |
| Tokszugung () weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tokszugung () témájú médiaállományokat. | |
Történelme
Eredetileg Szongdzsong () király bátyjának, Volszan () nagyhercegnek volt a rezidenciája a 15. század végén. A 16. század végi, japánokkal vívott imdzsin () háború idejében lett királyi rezidencia, amikor a többi palotát az ellenség felégette. Szondzso () király volt az első uralkodó, aki itt lakott. Kvanghegun ()t már itt koronázták meg 1608-ban, aki Kjongungung ()ra (경운궁, 慶運宮) változtatta a palota nevét 1611-ben. 1618-ban a királyi rezidencia visszaköltözött az újjáépített Cshangdok () palotába, így a megüresedett rezidenciát másodlagos palotaként használták csak, Szogung () (Nyugati palota) néven. Későbbi történelme folyamán hol királyi rezidencia volt, hol ideiglenes lakóhelyéül szolgált a királyi családnak.[6][5]
1895-ben Kodzsong () király az orosz követségre menekült, amikor a királynét a japánok meggyilkolták. Amikor 1987-ben az uralkodó császárrá koronáztatta magát, ebbe a palotába vonult vissza, és újra a Kjongungung () nevet adta neki. Az épületeket kibővítették, 1900-ban bevezették az elektromos áramot. Miután lemondott a trónról fia javára, továbbra is ebben a palotában élt. 1904-ben az épületegyüttes egy része egy tűzben elpusztult. 1907-ben a palota az „erényes, hosszú élet” jelentésű Tokszu () nevet kapta, ami a császár hosszú életére vonatkozó kívánság volt. Kodzsong () itt halt meg, a Hamnjongdzson () épületben.[6][7][5] 1910 után, a japán uralom alatt a palota területe közparkként funkcionált. Jelenlegi területe csupán egyharmada az egykorinak, és az eredeti épületeknek csupán az egytizede látható.[8]
Épületek
A jelenlegi palota főkapuja a Tehanmun (), melynek neve 1906 előtt Teanmun () volt. A főépület a Csunghvadzson (), ahol az államügyeket, hivatalos látogatásokat intézték, itt található a trón is. Eredetileg kétszintes volt, 1906-ban egyszintesként építették újjá.[7] Ide korábban csak a Csunghvamun () kapun keresztül lehetett belépni, a kaputól fallal övezett folyosó vezetett a trónteremhez, a falak ma már nem állnak.[7] Kodzsong () császár hálóterme volt a Hamnjongdzson (), mely a keleti szárnyban található. Itt ütött ki 1904-ben a tűz, a hivatalos iratok szerint a fűtőrendszer ellenőrzésekor, azonban feltételezhető, hogy a japánok kísérelték meg megölni a császárt.[7] 1900-ban épült a palotakertben a Csonggvanhon () pavilon, ez volt az első nyugati stílusú épület koreai királyi palota területén. Egy orosz építész tervezte, de a nyugati jegyek mellett koreai építészeti elemeket is tartalmaz. A japán uralom alatt étkezőként funkcionált.[7] Neoreneszánsz stílusban épült a Szokcsodzson (), melyet egy brit építész tervezett a császár felkérésére. A kőépület ma a Modern Művészetek Múzeumának egyik szárnyaként funkcionál és 1909-re készült el.[9] A Csungmjongdzson () épület eredetileg könyvtárnak épült, azonban az 1904-es tűz után a császár átmeneti szállásaként funkcionált.[7]
Tokszugung () a levegőből
Tehanmun ()
Csunghvadzson ()
A Csunghvadzson () belülről
Szogodang ()
Csonggvanhon ()
A korábbi főkapu
A palota belső falai
Szokcsodzson ()
